Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)

Ernő Barsi wurde 75 Jahre alt - Lanczendorfer Zsuzsanna: A gyermekfolklórt kutató Barsi Ernő

lógiai értelmezése nélkül elképzelhetetlen volt. Ebbe a munkába Barsi Ernő a harmincas évek végén kapcsolódott be, amikor még némileg érvényben voltak Madarassy László Istvánffy elhunyta alkalmából mondott szavai: "Még tele marokkal szedhette a vadvirágot olyan mezőkön, ahol előtte még nem járt senki". Mert hiába vállalkozott volna Barsi Ernő a népzenei gyűjtőmunkára, ha nem lett volna iránytűje professzorának alapműve: A falunevelés szellemi alapjai. Ennek útmutatása nyomán teljes biztonsággal kutathatta Tarjányi András, a Rábaköz, a Szigetköz vagy Burgenland népzenéjét. Mindenütt otthon volt, mert nemzeti azonosságtudata közös volt a népi zenei kultúra örököseivel. Egy-egy mondóka, népdal, ballada vagy prózai szemelvény szervesen beépült abba a hagyományrendszerbe, amelyet kiváló felkészültséggel, empátiával közelített meg gyűjtőmunkája során. A sárospataki nevelés peripatetikus módszere éppen a klasszikus görög filozófia, és a középkor nagy gondolkodóinak logikai rendszerével tette őt otthonossá a paraszti kultúra közegében is. A misszionárius számára Babits szavaival élve: "Minden ember lelkében dal van". A variációk mérhetetlen gazdagságára bukkant rá, mert tudta, hogy ha nincs két egyforma falevél, hogy is lehetne kópiája az egyik ember zenei tudata a másikénak. A magyar zeneiség kelet-nyugati hosszanti tengelyén mozgott Sálytól Felsőőrig, s gazdagította népzenei hagyományunk tárházát mindannyiunk gyönyörűségére, tanulságára. A szellemi bölcső harmadik hatását a zeneművész Barsi Ernő munkálkodásában követhetjük nyomon. Szabó Ernő közös zenetanárunk és Végh Sándor hegedűművész beszélgetésének tanúja voltam. Ma is fülembe cseng Végh Sándor bíztató szava, melyet tanárkollégájához intézett: "Küldjetek sok olyan növendéket hozzám, mint Barsi Ernő tanítványom volt!" Nem szükséges kommentárt fűzni ehhez, mert az idő százszorosan igazolta a nagy művész elismerését. Szólhatnék arról, miként voltam tanúja évtizedeken keresztül annak, hogyan törleszti mind a mai napig szellemi adósságát Barsi Ernő a pataki skóla iránt, hogyan vált szülőfaluja kulturális életének kurátorává a Sályi Kulturális Napok megrendezésével. Milyen szívósan és nélkülözhetetlenül tölti be hivatását Mezőkövesdtől Győrig, és számtalan fórumon, ahol a magyar zenei közélet, a zenei nevelés, a népzene hagyományápolása zajlik. Nem szaporítom a szót; Barsi Ernő a néptanító gyermekeként, a pataki iskola szellemének sugárzójaként, művésztanárainak dicséretére, mint kortársunk teljesíti ma is feladatát. Munkálkodjék még sok-sok éven át zenei életünk gazdagításán! Nemesik Pál A gyermekfolklórt kutató Borsi Ernő Kálmány Lajos már a múlt században rájött arra, hogy a gyermekfolklór "valóságos tárháza" a népköltészetnek, hiszen a népi kultúra egészéből merít, így annak éltetője, megőrzője. Értékmegőrző funkciója mellett azonban nem feledkezhetünk meg érzelmi, esztétikai és pedagógiai hatásáról sem. A gyermekvilág, a gyermekjátékok ismerete, továbbadása elengedhetetlen követelmény a leendő és tanító pedagógusok számára is. Hiszen a dajkarímek, mondókák ARRABONA 35/1-2.