Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Gecsényi L.: Városi önkormányzat Győrött a XVII. században
nal. A török csapatok helyét az ostromban részt vett, és a további magyarországi hadjáratra készülő külföldi zsoldoshadak foglalták el, amelyek megakadályozták, hogy a polgári lakosok visszatérjenek otthonaikba. 1598 júliusában a Sopronban tartózkodó győri káptalan a maga és a polgárság nevében már kérte a királytól a város átadását, szabadságainak visszaállítását. Kutassy János esztergomi érsek (egykori győri püspök) ehhez igyekezett megnyerni Thurzó György királyi tanácsos támogatását. Melléjük álltak az országgyűlés rendjei is, amikor az 1599. évi 42. törvénycikkben ismételten a királyhoz fordultak a káptalani székhely visszaállításának és a polgári házak visszaadásának elrendelése érdekében. 1600 júniusában eredménnyel jártak a városi lakosság közösségének visszaállítására irányuló kísérletek. Szeghy Szűcs Gergely főbíróval az élen 91 polgár nevét jegyezték fel a város jegyzőkönyvében. Ettől kezdve folyamatos a visszaköltözés, amit elősegített, hogy 1601 augusztusában a káptalan határidőt szabott a belváros egykori ház- és telektulajdonosainak jogaik érvényesítésére. A felhívásra 425 polgári és katonai személy jelentkezett saját jogán, illetve örökösödési jogon, majd megkezdődött a gazdátlan ingatlanok eladományozása. Az őslakosság számottevő részének visszatérése jelentősen elősegítette a gazdasági élet és az önkormányzat helyreállítását. A XVII. sz. első évtizedének végére Győr már ismét a hódoltságból érkező mezőgazdasági termékek (elsősorban a szarvasmarha, juh, sertés, állatbőr) gyűjtő, — és a nyugatról érkező, illetve helyi eredetű iparcikkek elosztó — továbbító helye 17 . A talpraállás fontos állomása volt, hogy 1602 márciusában Hetesi Pethe Márton győri püspök, királyi helytartó felszólítására az esztergomi káptalan tanúvallomásokat szedett Győr hajdani kiváltságairól. A feltett kérdések az 1594-es ostrom idején elpusztult kiváltságlevelek létezésére, tartalmára, a polgárság és a káptalani földesúr jogviszonyának jellegére vonatkoztak. A tanúk a vármegye és a város hajdani jegyzője; a káptalan egykori nótáriusa, ekkor királyi ítélőmester; a vármegye egyik hajdani szolgabírája és más nemesemberek egyhangúlag tanúsították, hogy Győr kiváltságokkal rendelkező város volt, melynek lakói vám-, dézsma- és adómentességet élveztek, heti piactartási és évi hat vásártartási alkalmat, 10 havi bormérési jogot bírtak. Jogaik eredetileg a fehérvári polgárokéval voltak egyenlőek. A káptalannak fuvarozással, karácsonyi élelmiszerajándékkal és a székesegyház, illetve a Rába-híd építéséhez napszámmal tartoztak. A vizsgálat alapján a király 1604-ben általánosságban megerősítette a város kiváltságait 18 . ' 1600 júliusában, tehát egy hónappal a polgárság közösséggé alakulása után, már írásos feljegyzések vannak a városi tanács igazságszolgáltatási tevékenységéről. 1603 márciusából ismerjük a város pecsétjével — mint ,,az közönséges geöri varosnak igaz természet szerint való szokot peöcetivel" megerősített tanúsítványt Szeghy Szűcs Gergely volt főbíró elszámolásáról a város pénzéről 19 . A pecsét megegyezik az 1548-ban használt pecsétnyomó lenyomatával. A XVII. század 1640-es éveitől tűnik fel ezzel szemben egy tisztább, arányosabb elrendezésű pecsétlenyomat, amelyet bizonyára a régi pecsétnyomó elhasználódását követően készíttettek, miként 1685-ben is egy újabb megújításról olvashatunk. Ekkor Posgay Ágoston főbíró bemutatta az esküdtek egy részének és a város egyik hadnagyának a napi használatban tönkrement pecsétnyomó helyett készített új tipáriumot, amelyet ezzel hitelesnek ismertek el és használatba vettek 20 . A pecséten kívül nem kevéssé fontosnak tartjuk, hogy már a XVI. században is volt a városnak zászlaja, és 1600 táján a város visszatérő vezetőségének egyik első dolga volt, hogy új zászlót csináltasson. Ezt kifejezetten a városi lakosság önállóságának jelképeként használták, miután Szent György napján bíróválasztáskor kitűzték a városházára, kivitték polgárok temetésére, követek elé 20a . 103
