Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)
Környei A.: Bors László
mussal, Kassákék csoportjával is. MegjelenésétőTlett élénkelblb az irodalmi élet Kolozsváron, ö kezdeményezte Sőtő Naggyal együtt a lap profiljának irodalmitársadalmivá változtatását 1916 nyarán, s eihihez munkáival is hozzájárult. Persze б is, mint a többiek, kiforratlan költő volt ekkor, de érdemük nem is annyira az irodalom szánvonalasságáiban — bár kétségtelen: hozzájárultak az erdélyi irodalom igényességének a megteremtéséhez —, hanem a kezdeményezésben van. ,,.. . e folyóiratnak irodalmi jelentősége parányi volt, de ahogy Gogoly „köpönyegé"-ből az egész modern orosz irodalom bujt ki, úgy ennek a jellegzetesen erdélyi lapelgondolásnak gyermeke a későbbi virágzó erdélyi folyóiratirodalom. Ez volt a szerény kezdet, a tiszteletreméltó példamutatás" 18 — emlékezik Ligeti Ernő. Bors László költészetiben, publicisztikában bátrabb tudott lenni, mint társai, lényével és írásaival ő képviselte közöttük a forradalmiságot. Nem egyoldalú volt ez a kapcsolat, őt is bátorította a társak segítésének tudata, lelkesítette írásra 'és megírásra ösztönözte, hogy részese lehet egy nagyszerű, bátor irodalmi vállalkozásnak. Ahogyan ő vitte előre a lapot, ugyanúgy ragadta őt is magával a lap irányvonala, gondja és sikere. (Hiszen láttuk, Szegeden még nem volt egyértelműen radikális és nem szocialista munkásság.) Legtermékenyebb éve ez, amelyet az Erdélyi Szeműé körében töltött és költészetiben is a legnagyobbat lépte élőre ékkor. Világnézetének változását cikkein, kritikáin lehet a legjobban lemérni. A háború alatt a társadalmi haladásért vívott polgári demokratikus harc formája, a háború elleni küzdelem lett. 1916-Лэап érett meg irodalmunk arra, hogy a háború embertelen és reakciós politikai tartalmát felismerve szélesebb harcot indítson ellene, megszületett a háborúellenes irodalom, melyben szocialistákkal egyvonallban küzdöttek a polgáriak. Ennek a harcnak volt szószólója Kolozsváron Bors László. Éber figyelemmel kísérte a magyar irodalmi és politikai életet, és minden eseményre érzékenyen és élesen reagált. Kritikáiban, cikkeiben a magyar irodalmi és politikai élet legégetőbb kérdéseit feszegeti — 21—22 éves ekkor — bámulatos elméleti felkészültséggel és rendszerező készséggel. Természetesen mint romantikus — dekadens költőt az irodalmi síkon jelentkező problémák érdeklik. Felismeri — irodalmunk akkori fejlettségének megfelelően helyesen —, hogy az adott helyzetben a harc egyik leghathatósabb formája az irodalomban a pesszimizmus és a dekadencia, és a támadások ellen védelmébe veszi az individualista irodalmat. Molnár Jenő verseskötetéről így ír: ,, . . . nem háborús hadakozó, siratója a vérontásnak és a jövő intelligens pesszimistája". 19 Elismeréssel adózik Dutka Ákos bátor háborúellenességének, 20 és harcosan kiáll BabitsJVIihály mellett: ,,. . .ha Babits azt írta volna, hogy dobd el a fegyvert ifjú katona, ne hagyd magad megöletni az autokratáktól, szökjél meg és szeresd a szeretődet: akkor mondhatnák arról az oldalról, hogy Babits hazaáruló. A hazafiságot magára erőszakoló nagy magyar költőt azonban nem eresztik be az iskolai tankönyvekbe. 18 Ligeti E., Súly alatt a pálma (Kolozsvár, 1941.) 25. — Az Erdélyi Szemléről és Bors itteni szerepéről lásd rnég: S. Nagy L., i. in. (Borsról: 8. o.) — Bors A., i. m. SSz (1965) I. 35—36., (1959) 61—63. — (W. gy.) [Walter Gyulai: Bors László emlékére. ESz (1919. X. 12.), Közli: Péter L., Bors László költői fogadtatása. SSz (1960) 151. — Újvidéki Hírlap. (1918. I. 4. )3. 19 Molnár J. versei, i. h. 29. Lásd II. sz. mellékletet 20 Ismerlek Caesar, i. h.
