Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)

Környei A.: Bors László

Szóljunk néhány szót a versek formáiról is. Kezdő költő első verseskönyvéről van szó. Ennek megfelelően a versek között és az egyes versekben sok a könnyed, zsurnaliszta formai megoldás és megfogalmazás, s ugyanakkor találunk erőltetett rímeket is. A kötet mégis a formákat tiszteletben tartó olvasóban szinte a kész költő benyomását kelti. Mert a könnyedség azt jelenti, hogy könynyen versel, hogy természetesen önti versformába gondolatait. Nemzedéke lírájának anyanyelvét annyira elsajátította, hogy ez már saját formája lett. Formanyelve, mint ahogyan felfogása is, a háború előtt indult polgári költőnemzedékhez kapcsolja, ott is a Kosztolányi—Szép Ernő-féle formakultúrához. És mint minden fiatal költő, — minden költő azóta is a században. — nem ment Ady hatásától sem. Nem annyira a nyelvi alakzatokat, mint inkább a megfogalmazást, a komponálást tanulta tőle. Viziói, látnoki ereiű megjelenítései Ady szimbolizmusát idézik. (Álmaim. Találkozás.) Nyelvi stílusban talán csak a Szív és száj című versben mutatható ki határozottan az Ady hatás. Itt hozzuk szóba, hogy publicisztikai stílusa sokkal több egyezést mutat Adv publicisztikai írásainak nyelvével. (Pl. az idézett Recitatív. vagy szépDrózában a Vidéki rhoorter idézett része.) Epigonnak semmiképpen sem lehet mondani. Egyrészt azért nem. mert határozottan egyik költőnk stílusával sem mutat többoldalú rokonságot stílusa, s mert ami közös verseiben kortársai nyelvével, az nem az utánzás műve. Ez a stílus volt akkoriban a haladó individuális polgári líra anyanyelve, ezen szólalt meg minden költőnk, ebből teremtette önálló nyelvét. Másrészt azért nem epigonstílus az ő stílusa, mert ő is sajátosra formálta ezt a nyelvet. A modorosságokat gyorsan elhagyta, saját hangján szólalt meg (A csillagnéző). Epigon stílussal, iskola verseléssel nem lehet erőteljes költészetet alkotni, pedig Bors Lászlónál a legfinomabb versek műves formái mögött ott seilik az erő, a mondanivaló, mely megteremti magának a formát is. Bors László ismerte nyelvünket és mestere volt, verseiben szép képeket tudott teremteni: Most uram. hogy lustán bealkonyodott és lezuhant az egyfekete éj és koporsószögek az ezüst csillagok és anya inti gyermekét: ne félj. sötétek a havas háztetők és dermedtek a holdfényben a fák és macska mászik a kémény fölött és nyújtóztatja hosszú derekát. (Falusi magyar ima) Pontos, szabályos képalkotással finoman írja le az alkonyt s a szomorúságot, a dekadens líra elkoptatott esTÍközeinek erőit, frisseséget tud adni. Versei időrendisége mutatja, költői nyelve is átalakuláson ment át, elkövetkezendő, harcosabb mondanivalóinak keményebb formát keresett. Sajnos egészen megújult költészetet már nem tudott teremteni. 1918 márciusában már Sopronban találjuk Bors Lászlót.

33 Májusban jelenik meg Sopronban Richly Rezső és Bors László novelláinak közös kötete, a ,,Pózok és szerelmek".

34 A különös, közös vállalkozás Borsnak tíz novelláját és egy drámakísérletét tartalmazza. Ezeknek egy részét már korábban is megjelentette lapokban, de a kötetbe rendezéskor, — éppúgy, mint verseit is — alaposan átdolgozta. Néhányukról már volt szó, akár így, akár mint életrajzi adalékról. 33 Első jelzett írása: Soproni Hírlap. (1918. III. 21.) 310