Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Dr. Szabady Béla: Győr sz. kir. város kialakulása

szeit. Ezeket engedelmesen levegőbe is röpítették műszaki katonái. A püspökvár bástyáját ugyan helyreállíttatta püspöki ura, de ezzel a győri vár sorsát lényegesen nem befolyásolta. A bástyák és falak maradványait a franciák elvonulása után belső erők feszegetik: a városfejlődés lendülete és a meginduló iparosodás előszelei. Életüket csak azok az anyagi nehézségek hoszszabbították meg, melyek a háborús idők kellemetlen következményei voltak. A hadisarc, anyagi szolgáltatások, az épületekben esett károk összegét Győrött 4,937.468 frt 44 krajcárra becsülték. Mikor 1809. november 17-én az utolsó francia katona is elhagyta a várost, égett házak, üszkös falak, lerombolt épületek jelezték a győri polgárok költséges, új feladatait. Azért a várfalak eltávolítása 1817-ben mégis megkezdődött. A megalakult városi bizottság a bástyák és várfalak fokozatos lerombolása után fölvázolta a fejlődő Győr új városképét, irányította a szükséges előkészítő földmunkákat. A vezető elv: a régi belvárosi utcák megnyújtása és új utcák nyitása sakktáblarendszerben. Arra azonban nagy figyelemmel voltak a tervkészítők, hogy az építkezésre felszabadított területet jól kihasználják és az új részeket a régi városba szervesen beleillesszék. Az építkezést először az Újkapu-, Újvilág-utca és a sokáig Szedres-nek (ma Batthyány-tér) nevezett tér felé irányították. Az itt keletkezett új városrészt ünnepiesen 1820-ban avatták fel és Ferenc királyról nevezték el. Az építésmód megválasztásában nagy szerep jutott a dunai gabonakereskedelemnek. Sok gabonatárolásra alkalmas ház épült. 1839-ben a másik oldalon iktattak be új városrészt, melyet V. Ferdinánd királyról neveztek el a lojális győriek. A mai Andrássy- és Árpád-utak egyenes vonalai már ekkor kialakították a városfejlődés irányát. Az élénk állatvásárokhoz szükséges nagy vásártér és a talajviszonyok egyelőre megakasztották ezen a részen a terjeszkedést, ezért az építkezési kedvet a veszprémi országút felé irányították. Az itt megnyilt Hosszú-utca (ma Wennesz Jenő-utca) a Kálvária- és Zöldfa-utcával nem volt összefüggő, a közöttük terpeszkedő jelentékeny térség még az őstermelés céljait szolgálta a század végéig. De a város további fejlődésének reménye már 1847-ben letétette vele a régi „Majorok" nevet és István főherceg nádor győri látogatásának megörökítésére hivatalosan Nádorvárossá alakult. A 19. század első felében a városfejlődésre elég tér kínálkozott már, mégis azt kell megállapítanunk, hogy a fejlődés remélt lendülete egy időre elmaradt. A nemzeti megújulás kezdetén, 1825-ben — Nagy Lajos becslése szerint — csak 20.028 lakos gondolkodott a város szebb jövőjéről, pedig Győr sem közgazdasági, sem kulturális jelentőségéből nem veszített, sőt kereskedelmi élete emelkedést mutat és iskolái a virágzás örvendetes képét tárják elénk. A város új vagy átalakuló házain megjelenik a Biedermayer polgári nyugalma és az empire hideg fensége. A püspökvár Vilt József és Schwarzenberg Ernő herceg