Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Balázs Péter: Az első győri iparműkiállítás 1846-ban

darabokat a bíráló bizottság tetszetős formájúaknak és szépen varrottaknak találta, és bronzéremmel jutalmazta. Herrmann József vattakészítő pelyhesre kártolt gyapjúbundáiért a bírálóktól „méltányoltatott". A bőripar képviselőivel okmányainkban szintén még a mohácsi csata előtti időszakban találkozhatunk. Egy 1629-ben kelt főkapitányi rendelet pedig a tímárokat már arra kényszeríti, hogy kellemetlen szagú mesterségüket a városon kívül végezzék. A bőr- és szőrme feldolgozó ipar Győrött a szabadságharc előtt több mint 600 személyt foglalkoztatott. Bár a tímárcéh tagjainak összeírásán 1846-ban 15 mester, 16 legény és 1 inas szerepelt, a kiállításon közülük mégis csak a győrszigeti Schnell Antal termékeit láthatta a közönség. Az ő kiállított bőrei is csak a méltányló említésig vihették, mert bár külsőleg szépen kidolgozott darabok voltak, a bizottság úgy találta, hogy belül nem elég ruganyosak. A győri tímárok tehát nem tartottak lépést azzal a fejlődéssel, ami a bőrgyártás terén az 1830-as évtől hazánkban végbement.

49 A szíjgyártók közül (8 mester, 9 legény és 1 inas) Fuchs Antal és Dörfer Ernő vett részt a kiállításon. Az előbbi angol lószerszáma mindenkinek a figyelmét magára vonta s a bírálók is ezüst éremre érdemesítették. Az utóbbi magyar nyereg szerszámáért dicsérő oklevelet kapott. A 24 szűcsmesterből (mellettük 11 legény és 4 inas) a közönség csak kettőnek termékeit láthatta a kiállításon. Szalay Dávid egy különféle szőrmékből fáradságos munkával és jó ízléssel készített szőnyegért bronz érem tulajdonosa lett. Mihály szűcsmester egy vadászködmönt mutatott be. Lábbelikészítéssel a városban két hatalmas céhnek a tagjai foglalkoztak. A csizmadia céhnek — melynek tagjai évszázadok óta szinte kizárólagosan magyarok — 138 mester tagja volt, akik 129 legényt és 35 inast foglalkoztattak műhelyeikben. Sajnos, a kiállításon nem szerepeltek számarányuknak megfelelően. Nyikos Béla tetszetős és erős lábbelijeiért méltányló elismerést nyert, Lacza mesterről a jelentés pedig csak megemlíti, hogy csizmája csinos és arányos. A német varga céh 65 mestere (mellettük 100 legény és 50 inas dolgozott) közül Schramm Eduárd jószabású, erős bőrből készült, de azért mégis szépen varrott vadásztopánjáért és szép női selyemcipőjéért méltányló elismerésben részesült. Herrn mester egy talpra két cipőt varrt, amit a bírálók csak mint érdekességet említettek meg. A fafeldolgozó iparnak már a Mohács előtti s az azt követő időszakban mind a polgárság házainak berendezésénél (asztalosok és esztergályosok), mind a városi és dunai építkezéseknél (ácsok), továbbá a mezőgazdasági termelésnél (faeszközök készítői, bognárok, kerék- és kocsigyártók, kádárok) s nemkülönben a fegyverkészítésnél (fegyverderék és ágyúágy) számos képviselője élt Győrött. Már a XVI. század első felében egyszerre 10-nél több kádár dolgozott a városban, hogy a győrkörnyéki borok részére megfelelő számú hordót készítsen. Bútorépítés címszó alatt a jelentés az asztalosok, kárpitosok, faragók és bútorfonók munkáit tárgyalja. A város 9 nagy asztalosműhelyében 1846-ban a mesterek mellett 62 legény és 26 inas tevékenykedett. Az egyik kiállító, Hinár János maga 15 legényt és 5 inast foglalkoztatott. Egy ilyen műhely a munkamegosztás és a technikai fejlesztés révén inkább törekedhetett a mesterségbeli tökélyre, mint az egyedül vagy csak egy-két segéddel dolgozó mesterek. Éppen 49 A fejlődésre vonatkozóan Mérei i. m. 280—284. 265