Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Novák László Ferenc: A magyarság fejfája. Fejfák Fejérben
Novak László Ferenc: A magyarságfejfája - Fejfák Fejérben Alsórákoson, Olthévizen. Legtöbb helyen — ahol még a XX. század első felében gazdag fej faanyag volt —, annak már hírmondója sem maradt meg (Bölön, Középajta, Zalán, Bodos s más falvak). A XX. század elején virágzó fejfakultúra szinte valamennyi falvat külön típusra tagolta. Kalotaszegen jellegzetes a „tornyos” megmunkálás, azaz, a fejfa csúcsát csillagornamendkával faragott oszlopokkal tették díszesebbé és egyedivé - mint valóságos neogótikus népművészeti emlékeket -, idézve a középkor hangulatát. A „gombok” sora ékesítette a fejfákat, amelyeken a csillag és tulipán omamens elemek is karakteresen hangsúlyt kaptak. Magyarvalkó (Valeni, volt Kolozs vármegye), Magyargyerővásárhely (Dumbrava, volt Kolozs vármegye), Magyargyerőmonostor (Mânâstrrem, volt Kolozs vármegye), Magyarókereke (Alunisu, volt Kolozs vármegye), Kalotaszentkirály (Sáncraiu, volt Kolozs vármegye), Magyarbikal (Bicálapi, volt Kolozs vármegye), Zsobok (Jebucu, volt Kolozs vármegye). Az erdővidéki, orbai-széki gombfák erőteljesebb gombos jelleggel rendelkeztek. Az oszlop alakú fejfák csúcsosodó gomb, kalapszerű, stilizált tulipán csúcsdísszel, törzsükön gombdíszekkel rendelkeztek. Ilyen gazdag díszítésű fej faállománnyal rendelkezett még a XX. század elején Bölön (Belin, volt Háromszék vármegye), Közép-, Nagy- és Szárazajta (Aita Medie, Mare, Seacá, volt Háromszék vármegye), Olasztelke (Tálisoara, volt Udvarhely vármegye), Kis- és Nagybacon (Bátann Mici, Mare, volt Udvarhely vármegye), Vargyas (Vírghis, volt Udvarhely vármegye), Bárót, Bodos, Bibarcfalva, Köpec (Baroult, volt Háromszék vármegye), Bardóc (Bradut, volt Udvarhely vármegye), Zalán (Zálan, volt Háromszék vármegye), amelyek valóságos „kopjaerdőt” alkottak.38 A XX. század végén már csak néhány temetőben álltak rendre a gombfák, mint Erdőfűién (Ftlia, volt Udvarhely vármegye), Korondon (Corund, volt Udvarhely vármegye) Apácán (Apata, volt Brassó vármegye), s Olthévizen (Hoghiz, Nagy-Küküllő vármegye). Érdekes díszítőmotívuma a gomb fáknak a „félhold” (vagy kucsma, amely férfit jelképez) alakú dísz, amely valóságosan idézi a vitézi kort, a kopjás-zászlós temetkezés korát. Ezek még láthatóak voltak a XX. század végén Székelyszáldoboson (Doboseni, volt Udvarhely vármegye), valamint az Olt vidéki Alsórákoson (Racoç, volt Nagy- Küküllő vármegye).39 * Az archaikus fejfák között az antropomorf fejfák mellett találhatók zoomorfok is. Ezek között egy jellegzetes csoport a ló alakjával hozható kapcsolatba. Az ugor őshazából elvándorló magyarság nomád állattartó életmódot folytatott. A Kárpát-medencébe érkező magyar nép kultuszában különös hely illette meg a lovat. Itt szükséges utalni arra, hogy a honfoglaló magyarság — akárcsak az avarok — temetkezési szokásaiban fontos szerepet kapott a ló. A régészeti kutatások is bizonyítják a lóáldozatot. A halál bekövetkezése után került sor az elhunyt lovának megölésére. A bőrét lenyúzták, és a húsát elfogyasztották. A ló fejét és az alsó lábszárcsontjait a bőrbe varrták. A kitömött lovat a halott mellé fektették a baloldalon. Előfordult az is, hogy a kitömött lovat rúdra húzták, és kelet felé fordították. László Gyula szerint ebben az esetben a sírba tétel csak a hetedik vagy negyvenedik napon történt meg. Ekkor a lóbőrt a csontokkal együtt a sírgödörbe rakták a halott lábához, s azután hántolták be a sírt.411 A ló tehát különös szerepet játszott az ősmagyarság hitvilágában, szokáshagyományában. A honfoglalást követően a kereszténység következtében a pogány hagyományok szükségszerűen eltűntek, illetve megváltoztak, bizonyos archaikus elemek azonban szívósan továbbra is megőrződtek.41 Ezzel kapcsolatosan - mint erről részletesen is szó esett —, szükséges utalnunk arra, hogy a lóáldozat hagyománya tovább élt a keresztény vitézi temetési ceremónia részeként. A lovat nem ölték meg, hanem felajánlották az egyháznak. A ló különleges helyet foglal el a népszokásokban. A farsangi mulatságok nélkülözhetetlen alakja volt a ló. A ló koponyáját rúdra tűzve a pásztorok a pusztában legeltetett jószág rontás elleni védelmét kívánták biztosítani.42 Tekintettel arra, hogy a lókultusz nem csupán a nomád korban, de a honfoglalás utáni évszázadokban, egészen napjainkig szerves része a magyar hitvilágnak, szokáskultúrának, nem tarthatjuk véletlennek azt, hogy - még ha stilizált, absztrakt formában is —, a ló alakja megmutatkozik a fejfa formakincsében. Szerves kapcsolatot, összefüggést nem tételezhetünk fel a lovas temetkezés ősi hagyománya és az újabb keletű fejfa díszítőmotívum-rendszere között, ám mégis lehet kapcsolatot keresni a lókultusz és a ló alakú fejfa kialakulása között. Erre a közép-ázsiai példák napjainkban is bizonyságul szolgálnak. Örményországban a temetők kultikus látványa a sírhantra állított, homokkőből kifaragott lószobor (a kurdoknál megtalálható a juh is). A kőből mintázott állatalak tehát primér módon tölti be a sírjel funkcióját, szimbolizálja az életmódot.43 Más nomád törzsek kultuszában is felbukkan a ló alakja. Afganisztán déli területén élő népek körében ismeretesek a fából faragott, a ló alakját absztrakt módon tükröző, fából faragott sírjelek. Ilyen fejfák találhatók a Pech folyó völgyében lévő temetkezési helyeken. A fejfa mellett általában követ használnak 38 BALASSA 1992 39 Saját gyűjtés (1980,1983,1990a). Terepmunkám során figyelhettem meg, hogy a gombfák funkciója megváltozott. Azokon a sírokon, ahol gránit és más sírkövet állítottak fel a fejrésznél, a gombfák a sír végéhez kerültek, a lábfák mellé, s valóságosan is a lábfa funkcióját töltötték be, mint fej fák. « LÁSZLÓ 1944, 479-485., A kérdéshez részletesebben lásd BÁLINT 1970; BÁLINT 1971; DIENES 1956 41 Lásd: NOVÁK László 1991. 42 UJVÁRY 1983; BARABÁS 2009; lásd: MADARASSY 1912. 43 NOVÁK László 1991, 216. 196
