Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)
Tanulmányok - Horváth László: Az Erdélyi Szépmíves Céh irodalmi kapcsolatai Győr-Moson-Pozsony és Sopron vármegyével az 1930-as években
a rendes bolti kiadáson kívül készítünk külön még összesen és csupán száz bibliofil /amatőr/ példányt számozásokkal, finom, nehéz, lehetőleg erdélyi, kézzel merített papiroson, élesen metszett, kiválasztott, jó típusú antiqua betűkkel gondosan nyomva, metszetekkel illusztrálva, kemény kézi kötésben és aláírásokkal... A megrendelők egyben az Erdélyi Szépmíves Céh tagjaivá lesznek, és régi erdélyi könyvnyomtató szokás szerint névsorukat minden kötetben lenyomtatjuk a jövendő számára, mert erős a hitük, hogy jövőt alapoznak. Minden bibliofil könyvre reányomtatjuk annak a nevét is külön, akinek számára az illető példány készült." Az ESZC könyveit sorozatokban jelentette meg. 1925-1944 között összesen 14 sorozatban 1 33 művet. A kötetek számát a kolofonban közölte. A számok a terjedelmet jelölték: a 150 oldal terjedelem alattiak egyes /ezt nevezték félkötetnek/, a 150 oldalnál terjedelmesebbek kétjegyű számot kaptak. Igy lett az utolsó kötet a 164. számú. Sorozaton kívül megjelent még 24 mű, ebből 16 csak az ún. Díszkiadásban /ebben a kiadásban egyébként összesen 74 mű jelent meg, 58 először a sorozatban/. Ezen felül kiadott a Céh 5 kalendáriumot, 2 emlékkönyvet saját tevékenységéről és egy Aranykönyvet. Meg kell még említeni az Erdélyi Helikon 9 kiadványát is, amivel együtt mindösszesen 1 6ó-ra emelkedett az ESZC fennállásának két évtizede alatt kiadott művek száma. A könyvsorozat amatőr példányait az ún. pártoló tagok vásárolták. Az alapító okiratban meghirdetett száz taggal ellentétben már az első könyv névsorában 331-en szerepeltek. Arra a kérdésre, hogy az ismert előzmények ellenére az ESZC miből merítette optimizmusát annak feltételezésére, hogy lesz akár csak 100, a drágább köteteket rendszeresen vásárló személy Erdélyben, Kós Károly adta meg a feleletet, ö ugyanis már korábban is készített bibliofil könyveket 200-300 példányban. "Én azért mentem neki olyan könnyen a Szépmíves Céh szervezésének, mert ezekkel a sztánai könyvekkel már megtapasztaltam, hogy van kinek könyvet csinálni, hogy kell a jó, a szép könyv. S ha kell, akkor bűn, vétek nem csinálni. Kialakult a bizalom az olvasó és a könyv előállítója között. Erre a bizalomra épült a Céh. Megvoltak az embereim, akikről tudtam, hogy a címükre érkező könyvküldeményeket átveszik és kifizetik. Nekünk nem volt soha senkivel perünk. Márpedig egy vállalatnál ez nem kicsi dolog." A későbbiekben bebizonyosodott, hogy Kós Károly jól ismerte olvasóközönségét. Az előfizetők száma az első néhány évben viszonylag magas volt, ám 1 928 elejére már tömeges lemondások történtek, amit új propagandával akkor még tudott pótolni az ESZC. A legsúlyosabb helyzet 1 930-ra alakult ki. "A Szépmíves Céh anyagi helyzete az újabb kiadói tervek és terhek felvételével /folyóirat és városportré stb./ a jövő évre nincs biztosítva, ha az írók a maguk körében és társadalmi összeköttetéseik révén komoly propagandát nem fejtenek ki." E felhívást megelőzően is történtek próbálkozások az előfizetők létszámának emelésére. 1928. szeptember 28-án kelt Kós Károly levele, amelyet az összes helikoni íróhoz eljuttatott. A levélhez mellékelt egy levelezőlapot abból a célból, hogy arra írják fel azokat a neveket és címeket, "akikről gondolod, hogy propaganda füzetünket, ismertetési nyomtatványainkat stb. nem minden eredmény nélkül küldhetjük el. Ha csak pár tagot vaay előfizetőt sikerül is így szereznünk, úgy a Te, mint a mi munkánk nem volt hiába". ] ° 1929-ben vetődött fel a tagtoborzás egy másik lehetséges módja. Gyallay Domokos foglalta össze az írók véleményét ez ügyben. "... tartsanak az írók ott, ahol laknak, irodalmi előadásokat, előadás-sorozatokat líceumok formájában. Az általános kérdések keretében ezek az előadások érintsék az erdélyi magyar irodalom kérdéseit, vagy ARRAB0NA IIEE1 35/1-2.
