Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 34. 2004 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2005)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A száz esztendő Sümegcsehi község múltjából. 1850–1950 (1959). Településtörténeti tanulmány. XXXIV. p. 81–125. T. I–XVII.
véget ért a tsz szervezése. Győzött a mezőgazdasági politikában a proletárelv, amely korábban csak taktikából állt a kisbirtok fejlesztése mellett. A parasztság ezt megfelelően érzékelte, és igen hamar megfogalmazódott a szentencia: ,Jïzt is túl kell élni, mint az 1956 előtti éveket.'''' A lélektani hadviselés győzelmet hozott a rezsim számára. A családi gazdaságokat, melyeknek majdnem 2 évszázados múltjuk volt (1768 óta) és öt nemzedéken keresztül tökéletesítettek, modernizáltak, sikerült végleg felszámolni. Nincs értesülésünk arról, hogy a szervezés során fizikai erőszakhoz folyamodtak volna. Az agitátorok között polgári ruhában rendőrök is voltak. (Bazsiból érkezett a hír, hogy egy jól prosperáló családi gazdaság tulajdonosát, Németh Nándort, a befűtött kályha elé állították, és a polgári ruhás rendőr az orrát a kályhacsempéhez nyomta, így kényszerítve a belépési ív aláírására.) Még éjszaka néhány család állatokat vezetett át a szomszéd községbe, arra gondolva, hogy ott nem lesz tsz szervezés. Az akkori szóhasználat szerint „Csehi is elesett." Csehiben a szervezés előtti napokban vészhírként terjedt el, hogy Szalapa, Mihályfa, Óhíd áldozatul esett már a hatalom önkényének. (Ezekből a falvakból szintén vezettek át állatokat Csehibe.) Az alakuló közgyűlésre kevés ember ment el, ott voltak viszont azok, akiket a járási szervek a tsz helyi vezetőinek kiszemeltek. Néhány agitátor a faluban maradt, akik a közgyűlés előtt végigjárták a házakat, hogy mozgósítsák a tagságot. Néhány esetben ez sikerült, így a közgyűlést megtartották (Családi hagyomány). Természeti csapás, sanyarú kezdet a termelőszövetkezetben A fiatalabb generáció tagjai nem kívántak dolgozni a tsz-ben. A közeli ipari üzemekbe, szolgáltató vállalatokhoz akartak távozni. A gazdák azonban józanul gondolkodtak. A fiatalok nagyobb részét egyelőre otthon tudták tartani, bár a jövő nem volt bíztató. Egyik gazda a következőket mondta fiainak: "1945 előtt az uradalomban a cselédek is megéltek, mi is tudunk dolgozni, aki pedig munkálkodik, annak jövedelem jár. A Rákosi-korban a gazdaság tönkrement, nem hiszem, hogy azok az állapotok a tsz-ben visszatérhetnek." A kérdéses gazda egyik fia kocsisként dolgozott a tsz-ben (2 nehéz gazdasági lovat bíztak rá), a család három tagja pedig a növénytermesztésben kapott munkát. A tsz gazdasági felszerelésével a kocsisok nem tudtak dolgozni, mert a gazdák az elhasznált gazdasági eszközöket adták be. így történt, hogy a kocsisok és az ökrös fogatokkal dolgozók néhány nap múltán magukkal vitték az otthoni ekét, boronát. Az egyik kocsis a következőket mondta ekkor: „ennek a koldus gazdaságnak nincs tisztességes ekéje, boronája, ezért hazamegyek, és elhozom a vasekét és a vasborona! " Az egyik gazda figyelmeztette fiát, aki a Macskás- és a Hatfa-dűlőben szántott, ügyeljen a megyekövekre (a szántókat elválasztó jelek), mert azok akár évszázadok múlva is megmutatják a tulajdont. A tsz működését néhány hét múltán szerencsétlen esemény zavarta meg. 1959. május 18-án délelőtt (pünkösd ünnepe előtti napon) nagyerejű vihar tombolt a falu felett és a határban, amely jégveréssel párosult. A mintegy 60-70 percig tartó vihar teljesen tönkre tette a gabonát, a kapásokat, a szőlőt és a gyümölcsösöket. Ez évben semmi termés nem volt. Nyáron, aratáskor a szalmát vágták le az aratók. Az idősebbek emlékeztek arra, hogy a jégverés után régen másodnövényt vetettek (kölest, hajdinát, mohart), amelyek az ősz folyamán értek meg, és termésük helyettesítette a kenyérgabonát. Most azonban nem volt termőföld, ahová kölest vagy későn érő kukoricát lehetett volna vetni. A helyi földműves-szövetkezeti boltban a tsz szervezést követő napokban már lehetett alapvető élelmiszert (kenyeret, lisztet, cukrot stb.) kapni, ami korábban hiányzott az üzletben. A gazdáknál kevés volt a pénz, az állatokért csekély összeget kaptak, a gazdasági felszerelés értékét sem térítették meg. Az 1959. évi zárszámadáskor egy 14 holdas gazdának 320 munkaegységet számoltak el (a családból 4 fő dolgozott a tsz gazdaságban). Ebből a jövedelemből a család nem tudta magát fenntartani, így a fiúk ipari munkát vállaltak a környező telepeken. Ezután a családfő dolgozott a tsz-ben. A gazdákat a hozzá nem értő vezetés is riasztotta a tsz-től, ahol hiányzott a szakértelem a korszerűbb mezőgazdasági munkák elvégzéséhez. A távolságtartás a vezetés durva és agresszív stílusa miatt is indokolt volt. Az a vélemény terjedt el, hogy a vezetés olyan egyénekből áll, akiket a gazdák korábban még napszámosként sem alkalmaztak. A járási politika jól észlelte a csehi vezetés hiányosságait, és ennek hangot is adtak, de egyelőre tartották őket, mert a gazdákban nem volt bizalmuk (Családi hagyomány). SPECIÁLIS TERMÉKEK A kendertermesztés és a rost felhasználása A kender a családi gazdaságokban fontos termék volt. A gazdálkodáshoz szükséges eszközök, zsákok, kötelek, zsinegek, ponyvák, takarmányos lepedők, szerszámok kiegészítő részei készültek a kender rostjából, de a paraszti élet mindennapjaihoz tartozó textíliák, mint férfi és női ingek, kötények, munkanadrágok, kékre festett vagy kifehérített ünnepi gatyák, ágylepedők, abroszok, szalvéták, kenyér- és szakajtós ruhák is. A családi birtokokon szinte minden esztendőben termesztettek kendert. Kenderföld 117
