Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)

Tanai Péter: Sós Antal és dudái

Margit, József. Második feleségétől, aki szógyei származású volt, egy gyermeke született akit Lajosnak kereszteltek, ekkor már Pusztasomorján éllek. János fia, aki 1927-ben született, mondta el, hogy bár citorát majd mindegyik testvére csinált, de a dudával egyikőjük sem foglalkozott. Emlékezett rá, hogy az apja legtöbbet Cikolán muzsikált a Steiner Izidor kocsmájában, úgy 1936-43 között. Leginkább farsangkor ment a duda, ilyenkor három napig is odavolt. Sós Antal testvére, Cecília így mesélt: "Bált is muzsikált, de mi lányok mentünk a cigányzenére. Ű maga ment falukról-falukra. Hittak dudányi. Mindig farsangkor megfogadták ezek a fiatal srácok, akik még nem mehettek a kocsmába. Mert 18 éven alul nem mehetett be a kocsmába akkor, abba az üdőbe, hanem ha befizette az apja a legénypénzt, akkor bemehetett a kocsmába. Akkor meg vót az esőlegény, aki dirigálta a többit." János fia elmondta, hogy az apja otthon is szokott gyakorolni, illetve a dudát készenlétbe tartotta, mert annak az a jó, ha mindennap fújják egy kicsit. A tömlőt szalonnabőrkével kente, hogy puha maradjon. Mikor megfogadták, két-három sípot előre elkészített. Erre Cecília néni is emlékezett: "Főfújta, megnézte, jó-e a sípok. Mer készülődött valahova, hogy jóvá menjen e, jó síppá. Próbágatta - annyi haját kihúzkodott - belefútt a sípba, nem vót benn a bőrbe, hanem csak úgy szabadon vót. Belefújt - jó hallása vót nékije - nem jó szót, akkor a haját belehúzta a nyelvibe a sípnak. Ha még az is sokat tesz, egy hajszál. Anynyi haját kihúzkodott azér a büdös sípér, hogy egyezzen a másikká. Mikor egyezett, na • ' f 21 most ma jo, most ma emehelek." A farsangi napokon kívül nem igen hívták a dudást, de a pásztor családok a téli időszakban Szent Mihálytól Szent Györgyig összejártak. Ilyenkor hol egyiknél, hol másiknál került elő a duda. 1933 körül Bodakon Sós Antal együtt mulatott egy Cikhart Mihály nevű pásztorral, aki dudálni is tudott. Együtt nem muzsikáltak, felváltva fújták a dudát, de a Cikhart állítólag nem tudott olyan jól. Dudás pásztor volt még abban az időben Kelemen Viktor, aki Cikolán őrzött. dr. Timaffy László néprajzkutató megemlékezik egy írásában Sós Antalról, mint ügyes kezű pásztorról. "Egész műhelyt hord a tarisznyájában" s "akkor is mozog a keze, ha a jószág után ballag. Van is remekbe készült öntéses díszítésű ostornyele, pipaszára, tükre, borotvásdoboza., sótartója, faragott botja, csontból gombja, ostordísze. Maga készítette 22 kutyabőrből dudaját is." Magam is találtam az egyik Sós unokánál Lajvort Jánosnál egy díszesen ólmozott os23 tornyelet, ami Sós Antal munkája. Ugyanitt került elő egy csizmaszárból varrt tarisznya, amit (Bige Józseftől tudjuk, hogy Sós Antal cipészkedett is) valószínű, hogy szintén maga varrt. Sós Antal János nevű fia mesélte, hogy 1938-ban az Eukharisztikus Világkongresszusra az apja készített egy ostornyelet, melybe fémlemez darabkákból verte bele a díszítést és szöveget. Mivel Sós Antal írni, olvasni nem tudott, az ostor feliratának betűit a gyerekei rajzolták le neki, hogy: "Jézus segítsd meg Magyarországot...." (többre nem emlékezett) Az ostornyelel kiállították Budapesten, Berlinben és Rómában, majd 80 pengő ajándékkal együtt visszaküldték Sós Antalnak. Sajnos arról nem tud, hogy az ostornyél jelenleg hol lehet. Mindezek után meglepő, hogy e két, a dudákra nagyon is jellemző diszí329