Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor†: A zirci apátság előszállási uralma. II. rész: 1826 - 1896
termése teljesen. Utóbbi területért a munkásnak 1 hold után 6 napi gyalognapszámot kellett adnia, míg a krumpliföldért holdankint 2-4 gyalognapot szolgáltak. Meg kell azonban jegyezni, hogy a cséplők, aratók élelmezése az uradalom terhére történt. Az élelmezést lacikonyhák láttak el.63 Az 1880-as években munkaerő-felesleg volt a falvakban, a pusztákban; az uradalom válogatni tudott a munkások között, és bérüket is igyekezett leszorítani. Míg az aratórész 1850-ben 11. kereszt utáni juttatás volt, addig 1885-ben már a 12. részért dolgoztak az aratók. Ez még mindig kedvezőbb volt, mint az ország más részein kiadott 15., vagy a 17. rész. Részes munkások a környező falvak alsó néposztályaiból, továbbá az uradalom szélein települt zsellérmunkás telepekről kerültek ki (Herczegfalva, Dunaföldvár, Dunapentele, Perkáta, Alap, Rácalmás, Sárbogárd, Szentmiklós falvak). 1885-ben a ledolgozásból származó gyalogmunka 7 940 nap, a parasztok 7 471 holdon réti munkát végeztek, vagy pillangósnövények kaszálását végezték. (672 aratómunkás és 185 cséplőmunkás). A pénzes munkások a vándormunkás-csapatokból kerültek ki. 1885-ben a nekik kifizetett munkabér 2 500 forint. A férfi munkás 60 krajcárt, a női 40 krajcárt kapott. Ennek átlagát véve számították ki a fentebb említett összeget. A vándormunkások a jelzett évben 4 166 napot dolgoztak.64 A nődén cselédek száma 78. Róbertvölgyben, Antalmajorban és Bernátkúton kizárólag nődén cselédeket szerződtettek. Évi fizetésük 80 forint és élelmezés. Ellátásuk az uradalom három lacikonyháján történt. A nődén cselédséghez sok a jelentkező a szőlőhegyekből.65 Az uradalomban gépgyárnak hívták azt az üzemet, melyet mezőgazdasági gépek és felszerelés javítására szerveztek. Munkásai között volt a főgépész, három kovács, lakatos, asztalos, szolga és változó számmal inasok. A gépműhely (megszervezése utáni években) mezőgazasági gépeket is előállított (vetőgép, répavágó, rosta, kapálóeke, fogas, henger, ásó, kapa, kasza), továbbá ajtókat, ablakokat. A főgépész felügyelte a gőzgépek, gőzekék működését, a csépléskor a helyszínen tartózkodott.66 Az uradalmi lakosság számáról ellentmondásos adatokat találunk az összeírásokban, kimutatásokban. Ennek okát abban leljük, hogy egyes esetekben csakugyan Előszálláspuszta tényleges lakosait írták össze, máskor pedig ide sorolták a messzebb fekvő pusztákat, amelyeket más falvak adminisztráltak, de az elő szállási uradalom tartozékai voltak. így 1830-ban 1 041, 1836-ban 845, két év múltán 639, 1850-ben 855 személy került feljegyzésre. Az összeírás során természetszerűleg összeírásra kerültek (az uradalom állandó lakói mellett) az ideiglenesen ott tartózkodók, aratómunkások, kaszások, árendások, szerződéses munkások, akik csakis a munkák idején tartózkodtak Előszálláson vagy7 annak valamelyik pusztáján. 1850-ben a jelenlevő lakosságnak több mint 50 %-át tekintette a helyi hatóság idegennek. Az előszállási puszták lakossága a XIX. század közepétől elég gyorsan növekedett. Az uradalom lehetőséget nyújtott a termelésből kiszorult elemeknek, hogy a pusztán letelepedjenek és munkát vállaljanak. Az uradalom a XIX. század ötvenes-hatvanas éveiben, mintegy 1 400 kát. hold földet osztott ki Előszállás körül szőlőtelepítésre. E területeken jöttek létre a „hegyek”. A lakosok ide telepítésével az uradalom a munkaerőgondokon kívánt segíteni, hiszen a hegyekben 800-nál több család telepedett meg. A „hegyek” közigazgatási szempontból Herczegfalvához tartoztak, de hatósági összeírások alkalmával hol dunaföldvári, hol pedig herczegfalvi illetőségűeknek mondták magukat, s ez által kiestek az önkormányzati igazgatás ellenőrzése alól, és a közterheket sem viselték. 1869- ben egy királyi tanfelügyelői jelentés mutatott rá az „előszállási telepek” mostoha körülményeire. Az alispánhoz érkezett iratban nyomatékosan hangoztatta a tanfelügyelő, hogy a pusztákat községi kezelésbe kell venni, ill. a nagy létszámú lakosság lehetőséget nyújt községalakításra. A lakosság száma 1870-ben 1 456 fő volt, de tíz év múltán 1 749 főt írtak össze. Két évtized alatt a lakosság megközelítette a 3 000 főt (pontosan 2911), 1920-ban 3 500 fő lakos volt. A lakosság nem zárt falvakban, hanem szórt településeken élt. A népességnek ez az elhelyezkedése az uradalmi szempontoknak megfelelt, bár biztonsági okokból ez a szórt települési rendszer nem volt megfelelő. A puszták közül kiemelkedett az uradalmi központ a kastéllyal, a templommal és az uradalmi épületekkel. Az 1851. évi leírás szerint az előszállási kastély igen szép, melyhez angol kert csatlakozik, több halastóval, gyümölcsössel, veteményes- és virágoskertekkel, méhessel, vízeséssel. Három évtized múltán Előszálláspusztán a következő épületek voltak: templom, kastély, az iskola a tanítói lakással, 3 tisztilak, díszkerti üvegház, 11 cselédház, kocsma, magtár, présház, fészer és istálló, 2 pajta, ellenőrlakás, szárazmalom és 3 bikaistálló. Gulyamajorban 2 cselédház, 2 gulyaistálló, ököristálló, Kelemenhalomban magtár és ököristálló, magtár és gulyaistálló, fészer és istálló, birkaistálló, takarmányospajta, 3 cselédház, az iskola a tanító és majorgazda lakásával együtt.67 “ BODROG 1966, 529. M BODROG 1966, 526-527. és 530. 65 VAJDA szerk. 1896, 460-462. 66 VAJDA szerk. 1896, 457. 67 FÉNYES 1851; KUNITS 1824. 211
