Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Széchényi Ferenc cenki uradalmának topográfiai felvétele 1812-ből
ARRABONA 2004. 42/ 2. _______ _____ _____ JANÜLMÁNYOK lyamatban voltak a perek az uradalom valamennyi többi községe határában lévő, összesen 1877 holdat kitevő irtások „kiváltása" végett, együttesen 38.500 forintra taksált becsüösszegük megállapítására és jóváhagyatásáért. Ez az uradalom szempontjából igen hasznosnak talált megoldás kétség kívül jelentősen növelte a jobbágyparasztság terheit, amellyel kapcsolatban persze az itt a győri egyházmegyének járó - Fertőrákoson abszolválandó - egyházi tized, s a katonaság tartásával kapcsolatos terhek sem hagyhatók figyelmen kívül. Állandó laktanya („kvártélyház") csak Nagycenken volt, a többi községről az van feljegyezve, hogy „katonáját Sopronban, vagy Récsény-ben (Ritzing), Doborján-ban (Raiding) tartja". Átvonuló katonaság csak ritkán vett szállást egyik vagy másik községben néhány éjszakára. Az a sematikus kép azonban, amely több évtizeden át uralkodott nálunk a jobbágyparasztság általánosnak állított iszonyatos kizsákmányoltságáről, itt sem, vagy talán itt még kevésbé állja meg a helyét, mert a cenki uradalomnak ez az 1812-ből való topográfiai felvétele nem igazol ilyesmit: egy szegényebb, olykor meszszebb fekvő helyekre - így a Rábaközben vagy Mosón megyében is - aratási és cséplési munkára szegődni kénytelen réteg mellett kimutatja az irtásföldjeit és rétjeit cenzusért, szerződéses alapon mégiscsak megtartani tudó, s a vállalt kemény feltételekkel járó minden teher ellenére is gyarapodni, vagyonosodni képes réteg meglétét, név szerint is megemlítve községenként azokat a jobbágyparasztokat, akik fuvarozássaljói keresnek, terményeikből (főleg gabonából) piacra tudnak vinni (mindenekelőtt Sopronba), s akik boraiért épp úgy helybe jönnek ausztriai, cseh- és morvaországi, sziléziai borkereskedők, mint az uraság boraiért. Az uradalom saját kezelésben tartott (allodiális) szántóföldjei a cenki majorságban 866 holdat, a hegykőiben 352, a homokiban 121, összesen 1339 holdat tettek ki. Leszámítva ebből 183 hold harmadosztályú földet, a többi kb. fele-fele arányban első- és másodosztályú. Trágyázásukat megközelítően sem tudták a kívánatos mértékben megoldani, mert a majorságbéli marhatrágya nem fedezte a szükségletet. Háromnyomásos gazdálkodás folyt; gabonaféléket, búzát, rozsot, árpát, zabot termeltek. Az aratási munkálatoknál részért-aratók felfogadására is mindig szükség volt. Figyelemre méltó, hogy a cenki uradalomban az 1812. évi összeírás szerint már gőzzel hajtott géppel csépeltek (mint ahogy a korszerű takarmánykészítéshez is már hozzátartozott a szecskavágó masina). Az uraság allodiális rétjei a cenki majorságban mintegy 177 hold, Hegykőn 93, Hidegségen 45, Homokon 9, összesen 324 hold terjedelműek, főként első- és másod-, s csak igen kis részt harmadosztályúak. A rétek hozamából semmi sem kerül eladásra, mert az nem lévén elégséges, az uradalom a takarmányfélék vásárlására szorul (Kapuváron, Vitnyéden s másutt); a szántóföldek terméséből lehet piacra vinni - Sopronba - azt a felesleget, ami a házi szükségleteken, az uradalmi alkalmazottak s a cselédek természetbeni járandóságain (deputátum, kommenció) felül megmarad. A cenki uradalom gabonaeladásból származó évi jövedelme az összeírás szerint 15.248 forint. Az uradalom allodiális birtokain folytatott szántóföldi és rétgazdálkodás mellett, s azokkal összefüggésben, növekvő jelentőségre tett szert már ekkor a minőségi szempontokat is különösképp szem előtt tartó állattartás, állattenyésztés. A kiscenki kastélynál lévő un. „ciframajor" büszkesége volt a „svájceria", azaz a mintegy 35 svájci fajtájú (szimmentáli) tehenet gondozó tehenészet; a borjakat - ezek száma 50 körüli volt - Nagycenken nevelték. (Ezzel a svájci tehenészettel volt kapcsolatos az intenzív lucerna- és lóheretermesztés, sövénykerítéssel védett, istállókhoz közeli kertekben). Vonómarhákként tartottak 18 ökröt. Kis számban voltak lovak 42
