Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)
Ernő Barsi wurde 75 Jahre alt - Horváth Győző: Emlékezetes találkozások dr. Barsi Ernővel
ma is, amikor követői, munkásságánk folytatói egyre népesebb tábort alkotnak. Lehet-e ennél nagyobb öröme egy pedagógusnak? A 75 éves Barsi Ernő bácsi iránti tiszteletemet és szeretetemet néhány emlék, találkozás felelevenítésével és megörökítésével szeretném kifejezni. Egy könnyű lőcsös szekér állt a szanyi vasútállomás mellett, várva a Soborra igyekvő utasokat, akiknek a gyaloglás mellett ez az egyedüli lehetőség, hogy eljussanak Sobri Jóska apjának szülőfalujába. Nemsokára megérkezett a vicinális kedves vendégemmel, Ernő bácsival. Megpakolva - szokás szerint - hegedűvel és táskákkal, arcán a találkozás őszinte mosolyával. Elindultunk. Zötyögött a szekér, de valahogy rövidebbnek tűnt az út, mint máskor, mert Ernő bácsi élményeiről és terveiről mesélt. Közvetlensége nyomán feloldódott diákos szorongásom. Megérkezésünkkor az apró, de pirospozsgású kocsis, Lendvai János bácsi (aki a rábaközi parasztember szép és okos fajtájából való volt) félrehúzott és csak ennyit mondott: Tanító úr, én ezen az úton többet tanultam, mintha öt könyvet olvastam volna. Jólesően bólintottam, mert magam is így gondoltam. Ernő bácsi előadása a kultúrház népes közönsége előtt nagy tetszést aratott. Ez a világtól elzárt falucska igen hálás volt mindenért, nagyra becsülte, ha kapott a túlélésre valakitől egy parányi esélyt. Ernő bácsi többször is visszatért ide, ha hívtam, sosem mondott nemet, mindössze apró kérései voltak; hol egy duett játszásához invitált partnernek, máskor pedig egy gyűjtésre kért adatközlőket. Ilyenkor lestem el szép mesterségünk fortélyait, ahogy szóra bírta az embereket, vagy méginkább dalolásra. Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy Ernő bácsi rengeteget kapott a rábaközi emberektől, de sietve teszem hozzá, hogy legalább annyit adott ő műveltségünkhöz is. Csak kiragadok néhányat. Bartók 1906-os jobaházi, bogyoszlói, szilsárkányi gyűjtésének feltárása és közreadása. Azon túl, hogy a gyűjtés tényét és anyagát megismerhettük, arra is kíváncsi volt a szerző Barsi Ernő, hogy miként él a századeleji hagyomány hetven évvel később. Éppen az Arrabona /ló.sz.1974/ közölte a "Bartók gyűjtötte népdalok a mai Jobaházán" c. tanulmányt, amelynek különlenyomatát Rábaköz-szerte megismerhették. Kiviláglik belőle népdalkincsünk átörökítésének ezidáig élő ösztönös hűsége. De vajon mi lesz ezután? - No, éppen erre ad példát a tanár úr a gyűjtés, az értékmentés mellett a továbbadás lehetőségeinek megmutatásával. Az O kezdeményezésére emléktábla hirdeti a jobaházi iskola falán Bartók iránti tiszteletünket. 1 975 óta sok százan innen szereznek tudomást arról, hogy a kisalföldiek is hozzájárultak népi kultúránk megőrzéséhez. Többször elzarándokoltunk ide gyerekekkel, népdalkörökkel, kórusokkal, de nem csak a hely szelleme, hanem a dalok szépsége is megragadott bennünket. Ugyancsak Ernő bácsi jóvoltából ismerhetjük Veres Sándor rábaközi gyűjtéseit a 30-as évekből. Azzal, hogy feltárta és közreadta ezt az anyagot, a régi stílusú népzenének értékes rétegéből is kaphatunk ízelítőt, amire ritkán nyílik lehetőség. Publikációi közül szeretnék külön szólni talán az egyik legnépszerűbb művéről, a Daloló Rábaköz című könyvéről. Vékonyabb első kötete 1 970-ben, a második bővített kiadás 1983-ban látott napvilágot. A könyv olyan népszerűvé vált, hogy éveken át hallhattuk dalait népzenei találkozóinkon. Úgy éreztük, visszakerült a népdal jogos tulajdonosához. Ez volt a művelődés azon időszaka, amikor nemzeti kultúránk, dalaink, táncaink kedvéért milliók ültek TV elé. Vass Lajos, Barsi Ernő és a pályatársak éltették ezt a mozgalmat, amely Röpülj páva címen vált ismertté. A népdalkörök összejövetelein gyakori vendég ma is. Szakmai tanácsaiból mindenki tanulhat, karvezető és kórustag is. Ecsen vagy Sályon maga is odaáll vezetni, énekelni, zenélni, mikor mire van szükség. Mert igazán így lehet tanítani! ARRABONA I 35/1-2.
