Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Gecsényi L.: Városi önkormányzat Győrött a XVII. században
A káptalani joghatóság alatt egységessé vált város pecsétjének lenyomatát 1548-ból ismerjük, először egy Sopron város tanácsához intézett levélről. Az erősen megkopott, egyszerű rajzolatú pecsétnyomó, SIG [ILLUM] CIVIT [ATIS] JAVRIE [NSIS] körirattal, a káptalani város védszentjét, Szent István vértanút ábrázolja, miként apró formai változásokkal megújítva a szabad királyi városi rang elnyeréséig, 1743-ig, mindvégig 11 . A város gazdasági szerepének erősödése, mindenekelőtt a rendszeres kelet-nyugati export-import kapcsolatokban, a távolsági marhakereskedelemben való részvétel (a heti marhapiac létrejötte 1581-ben) megnövelték a polgárság erejét, öntudatát. Az újgazdag mészáros és marhakereskedő polgárcsaládok tagjai személyes szabadságuk erősítésére egyre inkább törekedtek a nemesi armális és esetleg kisebb nemesi részbirtok szerzésére. Ezzel párhuzamosan fokozottabban kapcsolódtak be a város vezetésébe. Helyzetüket erősítette, hogy a megyebeli köznemesség pusztulása és szétszóródása miatt a nemesi vármegye is választott soraikból tisztségviselőt, mint 1592-ben Torkos János marhatőzsér-polgárt esküdtnek, majd a következő évben adószedőnek. Torkos 1588/89-ben látta el a városbíró tisztét. Szeghy Szűcs Gergely viszont, akinek testvére már korábban adószedő volt, 1590/91-ben és 1594/95-ben ült a bírói széken 12 . Érdekes adalék a káptalani földesúr, a város és a német végvári katonaság viszonyának megítéléséhez az az eset, melynek szereplője éppen Szeghy Szűcs volt. Bírósága idején hevesen összetűzött és összeverekedett egy hozzá beszállásolt német katonával. Az eset nyomán kerekedett bírósági pert a káptalan — feltehetően a sértett nemességére való tekintettel — Győr és Komárom megyebéli nemesi ,,fogott" bírák előtt kívánta rendezni. Ennek soraiban azonban helyet követeltek maguknak a német seregbírók, a soltészek is. Gregoróczy Vince főkapitány-helyettes szerint ez régi gyakorlat volt a városban, és ha a polgárok beleegyeztek, akkor a káptalan is elfogadhatta. A kanonokok azonban mereven elzárkóztak az ítélőszék ilyetén való bővítése elől, mondván, hogy a jobbágy törvénye nem kötelező földesurára. Annál kevésbé — érveltek —, mert különleges helyzetéről, a város bírájának ügyéről van szó. ,,Mely bíróságnak tiszti az mi iurisdictionktól függ es ennek az győri polgári rendnek mi képönkbeli tiszttartója es nagyobb méltóságul szolgál egy közpolgárnál" — írta a káptalan. Azaz egyértelműen kiderül az állásfoglalásból, hogy a káptalan a városbíróság betöltését joghatósága körébe tartozónak tartotta, a bírót pedig tiszttartójaként kezelte 13 . így válik érthetővé egy korábbi adat, mely szerint a városbíró egyben a káptalan ispánja is 14 . Más kérdés, hogy 1590ben a vagyonos nemespolgár Szeghy Szűcs tevékenysége mennyiben függött még a káptalan akaratától. Személyének és hatalmának súlyát az 1594-es várkapituláció körülményei jelzik, amikor gróf Hardegg főkapitány és a várbeli főtisztek mellett a megadással kapcsolatos okmányt Szeghy Szűcs aláírta 15 . Bizonyára nem került volna erre sor, ha a polgárok közössége és vezetői jelentéktelen csoportot alkottak volna az ostromlott várban. Fény derül a fenti esetből arra is, hogy a végvári katonaság és a városi polgárság közös ügyeiben „vegyes" ítélőszék járt el, melyet polgárok, nemesek és katonák alkottak. Ez a sajátos forma, amelynek első nyomai 1562-ben bukkantak fel, a végvár-város társadalmának terméke; működése végigkísérte annak másfél évszázados fennállását 16 . A négy esztendős török uralom súlyos megpróbáltatásokat hozott a város számára. A házak nagy része elpusztult, elnéptelenedett, a lakosság elmenekült a városból és környékéről, s zömében a felvidéki megyékben, Pozsony, Szakolca, Szempc városokban, illetve vidékükön talált magának ideiglenes otthont. A félhold uralma idején Győr valóban határvár, katonaváros lett. Ezen a helyzetén az 1598 márciusában bekövetkezett felszabadulás sem változtatott azon102
