Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok
VI. Gróf Zichy Ferenc
IX. Jellemének fövonásai. A Zichy püspököt megelőző száz évben Draskovich, Széchenyi és Keresztély Ágost ültek: a győri püspöki széken. Ezeknek jellemében legszembetűnőbben a katonás szigorúság domborodik ki. Nem csoda, hiszen mind a három vitéz katona volt s hozzá szoktak a katonás fegyelemhez. Ezekkel ellenkezően Zichy egyéniségében a szelídséggel párosult jámborság az, ami többi erénye fölött kimagaslik, leginkább szembeötlik. A róla mondott .halotti beszédben olvassuk: »Még midőn a nevendék papok között iskoláit, •— akár hazájában, akár idegen országokban — gyakorlottá, ájtatosságával és szép erkölcseivel elöljáróit különös vigasztalásra, egyenlőit pedig és tanulótársait álmélkodásra és lelki épülésre gerjesztette.« Igaz, ezt a dicséretet már sok más fiatal levita is kiérdemelte és kiérdemli most is; de kevés azok száma, kikről pályájuk végén is elmondható, amit Zichy püspökről mond életirója: »Ezentul is —: 11. i. a tanulóévek után is — az esztendőkkel egyetemben nevelkedik vala benne minden tökéletesség.« All ez különösen fönndicsért, jámborságáról és szelidségéről. Püspöki házában kolostori szellem uralkodott s ezt a szellemet nem szigorú parancsok, nem megtorlások, hanem a felülről jövő 'példaadás sugallta és szülte. Környezetében, alárendeltjeiben nem az alattvalót látta, hanem az Isten hasonlóságára teremtett lelket, eszerint is kezelte őket, mint azt nagy mintaképéről, szalézi szent Ferencről is olvassuk. Voltak is cselédjei és tisztjei között akárhányan, akii': 20—25 évig állottak az ő szolgálatában. Ez is bizonyítja, mily kegyességgel viseltetett irántuk s mennyire gondjukat viselte még az anyagiakban is. És mit szólnak az ő alantas papjai? Arany miséje alkalmával vallották róla, hogy Krisztusnak szelidségét és kegyességét példásan követi; őket az ő atyai színe elé minden halogatás nélkül bebocsájtja; harag, indulat nélkül, minden jóra tanítja, egymás szeretetére oktatja. Ezért intézte a halotti szónok a temetése szertartásán jelenlevő papsághoz eme szép szavakat: »Keserégjetek hát bízvást ezen öszve-gyült Szentegyháznak Papi Fő és al-rendei, mert oly Előljárótul fosztattak meg, aki édesgető szeretettel, nem idegenítö fenyítékkel bánt veletek mindenkor; aki Atyálkodó kegyességgel, nem hatalmaskodó erőszakkal vezérlett mindenekben
