Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)
Balázs Péter: Az első győri iparműkiállítás 1846-ban
ezért a bírálók még a nagyobb igényesség mellett is megállapíthatták, hogy Hinár János „a bútorépítésben nemesült ízléssel dolgozik, alakjai szépek, arányosak, s az összeillesztés hibátlan. Faragványai, miket saját műhelyében készít el, bútorának szépségét és becsét nagyon emelik." A mester bronz érmet kapott. Baranyai Ferenc műhelyében 6 segéd és 2 inas dolgozott. Az ő szépraj zú és hatásos faragványokkal díszített bútorai szintén megnyerték a látogatók tetszését, de a bírálók éles szeme azt is észrevette, hogy az összeeresztések hézagosak és a belső részek érdesek maradtak. Dicsérő oklevéllel tüntették ki. Strausz János kiállított bútoraiért hasonló bírálatot és ugyancsak dicsérő oklevelet kapott. Mellha János, Leingruberné és Janatta kárpitosok közül csak Melha Jánost tisztelték meg dicsérő oklevéllel. Birkmayer János fafaragó és aranyozó fehér festésű és aranyozással díszített szobaajtódíszt, továbbá Klöckner órás egyik kiálliioit órájához finomfaragású és aranyozású rámát készített, amelyekért dicsérő oklevelet kapott Külön színfoltot jelentettek a kiállításon a ménfői parasztok kukoricaszalmából font szép és erős székei, amelyek amellett, hogy „igen becses 'mutatványai a népi iparnak", a kukoricaszalma ipari felhasználása és a falusi lakosok téli foglalatossága szempontjából is említést érdemeltek. Oklevelet kaptak. A kukoricaháncsból és szalmából font bútordarabok Győrött az előkelő polgári lakásokban is kedveltek voltak. 50 Drescher Ferenc építészet és gép-építés köréből való rajzait a bírálók megdicsérték, de nem jutalmazták, mert ezek nem tartoztak az iparkiállítás keretébe. Végezetül a jelentés a hang szeré szetről tesz említést. Habits János 2 violint, Skopáll József 2 zongorát állított ki. Az egykorú helyi újság mindkettőről a legnagyobb elismeréssel írt. Különösen dicsérik Skopáll mester munkáit, amelyek már 280 Ft-os áron meg is rendelhetők. A bírálók azonban kifogásolták, hogy a zongorák inkább szépek, mint jók (például a billentyűk nagyon távol vannak egymástól és nagyon bemélyednek, célszerűtlen a zongorák belsejének kifestésé stb.). Skopáll József így kénytelen volt a méltányló elismeréssel megelégedni. Sajnos, néhány jelentős céh tagjai távoltartották magukat a kiállítástól, így az ősrégi fazekas céh (a 18 mázos és feketefazekas mester mellett 24 legény és 16 inas is dolgozott a városban), a harangöntők, a kerékgyártók, vagy akár a vízimolnárok (18 mester, 60 legény és 18 inas) termékei egyáltalán nem szerepeltek a kiállításon. Pedig az ő részvételük a nagysikerű ipari bemutató értékét még tovább emelte volna. * * * A fentebb elmondottakból látható, hogy a győri iparműkiállításon a legkülönfélébb iparágak szebbnél-szebb termékeiben gyönyörködhettek a látogatók, akiknek száma meghaladta a 9 ezret. A nem egészen 20 000 lakosú városban ez igen nagy eredménynek számított, különösen akkor, ha meggondoljuk, hogy az 1842. évi pesti első országos iparműkiállításnak 14 ezer, az 1843. évi másodiknak pedig 11 és fél ezer látogatója volt. Június 21-én délután 3 órakor a kiállítás megtekintésére a Védegylet elnökének, Batthyány Kázmérnak kíséretében Győrbe érkezett Kossuth Lajos. Meg50 Vörös idézett tanulmánya szerint Szüst Adolf megyei alügyész egyik szobájában 8 fényezett fajú tarka szalmaszéket leltároztak. (81 1.)
