Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)

Ernő Barsi wurde 75 Jahre alt - Nemcsik Pál: Szellemi bőlcsönk a Bodrog-parti Athén volt

Szellemi bölcsőnk o Bodrog-parti Athén volt Adalékok Barsi Ernő népzenekutató portréjához Nincs megtisztelőbb feladat annál, mint a magyar néprajzkutatás egyik kiválóságának méltatása, műhelytitkainak boncolgatása. Mint iskolatárs, munkatárs, azonos lelki és szellemi munícióval felruházott követőjeként könnyű beleérezni gondolatvilágába, némil.eg azonosulni azzal a hivatástudattal, ami őt elindította /tanári, lelkipásztori, népzenekutatói/ életútjára, és napjainkban is megadja számára a munka örömét. Könnyű a dolgom, mert azonos planétán élők titkait, lélekben és tudatban hordozott kincseit igyekeztünk felfedezni, ápolni, hatékonnyá tenni. Valóra vált a mondás társas kapcsolatunkban: "Similis simili gaudet!". Barsi Ernő etalon volt számomra, nem csupán mint kifinomult módszerekkel, tiszta problémakezeléssel ernyedetlenül dolgozó népzenekutató, hanem mint a XX. sz. olykor kísértésbe ejtő szellemi áramlatai között egyensúlyát soha el nem veszítő ember, közéleti személyiség. Olyan, aki nem homokra vagy ingoványra építette életművét, és korát meghazudtoló lelkesedéssel teszi tökéletesebbé azt napjainkban is. Olyan, akinek a sors kiváló mentorokat adott, akik hiteles értékrendjükkel, Isten áldotta tehetségükkel, kommunikációs készségükkel mindig jól tudtak sáfárkodni. Akik a magyar és az európai kulturális örökségünkben szakadatlanul azt keresték, ami a jövőnk építésében fogódzóul szolgálhat, a magyar modus vivendi-t, melynek a világ valamennyi égtája felől mindig több volt az akadályozója, mint támogatója. Barsi Ernő előttem jár egy szűk évtizeddel, de olyanok társaságában, szellemi műhelyében készült föl az életre, formálódott személyisége, akiknek hatásrendszere meghatározó volt. A Bodrog-parti Athén, Sárospatak 1931-1951 között bölcsője volt a falukutató mozgalomnak, az egyházi keretek között működő kollégiumi rendszernek, a vidéki, de mégsem provincializmusba tapadó művészeti nevelésnek. Aki ebben á periódusban belekóstolt a pataki iskolamodell módszereibe, azt bármerre szórta szét a magyar társadalmi rendszer erőszakos módszerekkel történt átalakítása, mely együtt járt a polgári értékrend, és benne a kultúra leépítésének szándékával, az nem távolodott el a habitust meghatározó közegtől. Hármas tagozódásban szerkesztem ezt a rövid életrajzi' klip-et, természetesen nem tudatot és lelket tompító rap-zene kíséretében. A háttérzene melódiái és akkordjai tiszta forrásból fakadnak. Első kameraállásom az 1931-ben 400 éves évfordulóját ünneplő egyházi iskolára irányul. Barsi Ernő, pataki kisdiákként tanúja volt az akkori eseményeknek. Szabó Ernő zenetanár vokális és hangszeres zeneoktatásával ekkor adta meg az első impulzusokat. Rávilágított a népzene kiaknázatlan rétegeire, a magyar zenetörténet Sárospatatkon őrzött emlékeire. Tanára iránti hálás viszonyt tanúsítja A pataki kollégium zenei krónikája c. 1984-ben született kötete, melyet társszerzőként jegyez. A melodiáriumok dallamvilága közel fél évszázadig munkált a szerzőben, míg megjelent a kötet. Azóta már a pataki diákdalok partitúrái nemcsak Patakon ismertek. Kórusfeldolgozások megszólaltatása is annak a pataki kisdiáknak a zene iránti érdeklődéséből fakadt, aki a tiszta forrás legmélyebb rétegeiből merített, ahol a magyar zenei írásbeliség gyöngyszemei rejtőztek. Ismeretet, ízlést, önkritikát tanult tanárától, s ez egybeesett Kodály véleményével, miszerint Schneider Fánira a magunkfajta mindig allergiás volt. A zene után a második, de nem elszakítható érdeklődési kör a magyar tárgyi és szellemi folklór. Megalapozása dr. Újszászy Kálmán theol. professzor nevéhez köthető. Az általa szervezett és irányított faluszeminárium ideális intézménye volt a magyar falukutató mozgalomnak. A népköltészet szellemi értékeinek felkutatása a terep szocioARRABONA 35/1-2.