Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)

Környei A.: Bors László

tása után ilyennek láttatja: „Senki pedig jött, mint egy fiatal isten, dörgő, céltudatos lépésekkel, a szolgák országútján, egyenest a budai kiskocsmába." Egy ízben a költővel megnézik az Éjjeli menedékhelyet. ,, . . . ezen az estén vette először Senki a szájára ezt a nekünk idegen szót: szocializmus. — Fantasztikus, különös arabeszket értettünk ezen, feldíszítve romantitizmusunk összes rajzolataival." Ilyen hangulatban találkoznak a tüntető munkástömeggel, amelynek katonaság állja az útját. .,— Lassan mi is megértettük, mi történt. Megálltunk és én csodálkozva láttam, hogy Senkinek apostoli fény glóriázza a fejét. A tömeg öklét rázva, ordítva és hitvány fegyverekkel a kezükben rohant mellettünk előre, körülfogott és sodort bennünket magával. Már mi is rohantunk, csak éppen kiabálás nélkül, és ekkor katonák jöttek. Egy fiatal hadnagy kivont kardjával haladt az élen, vezette őket, de mintegy húsz lépésnyire „megálljt" vezényelt. Valami sablonos beszédbe kezdett a hazafiúi kötelességekről. A tömeg túlkiabálta, a katonák nem lőttek, hirtelen feszült csönd lett. Senki egyszerre előre lépett és még mindig glóriával a fején orronfricskázta a szónokló hadnagyocskát. Az kardjával feléje sújtott és Senki véresen zuhant a földre. — Ez hát a Senki nevezetű énekesnek a története, az egyetlen hősé, akit ismertem." A novella hőse megismerkedik a szocializmus fogalmával, találkozik a tömeggel, mégis csak anarchista cselekedetre képes, jóllehet tömegtüntetéskor, de értelmetlenül, anarchista módon pusztul el. A szocialista eszme és a tömeg szerepeltetése túlmutat Bors eddigi novelláin, de a megoldás még nem mutat kibontakozást az individualista irodalomból. Senkivel egy másfajta individualista hős vonul be a Bors novellahősök közé, a legújabb irodalom aktivista, de céltalan hőse. A nagy cselekedetekre képes ember, aki szubjektíven igaz célokért, de társadalmilag feleslegesen fecsérli életét. A hős külső megjelenésében még hat a Kosztolányi, Szép Ernő képviselte vonal, de nem nehéz fellelni éppen Gorkij, vagy a pesti avantgardista irodalom hatásait sem. Kolozsvári tartózkodása alatt 20 verse jelent meg (ezek közül 14 a Kolozsvári Szemle—Erdélyi Szemlében, 5 A Hét-ben) s ezeknek legnagyobb részét, többnyire változatlan formában felveszi majd kötetébe is. Kihagyta kötetéből a Hit — Remény — Szeretet című versét.

29 Dekadens hangütésű, csiszolt megformálású ez a vers, de dekadenciája már nem az egyéni magábazárkózás peszszimista életérzése csupán, ha nagyon finoman, halványan is, ott van benne a közösséget kereső humanista költő szerény optimizmusa is. „Remény Remélem én nagyon a békét, kis életem közeli végét, korai halálomat kívánom, egy cipruságas sírra vágyom remélem, hogy látok még tengert és megismerek sok jó embert, remélem, hogy szeret szerelmem, kit lehetetlen elfelednem. 29 Lásd a II. sz. mellékletet. ?00