Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 51. (Győr, 2015)
Ilon Gábor: Kik és mikor temetkeztek a Bakony halomsírjaiba? Magángyűjtők és régészek Rómer Flóris nyomában
ARRABONA 2013. 51. TANULMÁNYOK zei 1988, 49-50., Taf. 22. 223, Taf. 23. 225., 233.), valamint a Béky Albert sárvári magángyűjtő tulajdonában lévő töredékek. (Ilon 2015) A kard talán Peter Schauer (1971,119-125.) Traun típusa, ami Kemenczei Tibor A típusa 4. variánsának (Kemenczei 1988, 49-50.) felel meg és a Ha A1 periódusra keltezett. Porva-Pálinkaház-puszta (MRT 4. 67/10. lelőhely) A késő bronzkori települési hely lokalizálását és leírását — „több fekete színű foltot figyeltünk meg” — Dax Margitnak és Torma Istvánnak köszönhetjük. Néhány edénytöredék (MRT 4. 221, 6. tábla 38-39.) alapján adták meg a keltezést. A topográfusok feltételezésének helyességét igazolja a most közlésre kerülő bronztőr, amelyet Wolf Ernő 2000 körül talált és gyűjteményében ma is őriz. Bronztőr (3. kép 2.). Heftjén 2 nitszeg helye őrződött meg, de elképzelhető, hogy a markolatlemezen még egy vagy kettő lehetett. A markolatlemez vége és a tőr hegye is hiányzik. A pengeborda erőteljes, rombikus átmetszetű, s azt 1-1 vércsatorna kíséri, ami a Heft felé összetart. Az éle helyenként sérült, amelyek között recens is van. A szép patina csak néhol maradt meg. Több folton lepattogott, valószínűleg a felszínre kerülést követően. A felületén látható sok kis gödröcske talán öntési hibára, vagy régebbi megégésre utalhat. Hossza: 130, markolatlemez szélessége a végén: 15, Heft legnagyobb szélessége: 25, penge szélessége a közepén: 18 mm, súlya: 36 g. Legjobb párhuzamai: Vindornyaszőlős láphulla/sír/áldozat (MRT 3. 308, Taf. 16.13), valamint Nagyvejke és Palotabozsok depóinak (Kemenczei 1988,30-31, Taf. 10.125., 127., 130.) ún. hosszútőrei. A „fegyver” a Dunántúlon és a Tisza-vidéken terjedt el (Kemenczei 1988, Taf. 55B). Ez a markolatlapos tőrök В típusának 5-6. variánsa, amelyeket Kemenczei Tibor a korai urnamezős kultúra emlékei közé sorol, és a Kisapáti-Lengyeltóti kincshorizont (Ha Al) emlékeinek tart. (Kemenczei 1988, 32) A településhez tartozó temetőként Dax és Torma a Zirc-Csengő (MRT 4. 81/14. lelőhely, 268-269, 55. kép) területén található 115 halomból álló sírmezőt határozták meg. Állításuk szerint a megbolygatott — némelyik kőborításos sírt tartalmaz — halmok valamelyikéből származik az a 3 nitszeges (hossza: 143 mm, Lsz. 55.42.1.) bronztőr (Peschiera típusú: Kemenczei 1989, Abb. 10. C/3), amelyet korábban Patek Erzsébet (1968, 166, Taf. LXVII. 3) szórványként a tündérmajori (MRT 4. 81/7. lelőhely, 267, 19. tábla 6, 10.) halomsírokhoz kötött. A temetkezéseket néhány azonosítható tárgy alapján Patek Erzsébet a Ha A periódusra keltezte. Zirc-Tündérmajor I. (MRT 81/6. lelőhely) A késő bronzkori települést, a veszprémi múzeum hajdani igazgatója, Laczkó Dezső már 1911-ben megfigyelte, amit Torma István 1967. évi bejárása lokalizált, hitelesített és megerősített. A lelőhelyről egy nagyméretű, nyéllyukas, durva kidolgozású kőbaltát ajándékoztak (1969) a múzeumnak. Valószínűleg a Farkasgyepűről (2 db) és Németbánya belterületéről a pápai múzeumba került (Ilon 1996, XVI. tábla 150
