Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Széchényi Ferenc cenki uradalmának topográfiai felvétele 1812-ből
TILKQVSZK . * ' ! %ZÊ1 ]I ' ' (VÉTELE szám szerint nyolc - az uraság istállóiban, kocsizáshoz, szekerezéshez; de ménes ekkor még nincs, mint később majd István gróf idején, célirányosan szervezett szakavatott tenyésztéssel, nemesítéssel. Sertés tenyésztés uradalmi üzemi szinten teljességgel hiányzik, (amit az magyaráz, hogy a Somogy megyei csokonyai uradalom volt annak fő terrénuma a hatalmas birtokkomplexumban); csak az alkalmazottak, cselédek lakása melletti ólban röfög egy-két nekik engedélyezett jószág, miként istállójukban tarthattak egy-egy tehenet, és gyakran lovat is. A legfontosabb és a legjövedelmezőbb ágazat azonban már ekkor a juhászat. Kiscenken 1150 darabból, Homokon 560 darabból áll az uraság saját nevelésű birkaserege, amelyet a rendszeresen Iványból hozatott igen jó fajtaminőségű merinói - kosok alkalmazása révén folyamatosan nemesítenek. Tágas, szellős, egészséges birkaaklokat építtet számukra, hozzáértő, jólfizetett birkásra bízza gondozásukat, szakszerű takarmányozásukat. 1811 óta oltják a juhokat himlő ellen, a kergekór elkerülése végett pedig óva intenek a vizenyős, posványos helyeken való legeltetéstől. Bár a községek legelői közös használatúak voltak az úrbéres lakosság állatai és az uraság állatai számára, de a jobbágyparasztság állattartása annyira számottevő volt, hogy a helységenként számba vett marháik, sertéseik, juhaik legeltetéséről egy-egy külön csordapásztor, kondás, birkapásztor kellett hogy gondoskodjék, akiket a község fogadott fel és a községi pásztorházban laktak. Persze lovaik is voltak. A községek úrbéres jobbágyparasztsága állattartásának méretei jellemzésére legyen elegendő pl. Hegykő, ahol 10 ló, 6 csikó, 180 ökör, 100 tehén, 80 borjú, 425 birka szerepel az összeírásban, amely azonban azt is megemlíti, hogy a községgel szerződött cserarjai birkás is ott legelteti 150 birkáját. Egyre szűkösebbnek bizonyulván a községi közlegelők, főleg az uradalmi juhtenyésztés erőteljesen növekvő legelőigénye miatt, máris érzékelhetővé vált erről az oldalról a legelőelkülönözés törvényes lehetősége elérésére törekvés gondolata, amely azután az 1832-36-os országgyűlés határozatai alapján fog majd megvalósulni, a jobbágyparasztság érzékeny kárára. Egyelőre azonban az uradalmi birkaseregek legeltetésének fő bázisa - az év jelentős szakában - a viszonylag messze eső, hatalmas kiterjedésű Nagyerdőnek Röjtök felé eső része; a birkák nyírás előtti úsztatása Muzsaj-nál történik az Ikvában. Az összeírásból tudjuk, hogy - az egyébként itt egynyiretű - birkák megnyírásáért darabonként 12 krajcárt kell fizetnie az uradalomnak az ahhoz értő embereknek, s hogy miként oldják meg a gyapjú Sopronba szállítását az uradalom béreseivel (ezek 7-en vannak s egyenként 35 forint az évi bérük), a robotosok szekereivel, továbbá pénzért fuvart vállalókkal. A gyapjú-eladásból évi 7200 forint az uradalom jövedelme. Ami az erdőgazdálkodást illeti: A jobbágyparasztságnak egyedül Nagycenken van községi erdeje, 322 hold. Tűzifáját éppúgy, mint a sövényekhez valót, innen termeli ki. Az erdő egy részén póznát vágnak az uraságnak. Az uradalom valamenynyi többi községe jobbágylakosságának nincs erdeje; száraz fát a Nagyerdőn szedhetnek; bizonyos mennyiségű ölfához úgy juthatnak, ha favágást végeznek az uraság privát erdeiben, kellő felügyelet mellett. Épületfa, szerszámfa nem jár nekik az uraságtól, hanem pénzért kell beszerezniük, főleg a „német vidékeken", amin nyilván a megye Soprontól északra és nyugatra fekvő, osztrák határ felé eső részei értendők. Két helyütt van olyan nagyobb urasági erdő, (Nagycenken 252, Hegykőn 352 holdnyi) amely szekciókra van osztva, a fakitermelés a kijelölt vágásokban átgondoltan folyik, részint úrbéres, részint pénzért fogadott favágók révén. (A produktum Nagycenken 230, Hegykőn 326 öl fa esztendőnként, amelynek java része 43
