Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)

Környei A.: Bors László

(és még mindig) vagy Byronnek, Puskinnak, aranyásónak, Stendhalnak vagy Gotaimo Buddlhónak. . . . Lebegő Poenak éreztem magam a kisváros fölött és agársovány sóvár­gásomban néztem a kövér enerváltakat és néha az is eszembe jutott: Istenem csak egyszer élünk, soha többé nem leszek fiatal és akkor egy rio-de-janeiroi bárba vágytam, egy moszkvai székesegyházba, a szépségek szigetére, a kék ma­dár után... ... Mielőtt a magyar regényt megírnám, amire a millió elmélet és előtanul­mányaim alapján határozottan én vagyok predesztinálva, ezeket a vidéken írott verseimet olvashatod íme Ernő és mit szólsz hozzájuk. Te, aki a vidék, a fiatal­ember, az elmúlás és az unalom hangjait a magyar líráiban megütötted. — Te tudod, hogyan születtek ezek, félórás hajnali lucidum intervallumokiban, amikor kiestem sanyarú életemből és kiesett fejemíből és szívemből a holnapi helyi­érdekű riporttéma ..." Fiatal lírikusról van szó, aki a kor divatos lírai életfelfogásának megfelelően sokszor fájja az életet és keserűen sóvárog az élet szépségei után, aki ugyan­akkor pontosan tudja, miképpen tehetné dússá életét. Wilde és Schoppenhauer keveréke. Nem az élet tagadása ekkori fiatal líránk alapvonása, hanem szembenállas az embertelen, a sivár élettel. A költő a világban nem találja meg, magáiban, lírájában építi fel a szépséget, a harmóniát. Ennek az életérzésnek poétája Bors László is. Látja életének korlátozottságát, az igaz szándék hiábavalóságát és ez fájdalommal tölti el: A csillagnéző Hétfő, a határt járta, kedd, királynő várta, szerda, színésznő szerette, csütörtök, a kártyát keverte, péntek, börtönben penészlett, vasárnap vígan varázsolt, hajnalban szólott: kár volt. Délben nap tüze sütötte, este jégeső ütötte, éjjel a hold hullt rája, úgy ment; ezüstös árva. Néha ő gyönge lány volt, de néha erőtől lángolt, a világ minden részét, az élet nagy egészét ismerte és szerette, siratta és nevette. Nem tudta mi a lényeg, de izgatták a lények, csak lelke volt, nem teste, mégis sírt minden este. 304

Next

/
Oldalképek
Tartalom