Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Dr. Szabady Béla: Győr sz. kir. város kialakulása

püspökök buzgólkodására ledobálja magáról a háborús sebek emlékeit: A székesegyház új toronysisakja és hatalmas, új klaszszikus oromfala (1824.) bizonyítja az Egyház rugalmas alkalmazkodását a korszellem változásával érvényesülést kereső új ízléshez. Fruhmann Antal, a győri nemzeti rajziskola tanára és több nagyobb épület tervezője, már ehhez az ízléshez alkalmazkodott a győrújvárosi plébániatemplom megtervezésében, melyet Singer György — a város kegyúri bőkezűségéből — 1836— 1841 között így is valósított meg a lebontott régi templom helyén. A műemlékszerű épületek száma nem gyarapodott, bár új intézmények alakultak. Az elvilágiasított ferenceskolostor, melyet a 19. század elején „burcsellások" béreltek, végérvényesen vármegyeháza lett és toldással felvette mai alakját. Az olvasóegylet (kaszinó) és tanítótanfolyamok helyén állandósult kir. kat. tanítóképző intézet (1847) bérelt helyiségben húzódtak meg. (Az utóbbi a Széchenyi-tér 1. számú házában helyezkedett el.) Az 1798-ban épült állandó színház csak tatarozásokkal és átalakításokkal alkalmazkodott a növekvő igényekhez, de már 1836-ban legalább belsejében elég tetszetős képet öltött a sétatéren, melyet gyakran árasztott el a még szabályozatlan Rába vize. A város gazdasági élete már 1844-ben megteremtette a Győri Első Takarékpénztárat. Ámde a hasznos, de szerény elindulású hitelintézet még ekkor nem kívánt a maga részére kiemelkedőbb épületet. A növekvő idegenforgalom sürgetésére a Belvárosban is létesülnek szállók: a mai Kazinczy-utca 12. számú házában sok idegen kereste fel a hajdani Magyar Koronát, a mai Szent László király utcában meg az eltörölt pápai pálosok megszálló házában, a győriek kedvelt bálozó épületében, a Bárány-szállodában is gyakran nyittatnak szobát a vendégek, akiket már nemcsak a rendszeres postakocsi-járatok és magánvagy „forspontos" fogatok hozhattak ide, hanem 1847-től kezdve a dunai gőzhajók is, melyek Győrt összekötötték Gönyüvel és az egész dunai személyforgalommal. Bizonyára az idegenforgalomnak is szerepe volt abban, hogy az önérzetes és városszerető polgárok figyelme ráterelődött az utcák járdáinak épségére, tisztaságára és éjjeli kivilágításukra. 1816-ban gyulladtak fel először az utcai petróleumlámpák, melyekről társadalmi akció gondoskodott a városi pénztár megterhelése nélkül. A belvárost megvilágító 30 lámpa lassankint meggyőzte az utcák világításának ellenségeit és 20 év múlva (1836) már nemcsak itt enyhítették a sötétséget az Argand-lámpák, hanem jutott belőlük Nádorvárosba és Újvárosba is, hol az „új polgárok" (cigányok) telepe már állandósult ebben az időben. A folyóktól megszaggatott városban három fahíd fenntartásáról gondoskodtak, de növekvő aggodalommal kellett számolniok a szabályozatlan folyók rakoncátlankodásával. A 19. század első felében hétszer is megrémítette a lakosságot az árvíz, de érdemleges megoldást nem tudott még találni a magisztrátus, melynek elég anyagi