Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Novák László Ferenc: A magyarság fejfája. Fejfák Fejérben
Alba Regia 40. (2011) a csiUagmotívum hangsúlyossága emeli ki. Tószeg és Abony antropomorf gombosfái között sok a hasonlóság, de az abonyiak gombos díszítettsége dominánsabb tényező. Az említett helységekben, de általánosságban is érvényes az, hogy egy-egy falu, mezőváros fej faállománya önálló, sajátos típust képvisel, jóllehet szomszédos helységek esetében — például Dab és Dömsöd, Alberti, Irsa és Pilis, Nyárszó és Kalotadámos, Kis- és Nagybacon — hasonlóság mutatkozik meg. Annak ellenére, hogy a Három Város szoros kapcsolatban állt egymással, s meghatározó volt a református vallás, mégsem alakult ki azonos formakincsű fejfakultúra. Míg Cegléden a gombosfa díszítettsége változatos, Nagykőrösön homogénebb az ornamentika.35 A táblaszerű félkörös fatörzsű fejfa stilizált kandeláber- és lángnyelvmotívumban végződik, amely a tulajdonképpeni „gombosságát” határozza meg a fej fának. A faragottsága a klasszicista díszítőművészet hatását tükrözi. A nagykőrösihez hasonló kecskeméti fejfát csupán egy a XIX. század közepéről származó ábrázolás alapján ismerjük meg, a temetőkben nem találtak a kutatók fej fát a XIX. század végén, a XX. század elején. A gombosfák is tehát díszítő elemrendszerüket a XIX. század folyamán nyerték el, amelyek helységenként eltérő, egyedi típust képviselnek. E kérdésben ismét Nagykőrös példáját említjük meg. Nemcsak a szentesiek, de tiszakécskeiek, abonyiak, várkonyiak, tószegiek is menedéket kerestek a mezővárosban a XVII. század folyamán, s a XVIII. században is erős szállal kötődtek Nagykőrös népességéhez, ami feltételezhetné a hatást a fej fakultúrára is. Valamennyi helységben egyedi formakincsű fejfaanyag alakult ki, amelyek erőteljesen eltérnek a nagykőrösi gombosfa típusától. A Duna-mente falvai is sajátos fej fakultúrával rendelkeznek. Legdíszesebb gombosfák Aporkán és Majosházán voltak gombos, csillagos díszítéssel. A dömsödi és dabi fejfák között sok a hasonlóság, megtalálható a csillagdísz a dabiakon. A dunavecsei gombosfák csúcsdísze emlékezetet a nagykőrösiekére. A sold fejfák érdekességét a gombdíszen lévő csillagmotívum adja meg. Az ordasi fejfák tulipánvégződésűek, és különlegességüket a csavart vonaldísz adja meg. A dunaszentbenedeki és foktői fejfák impozáns gomb- és tulipánmotívum-faragásúak. Sajátos típust képvisel a Duna túlsó partján lévő Bölcske fejfaanyaga. A gombosfák sajátos csoportját alkotják a monori, pándi és ócsai fejfák. A fejfák törzse viszonylag egyszerű faragású, amelyet deréktájon és a fejrészen csillag-, kocka-, vagy gyűrűdíszek tagolnak, s a fejfa csúcsa kalapszerű díszben végződik. A gyömrői fejfák hasonlóságot mutatnak a mononakkal, s azokkal az ócsaiak is, bár csúcskiképzésük más jellegű. Stilizált fejmotívum amelyből kis gomb áll ki. A gombosfák típusával állnak formai hasonlóságban az alsónémedi és bugyi fejfák., fejefck. is. Az Alsónémedin található „kontyos”, csillagos csúcsmotívumú fejfák törzsének faragottsága kevésbé különbözik a szomszédos ócsai gombosfáktól, egyedi díszítőelem rajta egy hegedűtokszerű motívum, amely az antropomorfia megnyilatkozása. Bugyi fejfaanyaga a közeli Dabbal és Dömsöddel mutat rokonságot. Bugyin még az 1870-es években viszonylag egyszerű, antropomorf jellegű csillagdísszel ékesített fejfákat készítettek. A XX. század első felében már a fejfák egyöntetűen csillagos csúcskiképzésűekké váltak, s antropomorf jelleggel rendelkeztek. Mindez bizonyság arra is, hogy a XIX. század végén robbanásszerű fejlődés következett be a fejfafaragó díszítőművészetben is. A Csepel-szigeten Makád rendelkezik gazdag fej faanyaggal, amely a bugyihoz hasonlítható. Csúcsuk kizárólag csillagdísz, törzsüket pedig gombos és gyűrűs motívumokkal ékesítették.36 A gombosfák Kárpát-Európa más vidékem is megtalálhatók. Sajátos fej faanyag található Szesztán (Cestice, volt Abaúj-Torna vármegye), Tomagörgőn (Hrhov, volt Torna-Abaúj vármegye), Szaláncon (Slanes, volt Abaúj-Torna vármegye), Komáromszentpéteren (Svâtÿ Peter, volt Bars vármegye). A Duna—Tisza közéhez hasonló gazdag gombfakultúra jellemzi Erdélyben Kalotaszeget, s a háromszéki Erdővidéket, de megtalálható a Mezőségen, így Mezőcsáváson (Ceuasu de Cámpie, volt Maros-Torda vármegye), a Maros felső folyása vidékén, mint Disznajón ((Valenti de Mures, volt Maros-Torda vármegye). Elöljáróban is szükséges hangsúlyozni azt a tényt, hogy a XX. század második felére jelentős stílusváltozáson ment keresztül a fejfakultúra ez utóbbi vidékeken is. Az 1970-es és 1980-as, 2002-es években — a szerző által vizsgált időszakban — már csak néhány helyen lehetett felfedezni egységes arculatú fejfás temetőket, mint például a kalotaszegi Magyarvalkón, Kalotadámoson, Nyárszón, Zsobokon, Sztánán. Több helységben már csak elvétve voltak láthatók régi típusú gombfák, mint Kőrösfőn, Magyargyerőmonostoron, Kalotaszentkirályon, s legtöbb helységben eltűntek, mint Magyarvistán, Mérán, Nyáráddarócon, Kis- és Nagypetriben.37 Hasonló a helyzet Háromszékben, Erdővidéken, Székelyudvarhely környékén, ahol a leggazdagabb fejfaanyag Erdőfülén, Apácán volt található, míg számos helyen már csak mutatóba kerültek elő régi gombfák, mint Székelyszáldoboson, Kis- és Nagybaconban, Bibarcfalván, 35 Krdekességként említjük meg, hogy a nagykőrösi gombosfa formakincse felbukkan a távoli Székelyföldön, Székelyudvarhelyen. Kontinuus kapcsolatot nem lehet feltételezni. NOVÁK László Ferenc 2005, 263., 290.; Vö.: VISKI 1939. 36 NOVÁK László 1980, 79-85. 37 Lásd: MALONYAI 1907; MALONYAI 1909. 195 T T
