Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Figyelő - Egy dohányzacskó élettörténete két részben

III. Egy dohányzacskó élettörténete két részben. I. rész. Küzdelem a végzet ellen. 1940 szeptember 24-én javában folyt a X. panyolai régészeti ásatás. Ezen a napon igen érdekes adatokat jegyeztem fel. Ugyanis tiszaparti sátortanyám (1. kép esti tüze mellett idős Szőke Sándor gulácsi kishalász elejétől végig elbeszélte annak a macskabőrdohányzacskónak a történetét, melyet féligkész állapotban a nadrágzsebből húzott elő. Láttam, amint a gyenge vajsárga bőrt ujjaival dörzsölgette, puhította, szárította. Megvallattam az öreget. Az elmondandókhoz előzetesen tudnunk kell, hogy Szőke Sándor'süllőhalász legújabban hivatalosan felhagyott a sok ácsorgással járó, de kevés hasznot hozó halász- l. kép. mesterséggel és 1940 január sátortanyám a panyolai Zsaró-kerthavatol a gulacsi „Ecsegszeg ben, a Tisza partján, nevű Tiszakertben csőszséget vállalt. Ez a hivatal a 60. életévhez közeledő afféle szegényembernek igen megfelelő foglalkozás. Hiszen az élet sok mindenre megtanítja az embert, amit bölcsen és zökkenő nélkül lehet haszonra váltani, aztán meg kevesebb itt a fáradozás is, kivált, ha olyan hűséges kutya van kéznél, mint amilyen a Gabi, a Szőke nélkülözhetetlen munkatársa. Külseje után ítélve, bizony nem sokra becsülhető, de annál élelmesebb, igyekvő, szemfüles és okos állat. Színre, formára igen közel áll a sakálhoz.