Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)

Környei A.: Bors László

Mert az elbeszéléseknek legnagyobb része önéletrajzi jellegű Ebben is mutatkozik a költő alapvetően lírikus természete, mint ahogyan mutatkozik a novellák tartalmában—formájában is. Milyen világ rajzolódik ezekben a novellákban? Groteszk világ, bohémek, a jobb élet után hiába sóvárgó tehetetlen emberek világa, történet a titokzatosnak hitt sorsú szegény cirkuszi lovasról (Fekete lovas), a félénk férfiról, aki félénken hal meg (Horror solitudinis), a büntető szigetre internált költőről (Költő a Ibagnóban) és szerelmekről, furcsa, forró és félénk, de mindig szomorú szerelmekről (őzike meghal, Egyetlen szerelmem a tábornokné, Keleti táncosnő a vidéki határban). Kimondottan önéletrajzi jellegű írásokban (Román határ mentén, őzike meghal) és a többi novellában is a háborús valóság, a háború értelmetlen jelenvalósága mindenütt érzékelteti, hogy a költő nem csupán fantáziájából teremtette a groteszk alakokat és helyzeteket, ezeket az élet produkálta. A hősök szépre, boldogságra vágynak mind, ezt kergetik kevéske energiájukkal, elbuknak — ez a kor valósága. A költő nem a hősöket, cselekedeteiket ábrázolja, hanem — s ez lírikus vonás — gondolataikról, érzéseikről beszél. Mindegyik hőse érdekes intellektus és a jellemzés is kifinomultan intellektuális és rafinált: ,,Két férfi. Az egyik csak költő és improduktív. Magas szőke fiú, arcának primitív és borongó lágy vonásai vannak, angol vagy skandináv lehetne inkább, mint orosz, de nem Rudyard Kipling angoljaiból való, inkább Thackeray Hiúság vásárból lépett elő, de nem Pendennás 6, hanem csak közismert barátja. Dánnak nem J. von Jenesen, hanem Hermann Bang regényalakjai közé illene. Most szanitécönkéntes. A tourbillon — menekülés, rossz hírek, halálszag őrült és infernális tourbillonja — körülzúgja a Zöldfa-kévéházat (Hotel Lichteneckert), amelyben ül és borbélysegédes ügyességgel cigarettáját sodorja. Az ujjai remegő jóságosak, a homloka tiszta, a szemei nem túlságosan messzinézők, közönséges kis báránya б az Űrnak, csak éppen hogy rímek csengője cseng le a nyakáról, mert adatott néki, hogy verseket írjon, amelyek többnyire rosszak legyenek. A másik fiú honvédönkéntes és színész, ő sohasem sodor saját maga cigarettát, inkább húsz koronát ad ki naponta, ezeket a pénzeket sejtelmes utakon szerzi, munkával semmiesetre, lehet, hogy tojástáncot jár a büntetőtörvényköny paragrafusai fölött. Balzac Rastignac Eugeneje ő, keztyüt nem visel soha, mert keztyüjét régen odadobta ő már a világnak. Pozőr és hazug, de prózai grandiózusok, a hazugságai szépek, fekete szemeiben álom csillan és megvadult táltos a fantáziája. Vágya a végtelen, élete Bach-preludium, lírája zaklatott, nyugtalanító; majd szelíd és dekadens, néhol tombol, mint maga a tenger, néha zöld olajágat hord lágy csőrében, mint Noé galambja. Apja dzsentri volt, Típusra nézve tiszta turáni." ,,A román határ mentén", amelyből a fenti idézet való, személyes élményen alapul. Talán ezért a jellemzés ilyen impressziószerű, ezért a hasonlatok feleslegesnek tűnő sorolása. A jellemzés így is — felsorolásaival és groteszk megállapításaival, majd hirtelen közbeszúrt röviden és precízen, kategorikusan jellemző, megjelölő mondataival — érzékletes tud lenni, kitűnő indítása a novellának. 34 Első hirdetése: Sopronvármegye. (1918'. V. 1.) 4. — Megjelenése után haimarosan egy soproni csizmadia keresetére zárolták. ((Richly: Kincses Péter leányai с írását találta sérelmesnek.) — Sopronvármegye. (1918. V. 25.) 2. — Hosszas bírói huzavona után csak 1919. V. 15-én szabadították fel a kötetet, amikor a forradalmi törvényszék likvidálta a polgári igazságszolgáltatás ügyeit. — Soproni Vörös Üjság (1919. V. 15.) 5. 311