Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

VI. Gróf Zichy Ferenc

fel-övedzett ágyékkal lesben állott, s induló félben volt az örökkévalóságra . . . Tehát meghalt a nagy püspök! Meghalt váratlanul, hogy a szegények imádsága őt a földön többé vissza ne tarthassa. Am minél váratlanabb volt a kimúlása, annál nagyobb volt a keserűség, a gyász és a szegények kétségbeesése. »Ugy sírtak, ugy zokogtak mindnyájan, mintha-mindegyik benne vagy Atyját, vagy Atyja fiát vesztette volna. Nem-is találkozott, a ki magát kárvallatlannak vélte, semf a kii maga kárát egyebek veszteségénél súlyosabnak nem állította volna.« A sirás-rivás, a jajveszékelés oly méreteket öltött, mondja egyik jelenlevő, hogy a halála, után végbement rövid gyászszertar~ tásnál senki a szónok szavát meg nem érthette volna. Nem is volt semmiféle beszéd, semmiféle szónoklat; különben is előkelő halottaknál tsak hetek, sőt hónapok multával szoktak az ünnepélyes gyászszertartást es temetést elvégezni, hogy addigra mindenkit ér-! tesíthessenek és a gyászra mindenki fölkészülhessen. így volt ez gróf Zichy Ferenc püspöknél is! Végrendeletét azonnal fölbontották, kihirdették, de csak halála után való 50-ik napon volt a temetése. Együtt volt ismét: főpapság, főúri rokonság, világi és szerzetes papság, hivek, közelből és falvakról, ezrével éá ezrével. Erdélyi József széplaki apátur tartotta magyar nyelven a gyászszónoklatot, azt a szép beszédet, melyet jelen életieirásunkban ismételten idézgettünk. Eltemették a jó püspököt iaz ő annyira tisztelt vérrel verejtékezett Szűz Máriájának oltára előtt; el abba a sírboltba, mely fölött az (örök igazságokról, az utolsó dolgokról oly gyakorta és oly huzamosan elmélkedett.*) A isirbolt födelén látható még cimere, de írásnak semmi nyoma rajta. Százan jós százan, 'vasár- és ünnepnapokon ezren és ezren ájtatoskodnak a székesegyházban a vérrel verejtékezett Szűz Mária képe előtt, de ma már csak kevesen tudják, hogy ott pihen lábaik alatt az az áldott főpap, akinek a templom, a Szűz Mária-oltár egykoron minden ékességét, úgyszólván újjászületését köszönhette., Illő volna ezt sirirással is megörökíteni s ezt az irást üveglappal megvédeni, hogy az utókort a megfeledkezés vádja ne érhesse. *) Ugyanezen kriptába temették 1821-ben hg. Schwarzenberg Ernő püspököt is.