Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Az ítéletvégrehajtó kötele (Jogszokás, néphit, praxis)
Gelencsér József: Az ítéletvégrehajtó kötele (Jogszokás, néphit, praxis) akasztó fák szükséges magassága. A legmagasabb termetű vértanúk, így Damjanich János és gróf Leiningen-Westerburg Károly (1819—1849) honvéd vezérőrnagyok kivégzése kínos és hosszú volt. A hóhér, Franz Bott térden felül érő csizmát és kékes frakkszem egyenruhát viselt. Johan Susan vezérőrnagy korábban olyan utasítást adott, hogy az elítélteket elrettentő példaként egész napra közszemlére kell kitenni a vesztőhelyen. Ennek megfelelően a reggel felakasztott kilenc elítéltet Bott és két pribékje a vesztőhelyen este hántolták el. A levetkőztetve gödörbe lökött áldozatok mellé döntötték a bitófákat. A régi jogszokás szerint a kivégzettek ruhái a hóhért illették. Damjanich fehér köpenyét a brünni hóhér halála napjáig használta úti ruhául. A vértanúk egyébként jórészt civilben voltak, a kivételt Leiningen tábornok jelentette. A hóhér a ruhákat évekig zsákba gyömöszölve őrizte Brünnben. A fehérneműt a jogszokás szerint a pribékek vitték magukkal. Jahann Schückl cs. kir. hadbíró százados és Josef Tichy őrnagy, a kivégzési négyszög parancsnoka Franz Bott hóhér részére az egyes kivégzettek akasztásáról külön-külön bizonyítványt adott ki. Eszerint a felségsértés bűntette miatt halálra ítélt személy kivégzésénél Aradon a hóhér kellő ügyességet és jártasságot tanúsított.81 A nagybányai festők sorába tartozó Thorma János (1870-1937) magas művészi színvonalon és igen hitelesen festette meg két és fél évi munkával az Aradi vértanúk című méretében is hatalmas művét (8. kép). Előtte a helyszínen minden elérhető adatot, emléket felkutatott. így beszélt egy hiteles szemtanúval, Herold Alajos újaradi molnárral, aki minden részletre kiterjedő magyarázatot adott számára. Emellett Szatmárban törvényszéki engedéllyel megnézett egy akasztást, hogy arról is közvetlen benyomása legyen.82 A két hadbíróság által alkalmazott eljárási szabályok alapvetően egyezőek voltak. A részletekben jelentkező különbségek nemcsak a csepeli illetve aradi sajátos körülményekkel, hanem a szokásjog illetőleg a jogszokások területén mutatkozó különböző gyakorlattal, eltérő megoldásokkal vannak összefüggésben. IX. Báli Mihály első akasztása Számos korabeli hírlapi írás megjelent Báli Mihály személyéről, tevékenységéről. A kezdetet illetően az egyik legfigyelemreméltóbb Ribiánsdky Józseftől (1848—1912 után) származik, áld hírlapíró, jogász, gazdálkodó volt és ide kapcsolódó írása a Debreczeni Szemle című folyóiratban 1912-ben jelent meg.83 Az író azonban korábban vetette papírra gondolatait, mert a szövegben az 1878. évi, Bosznia-Hercegovinát érintő okkupáció 30. évfordulójáról szólt.84 Nem ismert előttem, hogy részt vett-e a hadjáratban, bár katonaviselt személy volt. 17 éves korában beállt a cs. kir. 52. gyalogezredbe és 5 évet szolgált. Ribiánszky József nem jelölte meg írása forrásait, sem azt, hogy a későbbi hóhért ismerte-e. Báli Mihály pályafutása kezdetére az alábbiak szerint „emlékezett vissza”. A faddi származású, izmos legény pásztorként szokott hozzá a nehézségekhez, az időjárás viszontagságaihoz, az éjszakai virrasztáshoz, figyeléshez. 1877 októberének elején vonult be a Szerém megyében állomásozó 7. (Frigyes Károly) császári és királyi huszárezredbe. A ködös epredben rövidesen kiderült, hogy Báli minden hájjal megkent, ügyes személyiség. Az egyébként rettegett feljebbvalója, Ewa cuks^firer (szakaszvezető) meg is jósolta, hogy az aprószemű, sasorrú regrutából igazi huszár lesz. Jóslata bevált, Báliból kemény huszár lett. A huszárszázad később O-Pázua (másképp Opazova, Stara Pazova, Szerém m., ma Szerbia) német, horvát, szerb lakosságú községbe került, ahol a katonákat magánházaknál szállásolták el. A házigazda a huszárnak élelmet, lovának istállót, abrakot volt köteles biztosítani. Báli egyik szolid, csendes társának azonban a sváb gazda nem adta meg a fél font főtt húst és annak levét, hanem csak tökmaglevest ajánlott. Báli vállalta, hogy ráncba szedi a németet, ha őt hozzá kvártélyodnak be. Rövidesen a sváb gazda ment is panaszra Haeflein István strâ^samesterhed (őrmesterhez), hogy szabadítsa meg őt a hozzá került boszorkányos huszártól. Mert ha Báli nem kapta meg azt, amit szeme-szája megkívánt, elapadt vagy véres lett a gazda legjobb tehenének teje. Ha a huszár bement az istállóba, a seprű elkezdett előtte táncot járni. Amikor a katona a kiszolgált borral volt elégedetlen, előkapta a hóna alól a fanyulat, mely leszaladt a pincébe és két hordó bort ecetessé tett. Hiába kínált Baknak a megrökönyödött sváb 20 forintot, az nem cserélt szállást, sőt kijelentette, hogy igen elégedett buta kvártélyadójával. 1878-ban az Osztrák-Magyar Monarchia csapatai ádépték a Szávát, hogy Bosznia-Hercegovinát okkupálják. Philippovics tábornagy a bevonulás során a 7. huszárezred 5. századát küldte előre felderítésre. A bosnyák felkelők Maglájnál ezek egy részét megölték, lemészárolták. A magláji vérfürdőt megbosszulandó Philippovics tábornok másnap rajta ütött a törökökön (!), széjjelszórta őket és a foglyok közül hat előkelő béget elrettentő például kötél általi halálra ítélt. Miivel hóhér nem volt kéznél, Philippovics felszólította a katonákat, bosszulják meg a huszárokat és valaki vállalja a bakó szerepét. A 13. hadtestből senki nem jelentkezett, így a járőr szolgálatból visszatérő Báli Ewa szakaszvezetőhöz fordult: „Sok jó 81 KATONA 1979,1. 43-44, 46M7, 49; II. 68, 233-235, 340. 82 RÉTI 1994, 88. 83 RIBIÁNSZKY 1912, 5. 84 Az írás korábbi, másutt történő megjelenéséről nincs tudomásom. Részletesen idézi NAGY 2013, 270—277. 378
