Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)

Környei A.: Bors László

Generációiának életét festi itt nagyszerű képsorral és megrajzolja, szinte megmagyarázza életfelfogásuknak, költői magatartásuknak realitásait. Fájdalom és elvágyódás fakad ebből az (életérzéslből, ami más verseiben is szép kifejezést nyer (Spleen), de ugyanakkor ez az érzés nem elvont, a reális életből egyrészt, másrészt a szépségek ismeretéből fakad, és ez az érzés teremti meg a szépségnek, szabadságnak azt a heves áhítását, ami az ilyen halk szavú lírát is a humanista költészet, a haladó költészet sorába sorolja. „Én boldog hajót láttam, mely szabad tengerre száll és hogy repül az égen a legkisebb madár, de a kedvesnek rózsát sohasem tudtam venni két krajcár kellett volna és nekem nem volt ennyi." (Till Eulenspiegel, első megj.: Üjv. Szính. 1917. X. 23. 8. o.) „Királyi lakomát ha egyszer ülne, e költő pompás dalokra hevülne így minden szépség szívében marad, és öklével veri a Rabitz falat." (Hónaposszoba) „Oly szép az életem, mint egy beteg kisgyermek csendes álma, ha csillapul egy cseppecskét a láza s a lelke ott jár a messze végeken. Egy remény van: ember leszek még egyszer, tiszta leszek és jó leszek talán, hisz ezért imádkozik egy drága lány esténként és naponta sokezerszer." (Talán) Igen, a szerelem is a költő szépségáhítatának, az élet narkotizálásának eszköze. Szerelmi lírája a menekvés, a lángoló érzelmiek keresésének lírája, de nem a világfájdalmas holdvilágromantikás szerelemé — bár a költő világképében sok a romantika —, az egészséges férfiszerelemé. (Szerelmi kérés, Sanzon, Bűneim) s a szerelem olyan játékos versekre is ihleti, mint a „Drámai szende" című vers: ó drága drámai szende, látod mi jut eszembe, mostan jövődben bízol, de lesz majd idő, hogy hízol, kis cipőd biztosan lép még, a lelked és tested ép még. Ha jön őszöd, a ködlő, jusson eszedbe a költő, ki először látott meg téged és rímeivel becézett, és küszöböd vérével kente, ó drága drámai szende! 20 Arrabona 305