Arrabona - Múzeumi közlemények 45/2. (Győr, 2007)

H. Németh István: Városi tisztújítások a királyi Magyarországon a XVI–XVII. században

H. NÉMETH ISTVÁN VÁROSI TISZTÚJÍTÁSOK A KIRÁLYI MAGYARORSZÁGON... A bíró megválasztását követően ugyanis a tisztújítást moderáló szószóló vagy jegyző felszólítására egyenként megjelentek a választók előtt. A jegyző vagy aljegyző felolvasta a nevüket a tanácsosok listájából, majd a választók az egyenként feltett kérdésre, vajon kívánják-e továbbra is az adott tanácsos megerősítését, megerősítették őket már elfoglalt posztjukban.

41 Trencsén esetében mindkét ilyen extrém esetre sor került, amikor 1697-ben Demián Istvánt a városi vagyonnal való rossz gazdálkodással vádolták meg, míg Virágh Pál öregségére és paralízises betegségére hivatkozva nem kívánt tovább tanácsos maradni. Selmecbányán egy évvel később David Armpruster mondott le tanácsosi rangjáról, mert abban az évben megválasztották Hont vármegye szolgabírájává, és a két tisztséget nem tartotta összeegyeztethetőnek. A nagyszombati Nádassy Mihály ellen hasonló érvek merültek fel, mivel ekkor ő volt az esztergomi érsek nagyszombati házának udvarbírája. Ez ekkoriban kizáró tényezőnek számított, mert a város és az érsekség között a kocsmáitatás joga miatt pereskedés folyt. A Nádassy lemondását szorgalmazók ugyanis amiatt aggódtak, hogy mi történt volna, ha ebben az ügyben a város mellett vagy ellene kellene döntenie.

42 A lőcseivel ellentétben a kassai tisztújításokkal kapcsolatban nem rendelkezünk olyan előírással, hogy a tanácsosokat életfogytig választották volna meg. (Demkó 1897, 373-374.) Kassán már a XVI. század közepétől élő metódusként figyelhetjük meg, hogy a várost irányító szűk elit egyik tagja minden esetben a szószóló tisztét is betöltötte. Ezzel a külső tanács mintegy manipulálhatóvá vált. A módszer hatékonyságátjói mutatja, hogy a hatalmi klikk tisztségelosztása a XVII. század második felében is megfigyelhető.

43 A külső tanács szerepét Kassán erősítette, hogy a szószólóval az élen a város gazdálkodásának egyik meghatározó ellenőrző tényezője is volt. A belső tanács gazdálkodásának az ellenőrzését ugyanis éppen a külső tanács, illetve a szószóló végezte. (Csizmadia 1941, 70.) A szenátusi helyek tehát csak ennek a rendszernek az ismeretében mondhatók stabilnak. A nagyszombati választási rendszer nemzetiségi alapon történő szabályozása is hasonló helyzetet teremthetett, bár erre pontosabb adatsorok még nem állnak rendelkezésünkre. A fennmaradt jegyzőkönyvi bejegyzések szerint ugyanis a nagyszombati tisztújításokkor mindegyik tisztre a teljes polgárság — 1688-ban 190 fő — szavazott, majd a bíró megválasztását követően a három nemzet egyenként leadta szavazatait a magyar, német és szláv jelöltekre, akik közül 4-4 lett szenátor.

44 Ez persze nem jelenti azt, hogy adott nemzetiségen belül a 4 szenátori hely nem állandósulhatott, de mivel 1689-ig a terjes polgárság minden évben szavazott, ezért előfordulhattak változások.

45 A belső tanács tagjai kivétel nélkül minden városban a külső tanácsból választódtak ki, annak ellenére, hogy mind a kassai archontológiai adatsorok, mind pedig a választott község panaszai arra mutatnak, hogy ez alól is voltak kivételek.

46 1621-ben a kassai tisztújításkor a külső tanács azt követelte, hogy „ha az Ur Isten valamely tisztben lévő atyánkfiát kiszólít ez világból: az n[emes] tanács minden haladék nélkül mást állasson azon tisztben helyette, ugyanazon natio közül, az minemű meghalt". (CJMII/2.162.) Negyed évszázaddal később pedig már arról értesülünk, hogy a bíró saját maga határozott egy-egy tanácsosi hely betöltése kapcsán. Miután tudjuk, hogy ebben az időszakban az egyik legerőszakosabb városi vezetői klikk töltötte be a fontosabb tiszteket, a panasz hihetőnek tűnik.

47 Eszerint az kívánták el65