Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 51. (Győr, 2015)
Ilon Gábor: Kik és mikor temetkeztek a Bakony halomsírjaiba? Magángyűjtők és régészek Rómer Flóris nyomában
ILON GABOR KIK ES MIKOR TEMETKEZTEK A BAKONY HALOMSÍRJAIBA? 1, 6, XVII. tábla 1), valamint egy bakonyi ismeretlen lelőhelyről (Ilon 2013, XLV. tábla 242) és a Vas megyei Köcsk határából magántulajdonban lévő9 ismertekkel megegyező formájú és típusú méltóságjelző tárgyról lehet szó. A településhez tartozó temetkezési terület a Tündérmajor II. alatti kis (6-7 darabból álló) halomsírmező lehet. Itt Jankó László101911. évi ásatásán két halomban kövekkel határolt urnasírokat találtak. Az egyikben két tál mellett két bronztű (Dainsdorf típusúak: Kemenczei 1989, Abb. 10. C/l, 5), egy karperec és egy pápaszemes fibula (Kemenczei 1989, Abb. 10. C/2) volt. A másikban egy profilláit tál és hamvak (MRT 4. 267). A település területén 2000 táján Wolf Ernő egy szárnyas balta töredékét találta meg. Szárnyas balta (3. kép 3.) Foka és éle hiányzik, de nagy valószínűséggel felsőközépső szárnyállású, átmeneti forma lehetett. Mivel bronzpestis támadta meg, a találó a patinát letisztította. Felülete rendkívül lyukacsos, ami hibás öntésre vagy másodlagos égésre utalhat. Szélessége a szárnynál: 25, hossza: 80 mm, súlya: 78 g. Legjobb párhuzamai a Bakonyból újabban Balatonfűzfő 6. sírjából (Ilon 2012, 139, 143, 145, Taf. 2. 1), korábban Bakonyszűcs VIII. halomsírjából (Jankovits 1992a, 6, Abb. 3) kerültek elő, amelyek a Bz D - Ha A átmenetére, illetve a Bz D időszakra datáltak. Idézett, korábbi írásom (Ilon 2012) példái és az ott idézett szakirodalom mentesítenek a felesleges ismétléstől. Веку Albert sárvári magángyűjtő pedig — a témánk szempontjából most érdekes — az alábbi tárgyat őrzi és járult hozzá a közléshez. Szívességét e helyütt is köszönöm. Bronztőr (3. kép 4.), amelyet egy pápai börzén vásárolt 2013-ban. Markolatlapja hiányzik, a törés a két egymás melletti nitszegnél történt. A törésfelület patinás, azaz régi. A hegy közelében a penge kampószerűen meghajlított. A hajtás nem recens, hiszen a patina mindkét pengeoldalon az eredeti helyén maradt. Hangsúlyozott, trapéz átmetszetű pengebordával rendelkezik, amely a Heftig tart. A trapéz alakú, eredetileg 4 nitszeges Heft meglévő legnagyobb szélessége: 30, hossza behajlított állapotában: 95 mm, súlya: 46 g. Legjobb párhuzamai: Vindornyaszőlős láphulla/ sír/ áldozat (MRT 3. 308, Taf. 16.13), Nagyvejke és Palotabozsok depóinak (Kemenczei 1988,30-31, Taf. 10.125, 127, 130) ún. hosszútőrei. A „fegyver” a Dunántúlon és a Tisza-vidéken terjedt el (Kemenczei 1988, Taf. 55B). Ez a markolatlapos tőrök В típusának 5-6. variánsa, amelyeket Kemenczei Tibor a korai urnamezős kultúra emlékei közé sorol és a Kisapáti-Lengyeltóti kincshorizont (Ha Al) emlékeinek tart (Kemenczei 1988, 32). A tőr meghajlítása, azaz használhatatlanná tétele valószínűleg rituális okból történt. (Nebelsich 1997) Ugyanígy a hegye hajlított Nyírtura (Kemenczei 1988, Taf. 10. 128) tőrének, illetve letörték azt Pápa, Balsa, Orci, Siófok, Palotabozsok és egy magyarországi (Kemenczei 1988, 29-31, Taf. 10. 115,121,123-124,130, Taf. 11. 135), valamint horvátországi (Slavonski Brod: Clausing 2004, Abb. 5.14) tőr esetében. 151
