Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)

Tanulmányok - Horváth László: Az Erdélyi Szépmíves Céh irodalmi kapcsolatai Győr-Moson-Pozsony és Sopron vármegyével az 1930-as években

orváth László: Az Erdélyi Szépmíves Céh irodalmi kapcsolatai Győr-Moson-Pozsony és Sopron vármegyével az 1930-as években 1. Küzdelem az erdélyi magyar könyvkiadás fennmaradásáért A Trianon utáni erdélyi magyar könyvkiadás kezdetéről szólva elmondhatjuk: "Rengeteg szervezetlen kísérlet, legalább annyi, mint folyóirat, de ahány folyóirat-bukás, ugyanannyi könyvkiadói csőd" volt a jellemző. A magánvállalkozásban meginduló könyvkiadók az olvasók egy-egy kisebb csoportjaira számíthattak csak, néhány potenciális előfizetővel. "Már volt erdélyi irodalom s könyvkiadásról még alig beszélhetünk. A kezdet első állomásánál a megjelent szépirodalmi munkák szinte jórészben az írók saját kiadásában láttak napvilágot, nagyrészt versfüzetek, vagy pár ívnyi novelláskönyvek."

2 Ligeti Ernő véleménye hasonló, szerinte a korszak két legjelentősebb költője: Reményik Sándor és Áprily Lajos. "Rajtuk kívül 1924-ig még nyolcvan erdélyi költőnek százhuszonnégy verseskötete jelent meg, nem szólva azoknak a verseknek százairól, amelyek még csak lapokban és folyóiratokban láttak napvilágot. Valóban lírai korszak volt ez, és a lírai költészet dominált irodalmunkban 1924-nek a végéig." E nagyszámú író és költő közül csak kevesen tudtak saját kiadásban valóban értékes és kiállításában is igényes, viszonylag olcsó és nagy példányszámú könyvet megjelentetni. Szinte lehetetlen volt annyi előfizetőt összegyűjteni, hogy pusztán írói tevékenységükből tarthassák fenn magukat. "Az előző erdélyi vállalkozások, akár folyóirat volt az, akár könyvsorozat, kevés kivétellel egyedül az íróért volt csupán, a közönség lassan ébredt az írókra, a publikumot valósággal nevelni kellett az erdélyi irodalomra. Ennek a közönség-nevelésnek voltak áldozatai: saját megszervezetlenségük mellett az egymásután alakuló és ép oly hamar bukó folyóiratok és ennek a közönség-nevelésnek útját egyengették az előadókörutak és irodalmi estélyek. Az Erdélyi Szépmíves Céh már abban a szerencsés helyzetben volt, hogy programadáskor legalábbis már némileg eloszlatott közönyre talált, mikor propagatív cikkeit közzétette, zászlóbontásuk már visszhangra talált." Az Erdélyi Szépmíves Céh megalakulásáról szóló körlevél a kolozsvári Keleti Újság 1924. március 29-i számában jelent meg. Ennek a törvényileg bejegyzett Könyvkiadó Betéti Társaságnak alapítói voltak: Nyírő József, Ligeti Ernő, Kós Károly, Paál Árpád, Zágoni István és Kádár Imre. Hetedikként csatlakozott hozzájuk Kovács László 1928ban. A Céh fő célkitűzéseit Kós Károly a következőkben foglalta össze: "Szeretnők hinni a bizalmat, mely úgy tudjuk [!] rólunk, hogy tartalomban csak értékeset és jót, külsőben csak igazán szépet és művészet [!] adhatunk. És adni akarunk az esztendő tizenkét hónapja szerint egyelőre és összesen tizenkét erdélyi könyvet, tizenkét írónak tizenkét munkáját... Csupán csak az anyagi lehetőségeket kellene ehhe* a munkaakarásunkhoz biztosítanunk. E célból minden könyvből ARRABONA 35/1-2. •S