Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/1. Ünnepi kötet a 90 éves Barsi Ernő tiszteletére (Győr, 2010)
Tanulmányok - Tóth László: Tisztelgő reminiszcenciák a kilencven éves dr. Barsi Ernőről
ARRABONA 2010.48/1. TANULMÁNYOK a szülőföld Ernő bácsira tett hatását. Külön kértem a szerzőktől, hogy írjanak Sályról, a pataki kollégiumról és a lelkészi hivatás gyakorlásáról. A felkértek közül három személy küldött Borsodból nívós kéziratot, míg hét szerző Győrhöz és a Dunántúlhoz kötődik. Kezdjük a borsodi tisztelgőket dr. Nagy József újságíróval, aki bemutatta a Bükkalja festőién szép völgyében fekvő Sályt, a szülőfalut, ahol Barsi Ernő 1920. június 28- án látta meg a napvilágot. Szüleiről így emlékezett meg az ünnepelt: „Az ő példás családi életük, hivatásszeretetük, népnevelő tevékenységük, szorgalmuk, éneklőmuzsikáló kedvük, erős hitük adta első meghatározó élményét életemnek.” Még csak négy éves, mikor már magától megtanul olvasni. A szerző, dr. Nagy József bemutatta az idillikus gyermekkori éveket: a tanítói ház körüli csoportos gyermekjátékokat, az aratásból hazafelé tartó legényeket, a vidám lakodalmas meneteket, a karácsonyi kántáló betlehemesek játékait, énekeit. Megérintette a sárospataki református kollégium történelmi szelleme, a nagy professzorok munkássága: Végh Sándor zenetanár, akitől hegedülést tanult, és Újszászi Kálmán, aki a falun rejtőzködő értékek, hagyományok tiszteletéről beszélt. Mindezek hatására Barsi Ernő nyomban megkezdte gyűjteni szülőfaluja hagyományainak tárgyait és emlékeit. Győrbe kerülvén visszajárt Sályba, ahol országos hírű pávakört vezetett, honismereti szakkört szervezett és elindította a Sályi Napok rendezvénysorozatát, miközben kutatta a népdalokat és pásztorénekeket, kultuszt teremtett a Súlyhoz kötődő Eötvös Józsefnek és Gárdonyi Gézának. Munkássága következtében Sály neve belekerült a Cambridge-ben kiadott nemzetközi bibliográfiába is. Munkásságáért, lelkészi szolgálataiért szeretettel fizet a falu közössége. Nemesik Pál, a pataki iskolatárs, borsodnádasdi tanár Szellemi bölcsőnk a Bordrog-parti Athén volt címmel emlékezett. A szerző dicsérte a 400 éves kollégium szellemi kohó szerepét, ahol Barsi Ernő kisdiákként Szabó Ernő tanár úrtól tanulta a vokális és hangszeres zeneoktatás alapjait és elindította a népzenekutatás és népdalgyűjtés virágosán szép útján. Utóbb társszerzőként vele adta ki 1984-ben A pataki kollégium zenei krónikája című kötetet. Ez volt Barsi Ernő első nyomtatásban megjelent munkája. Itt a kollégiumban Barsi Ernő alkotói érdeklődése a tárgyi és szellemi néprajz irányába fordult. Ezt dr. Újszászi Kálmán teológiai és pedagógiai professzor alapozta meg azzal, hogy a harmincas években falukutató mozgalmat indított, az általa vezetett faluszeminárium keretében. Újszászi professzor fő műve A falusi nevelés szellemi alapjai volt, melyben a falukutatás szellemi-metodológiai alapjait fektette le. Barsi Ernő falu felé fordulása innét datálódik. A harmadik emlékező személy Bojtor István főnyi református lelkész, aki Az igehirdető címmel emlékezett hajdani teológus társára. A Sárospataki Református Teológián 1944-ben kapták meg a lelkészi oklevelet. Bojtor megállapította, hogy Barsi Ernő Sályon, a szülőfaluban szívta magába a népi kultúrát és a magyarság tiszteletét. A másik szellemi hatást a Biblia idézte elő, „ami keresztény hitének forrása és csak másodsorban etikai, dogmatikai, tudományos, kulturális örökség”. Barsi mint igehirdető „úgy prédikált, mint Istennek kiválasztott, elhívott és elküldött misszionáriusa.” Igehirdetőként fellépett Sárospatakon, Sályban, Borsod-, Abauj-, Heves- és Zemplén megye gyülekezeteiben, Győrbe telepedésekor Győrött és környékén, 12
