Szőllősy Csila et al. (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 46. (Székesfehérvár, 2018)
Tanulmányok/közlemények - Gelencsér József: Szőlőhegyi kultúra Sárkeresztesen
Gelencsér József: Szőlőhegyi kultúra Sárkeresztesen még nem volt szüreti bál. Az elsőt zártkörűként rendezték a falu iparosai. A helybéli kocsmáros család, Schmiedék, móri származásúak voltak. Rokonaik tanították ki őket, hogy miként rendezzék a bált. Idővel aztán a falusi legények is tartottak szüreti bált a kocsmában. A két világháború között október valamelyik vasárnapján rendezték. Ezt megelőzően, szombat este megkezdődtek az előkészületek. Az otthonról hozott, gazdáktól kért szebb szőlővel, almával, körtével, birssel feldíszítették a kocsmát, a bál színterét. A gyümölcsöket jó magasra kötözték, hogy csak ugrással legyenek elérhetők. Vasárnap délután két-három órakor megindult a faluban a fővonulók, alakoskodók menete. A legények bőgatyában, bőszájú ingben, mellényben, kalapban, csizmásán, nyereg nélkül, pokrócon ülték meg a lovat, úgy jártak föl-alá. A leányok a nemzeti színeket megjelenítő magyarruhába öltöztek. Hintó vitte a bírót és bírónőt, kik a fiatalság elejéből kerültek ki. A falu gyengébb lovai közül is befogtak egyet-egyet. Ezeket idősebb férfiak hajtották rongyos ruhában, ágányembert formázva, mellettük ágánasssymyok ültek, tarka viseletben. A kocsikban ágángyerekeknek beöltözött, rongyos ruhájú fiúk rendetlenkedtek. A cifrán felöltözött ügánleányok néhány fillérért vagy egy cső kukoricáért jósoltak, kártyát vetettek. A cigánygyerekek a kocsikról le-leugorva lopkodtak, szemtelenkedtek. A menet bejárta az egész falut, időt adva a résztvevők szereplésére, illetve a nézők szemlélődésére, szórakozására. Az esti bálra dobszóval, tréfás szöveggel a menettel tartó kisbiró hívogatott. Az esti bálban sokszor a magyaralmási Dávid cigánybandája muzsikált. Fizetésük a büntetésekből tellett ki. A felaggatott gyümölcsökért ugyanis vételárat kellett fizetni, és aki enélkül próbált szerezni, de valamelyik csős% vagy csősgleán lefülelte, az a bíró elé került. Rendszerint pénzbüntetésre ítélték, de más tréfás fenyítést is kaphatott. A táncos mulatság hajnalig tartott. 1945 előtt a férfiak sgivessenjártok ki a pincékbe. Télen is kimentek, felkeresték egymást, átmentek a másik présházába, egy-egy pohár bor mellett órákat elbeszélgettek. Ha szoba nem volt, akkor lementek a pincébe, ahol néhány fokkal melegebbre leltek, nem fáztak. Akinek nem volt szőlője, örült, ha elhívták a hegybe egy kicsit beszélgetni. A vízkereszttől hamvazó szerdáig terjedő időszak alatt a fiatalok farsangútak, ami közös szánkózást jelentett. Időpontjául különösen alkalmas volt egy-egy hideg, szikrázóan fényes, havas farsangi nap, akár vasárnap koradélutánja. A jó futós lovakkal bíró családok valamelyikénél a legényfiú befogott a nagys^ankóba, fős^allagoyta az állatokat, csöngőt kötött a nyakukba. Aztán pajtásaival meghívta, összegyűjtötte a lányokat, megs^ankógtatta ükét. Nyolcan-tízen is felfértek a szánra. Volt példa rá, hogy a nagygazda leányai fölkeresték aratójukat, hogy fogja be a lovakat, és farsangútassa meg őket. A gyorsan sikló szánon, nagy csengettyű szóval körbeszáguldották a falut, kétszer-háromszor végigvágtattak egy-egy utcán, átnéztek a szomszédos községbe vagy kimentek a szőlőhegyre, a présházakhoz, így farsangótak. Egy-egy pincénél szinte nem is időzhettek, nehogy a kimelegedett állatok megfázzanak, és a lovak egyébként is türelmetlenek voltak. A hangos énekszóval, határtalan vidámsággal tovasikló farsangolókat a házakból, udvarokból kíváncsian kiszaladok gyakran meghógolyózták. A friss levegőn végzett mozgás embernek, állatnak egyaránt jól esett. A fehér hóban könnyedén sikló, szép látványt nyújtó szánokat 1960 körül még lehetett látni.89 A Borbállai süllőkbe és az Újhegybe mentek farsang végén hushagyókeddegnyi. Az öregek odaadták a pincekulcsot a fiataloknak, a lányok vittek ki fánkot, kenyeret, főtt vagy száraz kolbászt, úgy tartottak a legényekkel. Jót ettek, a szabadban két tégla között gyújtott tűzön bort forraltak hozzá. Rendszerint bent tartózkodtak, de enyhébb, csillagos estéken a szabadba is kimentek, jóllakva danútak,, énekszóra táncútak. A fiatal házasok is szívesen felkeresték ilyenkor a szőlőhegyet. Három-négy pár, komák, rokonok, barátok álltak össze. Ok valamivel csendesebben időztek, végiglátogatták egymás pincéit, a bort kóstolgatva, iddogálva beszélgettek, az idő gyorsan eltelt.90 Gondos gazda rendszeresen, dologidőn kívül is, télen is kijárt a szőlőbe. Ha másért nem, legalább körűní^nyi vagy bort hazavinni. Mikor körültekintett, a közösséghez tartozás jegyében átnézett a szomszéd telkére is, különösen présházához, pincéjéhez, hogy minden rendben van-e. Egyébként pedig a férfiak, főleg az idősekjoli éreyték magukat a ssfllőbe, a pincébe. A présházakban alkalmanként énekszó csendült fel. Általában népdalok, magyarnóták hangzottak el. A 20. század elején azonban még némelyik idős férfi magányában vagy fájdalmában református zsoltárokat énekelt. Vetemények, gyümölcsfák A szőlőtermesztés szakirodalma már régen megállapította, hogy nem kívánatos a szőlőben a köztes növények vetése. A sárkeresztesiek azonban igyekeztek a rendelkezésükre álló területet minél jobban kihasználni, akár a szőlő és a bor minőségének rovására is. A ssfl/ő köribe sárgarépát, petrezselymet, babot, borsót, retket, uborkát, vöröshagymát, fokhagymát vetettek, illetve ültettek. A sorok szélire marharépa, káposzta, paradicsom, itt-ott pár karalábé került. A s^öllő végibe jobbára krumplit vagy 89 GELENCSÉR 1981,192; GELENCSÉR - LUKÁCS 1991, 301-302. 90 GELENCSÉR 1988, 52. 201
