Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 34. 2004 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2005)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A száz esztendő Sümegcsehi község múltjából. 1850–1950 (1959). Településtörténeti tanulmány. XXXIV. p. 81–125. T. I–XVII.
gen feljelentették. Szegényparasztok is adtak el terméket olyan gazdáknak, akik másképpen nem tudták volna a beszolgáltatást teljesíteni. Ebben az esetben az eladót, mint kulákpártolót büntették meg. Példaképpen említem, hogy egy részes arató család a keresményét helyben értékesítette. A hatóság eljárást indított ellene a fentebbi váddal. A családfő védekezését (miszerint a gabona részes aratásból származik, és neki nincs más eladnivalója, hogy pénzhez jusson, csak ez a gabona) a hatóság nem fogadta el. (A családtagok lerongyolódtak, a pénzt ruházkodásra kellett volna fordítania.) Meg kell említeni, hogy a faluban igen kevesen voltak, akik a kor parasztpolitikája mellett kiálltak. A szegényparasztság zöme, ha tehetsége volt rá, munkával, pénzzel támogatta a birtokos parasztot. A paraszti szolidaritás igen szép példái születtek az elnyomatás éveiben. A hatóság internáltatni akart egy jómódú birtokost (Böcskei Gyulát), mert az őszi vetést nem tudta elvégezni, mivel igásökreit a hatóság elhajtotta. (Okot többet is felsoroltak, s ezek között a beszolgáltatás nem kellő teljesítése szerepelt súllyal.) Igen rövid határidőt szabtak meg a gazdának, hogy a vetést el kell végeznie, egyébként internálják. Az egyik csősztől értesült erről a fenyegetésről néhány, fogattal rendelkező gazda, akik este megjelentek a gazdánál, a vetőmagot felrakták a szekerekre, ekéikkel nekiláttak a vetőszántásnak, és a felszántott földbe kézzel szórták ki a szemet, majd a földet elboronálták. A segítő gazdák igásökrökkel, holdvilágnál egész éjjel intenzíven dolgoztak, és mire reggel lett, az egész szántót bevetették. (A gazdák a következők voltak: Simon Vince, Farkas Jenő, Farkas László, Farkas Vilmos) Amikor a másik csősz, Nagy-Czibor Ernő (aki haragosa volt Böcskeinek), megszemlélte a szántóföldet, kénytelen volt megállapítani, hogy az be van vetve. Most kulákpártolás címén akart a csősz feljelentést tenni a segítő gazdák ellen. Ezzel azonban nem élt, mivel megtudta, hogy az egyik fogatos, Farkas Vilmos volt, akinél 1930-1935 között gazdasági cselédként szolgált, és akivel a jó viszonyt mindig fenntartotta. A paraszti gyarapodás két esztendeje, 1957-1958 1957 tavaszán, nyarán (a megszüntetett termékbeszolgáltatás után) visszatért a parasztság körébe a termelési kedv. A gazdák az 1956. évi forradalom eredményének tulajdonították, hogy a kormányzat a paraszti elnyomást megszüntette. A kisbirtokosok kijavították a gazdasági épületeket, a felszerelést, trágyázták a földeket. Ebben az évben, konjunktúra miatt, a gabonának, a vágóállatoknak, gyümölcsnek, bornak jó ára volt. Azok a gazdák, akiknek sikerült megőrizni igásállataikat az előző évek gazdasági nyomása idején, a saját földjeikhez szántókat, réteket béreltek. A község határában több száz hold műveletlen szántóföld volt. Most mérhette fel a csehi kisbirtokos társadalom, milyen mérhetetlen gazdasági és erkölcsi kárt okozott az első kommunista rezsim ebben az egykor kitűnően termő határban. A dűlők 1957 tavaszán pusztaságot mutattak, amelyeket benőtt a fű, és a több száz holdas területek a sztyeppre hasonlítottak. Voltak egész táblák, melyeket 5-6 esztendeje elhagytak a gazdák. Egy esztendő alatt a parasztok - termelési tapasztalatuknak és velük született gazdasági intelligenciájuknak köszönhetően - virágzó mezőgazdasági kultúrát varázsoltak a falu határában. 1958 nyarára, az aratásra olyan kedvező kép (igazi kultúrtáj) fogadta a határszemlélőt, mint 20 esztendővel korábban. Azok a családok, amelyeknél több munkára fogható gyermek is volt, különösen gyorsan gyarapodtak. A szántóföld ára alacsony, az igásállatok ára is megfizethető volt. Két esztendő alatt megteltek az istállók szarvasmarhákkal, az ólak sertésekkel és baromfiakkal. ígéretes paraszti jövendő képe bontakozott ki a községben (Családi hagyomány). Paraszti ellenállás a termelőszövetkezeti szervezésnél, 1959 1959 márciusában a kikelet meteorológiailag gyönyörű heteket hozott, a gazdák a tavaszi munkákat megkezdték. Ezt a tevékeny folyamatot szelte ketté a termelőszövetkezet erőszakos alakításának híre. Agitátorok csörtettek a faluban, akiknek egy része nevetségesen érvelt a szövetkezet mellett. A vitatkozásban feltétlenül a parasztok kerekedtek felül. Elmondották a szervezőknek, milyen nagyszerű gazdasági eredményeket értek el 1957 óta. Okos érvelésükből kiemelem a következőt: jelen állapotban a mezőgazdaság fejlesztésére megvan a lehetőség, ők szívesen dolgoznak, mert ezt tették a sanyarú években is. Most is szabja meg az államhatalom, mennyi termékre van szüksége, azt a parasztság előállítja. Kérve kérik a szervezőket, hagyják őket nyugodtan dolgozni. Az érvek itt nem hullottak termékeny talajra, hiszen az agitátorokat nem agrárpolitikai vitára küldték a faluba. A kisbirtokosok, de a szegényebb parasztok is ellenálltak a szövetkezetesítésnek. Napok teltek el, de a szervezők nem tudtak eredményt felmutatni. A parasztok elhagyták otthonaikat, egy részük a rokonokhoz távozott a szomszéd községekbe, mások a szőlőhegyre mentek, a házakban az asszonyok és gyerekek maradtak csak. A szőlőhegyben tartózkodókkal a gyermekek tartották a kapcsolatot, akik élelmet vittek és a híreket. Néhány napos hegyi tartózkodás után a férfiakat hazahívták a feleségek. „Jöjjenek haza, mert idegekkel nem lehet bírni az állandó zaklatást." Az agitátorok már nem érveltek, hanem erőszakosan léptek fel az odahaza tartózkodókkal szemben, és a belépési íveket lobogtatták, miközben rámutattak az ív alján levő nyilatkozatra, hol kérik azt aláírni. A negyedik nap délutánján néhány óra alatt 116
