Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)
Környei A.: Bors László
ellenes harc, a társadalmi harc határozottabb formáit látta és vállalta volna — még a szocialisták sem. Prózai írásaiban, cikkeiben is ezen az alapon határolja el magát a háborús politikától. Goga Octaviant azért ítéli el, mert a háborús soviniszta uszítás poétája és politikusa lett, és Isac Emillel összehasonlítva tesz hitet, a nem politizáló, pacifista, européer költészet mellett. 15 Legszebb prózai írása a szegedi termésből a „Hafiz meghalt a paloták alatt" c. novella. Hafiz, a fiatal költő elhagyja atyja házát, hogy a királyi városiba menjen dalolni. Nem hajlik apja intő szavára, nem riasztja vissza a városban tapasztalt közöny és gonoszság, a városban tartja küldetése. Végül szomjanhal a gazdag város utcáin, de a költői hivatás áldozata lett, a dalolásra hivatott és ezt tette élete végéig. A tiszta költészet melletti szép hittétel ez az írás. 1916 májusában Bors László elhagyta Szegedet, Kolozsvárra távozott, valószínűleg az akkor ott katonáskodó Szigethy István hívására. 16 Itt megjelent írásaiból következtethetően 1917 nyaráig, kora őszéig tartózkodott Kolozsvárott. Ez az év irodamii munkásságának legtermékenyebb éve, egyben csúcspontja is. Kolozsváron vezető tagja volt a Kolozsvári Szemle, (később Erdélyi Szemle) köré csoportosult fiatal írótársaságnak, így nagy része volt a modern erdélyi irodalom megteremtésében. Bors Lászlónak 1916. május 20-án jelent meg első írása a Kolozsvári Szemlében (Szigethy Istvánról) és ez év júliusában szervezi Sütő Nagy Lászlóval az eddigi jelentéktelen színházi lapot irodalmi revüvé. 17 Ezekben az években az erdélyi irodalmi élet hullámvölgyben volt. Az Erdélyből származott írók, idősebbek és fiatalok egyaránt a fővárosban tevékenykedtek. (Bródy Sándor, Malonyai Dezső, Török Gyula stb.) A kulturális és sajtóviszonyok nemcsak a fővároshoz, de a közeli Nagyváradhoz és Szegedhez képest is szembetűenően elmaradottak és szegényesek voltak. Ebben a helyzetben vállalkoztak a legfiatalabb erdélyi írók önálló irodalmi lap, tehát önálló irodalmi élet megteremtésére — mégpedig a haladó polgári irodalom szintjén, Adyt követve. Vállalkozásuk nemcsak önálló irodalmi kezdeményezés volt, hanem irodalmi és társadalmi lázadás is, küzdelem a modern irodalom létjogosultságáért Erdélyben s a háború ellen, a társadalmi haladásért. Es ebben a harcban a lap munkatársai Bors Lászlót vezetőnek tekintették. A legfiatalabb, kezdő írók, költők dolgoztak a lapban: Paál Árpád, Ligeti Ernő, Nóti Károly, Juhász Árpád, Reményik Sándor, Joel Béla (Kahána Mózes), Walter Gyula, Áprily (Jékely) Lajos stb. . . . Bors László, aki megjárta a pesti és szegedi redakciókat, akinek verseit rendszeresen közölte A Hét, szinte idősebb társnak számított közöttük. Neki voltak kapcsolatai a pesti irodalmi élet mindennapjaival, ő tartott legjobban lépést az irodalom fejlődésével, pl. ő hozta a lapot kapcsolatba az avantgardiz16 Bors A., i. m. SSz (1959) 61. — Kolozsvárra költözésének egyéb, személyes okai is lehettek, de a pontos körülmény nem rekonstruálható az ide vonatkozó emlékezések eltérése miatt. — G. Milkó Erzsébet, N. Nagy László, Bors András szóbeli, valamint C. Negulesco, a kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtár igazgatójának levélbeli közlése. — Következő állomáshelyén, Újvidéken 1917. szeptember 17-én adta ki lapjának, az Újvidéki Színháznak első számát, az Újvidéki Hírlapban akt. 5-én jelent meg első jelzett írása. 17 Hetilap volt. 1915. IX. 19-én indult Kolozsvári Szemle (Szépirodalmi, Társadalmi és Színházi Újság) címmel S. Nagy László szerkesztéséiben s azonos volt az Ince Sándor—Miklós János-féle Színházi Újsággal. 1916. júl. 9-től: Kolozsvári Szemle, Irodalmi és kritikai revü. Most már S. Nagyék szuverén lapja. 1916. nov. 5-től: Erdélyi Szemle, Szépirodalmi, társadalompolitikai és közgazdasági hetilap. Szerkesztik: S. Nagy László, Tavaszy Sándor és Bárd Oszkár. 1917. febr. 5-től: Szerkesztik: Olajos Domonkos, Sipos István, fővárosi szerkesztő: Pajzs Elemér. — S. Nagy László: Harc a végeken (Kolozsvár, 1930.) — S. Nagy László szóbeli közlése. 296