Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor†: A zirci apátság előszállási uralma. II. rész: 1826 - 1896
55 forintéit, a lóheremagot 65 forintért adták el má2sánkint. A hízott ökör ára 28-30 forint/kg, a süldő 36- 42 forint/kg. Utóbbiakat a kőbányai hizlalda megbízottai vásárolták fel. A hízott ürü párjáért 20-22 forintot adtak. A tenyészbika ára 200-300 forint között mozgott, a ménesló 500-1 200 forint, a gyapjú mázsáját 24 forintért vették meg. Munkaerő A szolgálati alkalmazottak száma 769. Ebből iparosmester 33, pusztagazda 4, felügyelőcseléd 51, tiszti kocsis 13, igáskocsis 48, szekeresbéres 227, gyalogbéres 56, kisbéres 203, számadó juhász 9, juhászbojtár 60, gulyás 5, kanász 11, csikós és lovász 15, főzőnő 3, tehénpásztor 14, disznópásztor 17. 1895-ben a házi kezelésű birtokokon 998 fő szolgál. Ebből 973 a mezőgazdaságban, 25 az erdészetnél. A 998 konvenciós között vannak a kézművesek és vincellérek. A gazdasági cselédség száma 924. A konvenciós járandóság: pénz, termény, állattartás. A cselédség öregségi nyugdíjra tarthat igényt. 1895-ben 41 konvenciós nyugdíjban levő cseléd volt.60 Napszámosokat Herczegfalva és a hegyek lakói közül toboroztak, de az uradalmat környező falvak földmunkásai is számba jöttek. Biztos kézimunkások még az arató- és cséplőmunkások, alkalmi napszámosok, a földbéresek, de a gazdasági cselédségre is sor kerülhetett, ha a munkák torlódtak. Az aratást szerződéses munka garantálta, az aratók kötelesek voltak még csépelni, takarmányt takarítani, kapásokban segédkezni. Az aratórész a 12. kereszt, a kézi cséplésért a 10. részt, a gépi cséplésért a 25. részt kapták a munkások. A kukorica műveléséért a munkás a termés egyhatodát, a répa műveléséért a termés egynegyedét kapta. Ha a szerződés pénzes munkára köttetett, akkor a vállalkozó 14 forintot kapott 1 hold kapás műveléséért. Egy hold takarmány kaszálása 2 forint, ugyanennyit kaptak a munkások szénagyűjtésért. Földbéresnek szántóföldet az uradalom évente osztott. A földek használata fejében a földbéres fogatos- vagy gyalogmunkát végzett. Az aratómunkás egy hold föld használata fejében 6 hold takarmánytakarítás munkáit végezte el. A burgonyaföldért (1 hold) négy gyalognapszám járt az uradalomnak, abban az esetben is, ha a burgonyaföld feles volt. Az aratórészt az urasági szekerek szállították a munkavállaló udvarába. Ennek ellentételezése fejében az aratópár 1 és fél hold takarmányt takarított az uraságnak, majd lójárás címen még 4 gyalognapszámot szolgált. Lójárás címén szolgáltak a gőzcséplők munkásai. Ok a keresett gabonarész hazaszállításáért szintén 4 nap gyalognapszámot adtak. Ha szükség volt napszámosokra, azokat napi 50-80 krajcárért fogadták fel. Ezek férfimunkások. A női munkaerő napi 40- 50 krajcárt, a gyerekmunkások 20-40 krajcárt kaptak. Minden esztendőben fogadtak vándormunkásokat, ők főleg a nyári hónapokban dolgoztak, mivel ekkor napszámost kapni nem lehetett. Az állami terhek 1849 után rászakadtak az uradalomra. Leginkább az adózást kifogásolták, mint szokatlan és új terhet. Ugyanakkor az apátsági kiadások is napirenden voltak: a monostorépítés Zircen, vagy kisebb létesítmények a birtokokon. Több jövedelemre lett volna szükség, de ezt több tényező gátolta. Megoldást, ideiglenesen, a nagybérletek létesítésében találták meg. Még 1848-ban bérbe adták a karácsonyi pusztákat és Györgyszállást, 15 000 forint ellenében.61 A bérleti rendszer ugyan nem terjedt el, nagybérleti megoldással többé nem találkozunk, de a kisparaszti és majorsági zsellérbérletek továbbra is éltek. Ezekből azonban pénztőke nem képződött, a kisparasztok és a zsellérek, az aratómunkások, a szakmányosok bérlete a helyi munkaerő pótlását szolgálta. A kiosztott földekért főleg gyalogmunkával szolgáltak, de szintén gyalogmunkát adtak azok a részesmunkások (aratók, cséplők, kaszások), akik a munkák átengedése fejében kénytelenek az uradalomban megszabott napokat dolgozni. Ezt a munkafajtát ledolgozásnak nevezzük, ami tőkés jellegű, bár feudális vonásokkal is rendelkezett. Ezek között a kapásnövényeket felvállaló kisparaszti bérlők voltak túlsúlyban. 1849-ben Herczegfalván 244 hold kukoricavetést és krumpliföldet mértek ki kisparasztoknak. A termés egésze a kisbérlőké maradt, de a holdankint felvállalt kapások után a gyalogmunka 5 hold takarmány kaszálása, ennek felgyűjtése, és 2 nap kazalrakás. A kisparasztok a kapások után az uradalomnak 1 220 hold takarmányföldet kaszáltak le, takarították be a szénát, a zabosbükkönyt.62 Az aratók a learatott gabona 11. részét kapták. A gabonát a földeken kepébe rakták, 11 kereszt került egy kepébe, és ebből 1 kereszt gabona lett az aratóké. 1850-ben a kokasdi aratók (80 fő) egyénenkint 1 hold zabosbükköny aratását is elvégezték, de ezután rész nem járt. 1859. június 20-tól augusztus végéig 572 aratómunkás végzett kötelezően repce-, csalamádé-, szénakaszálást, -gyűjtést, -kazalozást. A cséplőmunkások a gabona 4 %-át kapták. Azonban a munka elnyeréséért négy nap gyalogmunkát szolgáltak. Ez takarmányozással összefüggő feladat. A cséplők még kapás növényekhez is juthattak, ám itt a szántás és vetés ill. ültetésen kívül a többi munka a szerződő feleké volt. A krumpliföld termésének fele a munkásoké, míg a kukorica 60 VAJDA szerk. 1896,458-481. 61 BODROG 1966, 529. 62 BODROG 1966, 528. 210
