Arrabona - Múzeumi közlemények 45/2. (Győr, 2007)

H. Németh István: Városi tisztújítások a királyi Magyarországon a XVI–XVII. században

ARRABONA 2007. 45 / 2. érni a külső tanács tagjai, hogy ha „az tanácsbeliek közül valamelyik meghal, az nemes tanács száma közül állattassék más helyében, és így az nemes község száma közül is hasonlóképpen, mert elég gond és tiszt anélkül is az bíróságnak tiszti hogy ebben is az régi szép rendtartás observáltassék". (CJMII/2. 223.) A tisztújítás e szakaszában történt meg az alsó-magyarországi bányavárosok, valamint Sopron, Ruszt, illetve Trencsén és Lőcse városoknál a szószóló és a külső tanács, valamint Sopronban a kamarás megválasztása. E városokban is hasonló módon történt a választás, mint az előzőkben részletesen ismertetettekben. Az alsó-magyarországi bányavárosokban, Ruszton és Lőcsén a teljes község választotta a külső tanácsot.

48 Sopronban történt egyedül, hogy viszonylag hamar, a XVI. század első harmadától a 24 fős külső tanács összetétele nem a község, hanem a város legfelső vezetése, a polgármester, a bíró és a belső tanács döntésén alapult. (Tirnitz 1971, 54.) Az alsóbb tisztségeket ettől kezdve a város legfelsőbb vezetése — esetenként a külső tanáccsal együtt — osztotta el. A gondok éppen ebből fakadtak, ugyanis a belső tanács tagjai számos olyan gazdasági jellegű kisebb tisztet ragadtak magukhoz, amely jelentős haszonhoz juttatta a város birtokaival, az árvapénztárral vagy a végrendeletek gondozásával megbízott tanácsost. A külső tanács tagjai éppen ezért sorozatosan panaszkodtak arra, hogy kizárólag a belső tanács tagjai, netán maga a bíró/polgármester töltötte be ezeket a tiszteket. Jellemző a város birtokainak gazdálkodását ellenőrző tisztet betöltőkre, hogy a külső tanács beadványaiban többször szerepel az elszámoltatás kötelezettsége, valamint az, hogy ha mégis megtörtént a gazdálkodás revíziója, minden esetben különféle „abususokra" találtak. Nagyon ritkán fordult elő, hogy a város pénzével rosszul gazdálkodó vagy tisztével visszaélő tanácsost felelőségre vonták volna, vagy netán elbocsátották volna tanácsosi tisztéből, mint ahogy Kassán Táncos Pál esetében történt.

49 E városokban a belső és külső tanács, valamint a szószóló megválasztását követően került sor a tisztviselők beiktatására. A bíró vagy polgármester, illetve a megválasztott testületek beiktatásának többféle módja volt. Azokban a városokban (Selmecbánya, Kismarton, Kőszeg, Breznóbánya, Bazin, Sopron, Körmöcbánya, Ruszt, Kassa, Lőcse), ahol a többi tisztviselő választására másnap került sor, a bíró vagy részleges esküt tett az őt megválasztóknak és a jegyzőnek, melyben ígértet tett, hogy a város javát és előrehaladását fogja szolgálni, vagy végleg beiktatták aznap, illetve az esküre másnap került sor. Kismarton esetében a voksok összeszámlálása után a szavazatszámlálók a belső tanács szobájába mentek, ahol a szószólónak és a községnek kihirdették az eredményt. Feltehetően ekkor vehette át a bíró tiszte jelvényeit is. Sopronban ekkor adták át a polgármesternek a pálca mellett a város és a városi kassza kulcsait. Kismarton esetében a szószóló még a városházán, a község nevében beiktatta a bírót, aki a plébános jelenlétében letette az esküt. A bíró egyházi megerősítésére ezt követően került sor, amikor a városházáról harangzúgás közepette a nagytemplomhoz vonultak, ahol a többségében katolikus város polgársága előtt az időközben már stólába és pluviáléba öltözött plébános, ezzel is kiemelve tisztének Istentől nyert voltát, ismételten egy még erősebb esküre kötelezte. A bíró megválasztását és esküjét követően került sor a belső tanács megesketésére, amely azonban nem a templomban történt: a jegyző a városházán olvasta fel az eskü szövegét.

50 Breznóbányán és Kőszegen szintén még a választás napján sor került a bíró esküjére, melyet a plé66