Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Csiszár Attila: A Rábaköz parasztságának anyagi kultúrája (18-19. század)
CSISZÁR ATTILA A RÁBAKÖZ PARASZTSÁGÁNAK ANYAGI KULTÚRÁJA (18-19. SZÁZAD) nek nevezett eszköz már egészen vasból készült gyári eke-e, vagy a helybeli bognár és kovács által készített fagerendelyes (félvas) eke? A „fa eke” utolsó ismert említését 1882-ben, egy kapuvári hagyatéki leltárban olvashatjuk.267 Feltételezhető, hogy a század utolsó harmadában a Rábaközben már a vasból készültek voltak túlsúlyban. Az eke részeinek elnevezéseit csak a külön fellelt és leltárba vett alkatrészek esetében említik: „ekefej”, „laposvas”, „csoroszlya” és „szántórúd”. Mint az eke tartozéka szerepel a leltárakban az „ösztöke”.268 Kissé másképp játszódott le egy kevésbé fontos talajművelő eszköz, a fogas változása. A fakeretes, fafogú fogasboronát a 19. század első felében a fakeretes vasfogú, majd a század derekától a teljesen vasból készült konstrukció kezdte fölváltani. Azonban ez az eszközváltás nem jelentett lényeges újítást és munkakönnyítést. Mivel mindkét eszköz alkalmas volt ugyanarra a szerepre, a teljesen fából készült fogast szórványosan, a fakeretest a 20. század első felében is használták a teljes egészében vasból készült mellett.269 A fakeretes, vasfogú borona a rábaközi tárgyleltárakban „barona vas fogakra” néven fordul elő. A „vas fogas” vagy „vas borona” név feltehetően már feltehetően egészen vasból készült eszközt takar. A vetés után, a talaj tömörítésére szolgáló „henger” vagy „gurgula” a 19. század utolsó harmadában már elterjedt eszköz volt a Rábaközben. Többségük feltehetően saját készítésű volt. Erre vall, hogy Árpáson, 1876-ban „gurgulának való fa” szerepel egy leltárban.270 A takarmány előkészítésének kézi eszközei, mint például a „csollán vágó”, „répa vágó vállu”, „burgondi271 vágó” vagy az igen gyakori „szecska metsző láda” sem szorult teljesen háttérbe a mezőgazdasági gépgyárak korszerűbb eszközei, a „szecska vágó” és a „répa őrlő” megjelenésével. Nem beszélhetünk eszközváltásról a vetéssel kapcsolatban sem. A vetőgép a rábaközi paraszti gazdaságokban a 19. század végén bukkant fel,272 mellette végig általános maradt az abroszból vagy zsákból való kézi vetés. A Rábaközben a szálas gabonát nyomtatták, csak a rozsot csépelték kézi cséppel, hogy a házak fedésére használt szalmáját kíméljék, az ugyanis a nyomtatás során összetört volna. A járgányos, majd a gőzcséplőgép a 19. és a 20. század fordulója táján megszüntette a korábbi munkamódokat. Edvén, nemzetes Edvi Zsigmond hagyatékában 1891-ben két „ló erejű” (járgányos) cséplőgépet273 írtak össze.274 Gőzcséplőgép vásárlására általában több gazda közösen vállalkozott, akik a saját gabonájuk elcséplése után a gépet bérbe adták. Tamásiban 1872-ben egy örökhagyó „csép267 MNL GyMSMSL IV. 411., 50. d., Cserpes István hagyatékának összeírása, Kapuvár, 1882. A szövegben jól olvashatóan „fa eke taligával” szerepel, azonban itt sem tudhatjuk biztosan, hogy nem fagerendelyes (félvas) éhéről van-e szó. 268 Hosszú fanyélre erősített köpüs, kovácsolt vaslemez. Az ekevasat és a csoroszlyát tisztogatták vele a ráragadt földtől és gaztól. Szükség esetén a lusta állatokat is ezzel ösztökélték szántáskor. 269 Varga: A parasztgazdaság 336. 270 MNL GyMSMSL IV. 411., 34. d., Dombi Tamás hagyatékának összeírása, Árpás, 1876. 271 19. századi takarmányrépa fajta. 272 MNL GyMSMSL IV. 411., 73. d., Pölöskei Istvánná hagyatékának összeírása, Bogyoszló, 1875. 273 Állati erővel hajtott, kis teljesítményű, egyszerű tisztítószerkezettel ellátott gépek voltak. 274 MNL GyMSMSL IV. 411., 90. d., Edvi Zsigmond hagyatékának összeírása, Edve, 1891. 249
