Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)

Tanai Péter: Sós Antal és dudái

a dudás. A horgony alakú csont hangolól itt is megtaláljuk. A fúvóka tömlőbe kötött tőkéje nyálcsapdás. A bordó esztergált bodzafa, meretei és formája alapján megegyezik az először említettel. Nincs bojt a végén. Zárójelben itt jegyezném meg, hogy a mosonmagyaróvári múzeumban őrzött dudához hasonló, egyszerű hengeres tőkéjű dudafej máhol is feltűnik a Kisalföldön. Említheném, a fentebb már tárgyalt Gróf István által Nyaradon készített dudát, és van a győri múzeum 18 tulajdonában egy lelőhelyét tekintve Dörből származó duda is. (fotó 13.) (ábra 6. 7.8.) Az idősebbek emlékeznek rá, hogy használták is, de hogy ki volt a dudás, illetve a hangszer készítője, arra nem derült fény. A helyi gyűjteménybe 1955-56. körül került. Jó tíz év múlva állították ki számos más tárggyal együtt az általános iskolában, illetve a kultúrházban. Ekkor került a győri múzeum leltárába a duda is. Tömlője báránybőr, melynek hossza 43 cm, szélessége 22 cm, színével kifelé fordítva, szőrtelen, összeszáradt állapotban. Tőkéje ólomöntéses díszítésű, (fotó 14.) kézzel faragott, egyszerű bodzafa henger. A klippantós fúvóka tömlőbe kötött tagja nem nyálcsapdás, mint Sós Antal dudáinál, hanem egyszerű bodzacső. Bordó sípszára hiányos. A tömlőbe kötött, faragott bodza bordószáron kívül csak egy toldaléka van meg, és sípja is hiányzik. A dallam és kontra sípszár egy darab körtefából faragott, enyhén görbe, de ép. Bolhalyukja megvan. Mindkét sípjárat végén van egy-egy bedugózott (talán tévedésből fúrt) lyuk. Egy sípja megvan, ez bodzafa, átmérője 5 mm, hossza 53 mm, rezgőnyelve 25 mm-es. A sípszár alaphangja a "G" körül van. E három különböző helyről és kéztől származó duda arra utal, hogy c hengeres dudafejű tipus akár általános is lehetett e területen, (fotó 15.) Bár a Szigetközben élnek horvátok (Kimle, Bezenye) mégis úgy gondolom, hogy tehetség, igény, vagy esetleg idő hiányában készülhettek ezek az egyszerűbb, de funkciójukat tökéletesen betöltő hengeres duda tőkék. így hát előfordulásuk gyakorisága sem meglepő. Dr. Barsi Ernő győri zenetanár birtokában is van Sós Antal által készített duda, illetve duda alkatrészek, mivel a tömlő, és a fúvóka tőkéjével együtt hiányzik. Az összes meglévő darab bodzafából készült. A sípszárat egy darabból faragták ki. (fotó 16.) (rajz 9.) A bolhalik megvan, de méhviasszal be van tömve. Ezt és a csikót, vagyis a konlrasípszár tartozékát sárga lakkal kente be a mester. Ettől aztán az egész úgy néz ki, mintha nem igazán használatra készült volna. A bordó és a tőke is újszerű állapotban van, mindkettőn látszik, hogy tömlőbe kötve soha nem voltak. A tőke egyébként szépen faragott, kecskefejes, (fotó 17.) formára azonos az elsőnek leírt dudatőkével, csak míg annak szarva törött illetve faragott, a valódi arányokat ezen az ép példányon jobban megfigyelhetjük. Sós Antaltól Manga János is vásárolt egy dudát a gyűjteménye számára, de ezt sajnos nem állt módomban tanulmányozni. Csak feltételezni tudom, hogy a Manga tulajdonába került hangszer megegyezik azzal, melyről Nagy Éva készített fotót, (fotó 18.) ami az 197420 es Győr-Sopron megyei fotópályázaton díjat nyert. Első pillantásra latszik, a dudatőke, sípszár és a csikó azonossága. Ami feltűnően különbözik, az a kecskefej nagy, kerek szemei. Sós Antal (fotó 19.) első feleségével a csilizradványi Nagy Juliannával 7 gyermeket nevelt fel, kik születési sorrendben a következők: Cecília, Antal, István, János, Julianna, 328