Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 31. 2001 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2002)

Tanulmányok – Abhandlungen - Bor Kálmán: A hajdani adonyi pravoszláv templom régi nyomtatott szerkönyvei Székesfehérvár gyűjteményeiben. p. 23–34.

népek számára. A nyomdát a mai Crna Gora területén, a hajdani Zetában Djurdje Crnojevic fejedelem hozta létre és négy év alatt (1494-1496) - Makarije szerzetes irányí­tásával - négy szerkönyvet sikerült kiadnia. A cirill betűs nyomdászat történetében Schwaipoldt Fiol krakkói nyomdája (1491) után Dj. Crnojevic műhelye volt a má­sodik nyomda, ez az okotih pedig az ötödik könyv a cirill betűs nyomtatványok sorában. Ez a kiadvány tipográfiai kvalitásai miatt sokáig mintául szolgált a későbbi nyom­dászoknak. Az adonyi példány levelein fennmaradt egyik bejegy­zésből megtudjuk, hogy a könyv 1810-ben került Adonyba, mint a Csepel-szigeten fekvő Szigetcsép temp­lomának ajándéka. Az adomány kézbesítője Georgije Te­odor Margó Ercsi községben lakó kereskedő volt. Egy későbbi, 1818-ból származó bejegyzés Andrej Radanovic adonyi parochus kézjegye. A harmadik, több kéztől szár­mazó bejegyzés arról tanúskodik, hogy Szentendrén bizo­nyos Nikola Popovic és egy bizonyos Ilié pópa „olvasta" a könyvet, amely a szentendrei Mária mennybemenetele székesegyház tulajdona volt. A kiadványból 80 példányt tart számon a szakirodalom (Crnogorska bibliografija. Cetinje 1986, 1993). Magya­rországon egy-egy példány található az Országos Széché­nyi Könyvtárban (a továbbiakban: Budapesten) és a Szerb Pravoszláv Egyházmegye Egyházművészeti és Tudomá­nyos Gyűjteményének könyvtárában (a továbbiakban: Szentendrén). Ez a példány, amely ma Székesfehérváron a Szent István Király Múzeum könyvtárában van, Magya­rországon a harmadik ismert példány. II. - III. Oktoih Petoglasnik. Venecija 1537 Dj. Crnojevic művét Velencében folytatták, abban a városban, ahonnan ő egykoron nyomdája felszerelését beszerezte. Itt alapította meg cirill betűs nyomdáját Bozidar Vukovic (1465-1540). Műhelyéből hét év (1515­1521 és 1536-1540) alatt hét könyv került ki. A nyomda második periódusában jelent meg ötödik műve, az Okotih második része az ún. Oktoih petoglasnik, 1537. Ez a ki­advány nyomdatechnikai vonatkozásban újdonságot je­lentett a délszláv nyomdászatban. Először benne alkal­mazták a füzetek megjelölésének új, az addigiaktól eltérő módját: a füzeteket nemcsak az első és az utolsó levélen jelölték meg, hanem a második, a harmadik és a negyedik levélen is, továbbá kettős szignatúrát (cirill betűszámokat és latin betűket) alkalmaztak. A kiadványból két példány volt az adonyi templomban . Ma az egyik a Szent István Múzeum könyvtárában, a másik a Katolikus Püspöki Könyvtárban található. Az első példányon nincs kéziratos bejegyzés, ezért nem tud­ható, mikor, milyen úton került Adonyba. A másik pél­dányról a bejegyzésből pontosan tudjuk, hogy Szentend­rén 1733. január 27-én a Szent Miklós templom szerb gyülekezetének gondnokai ajándékozták Adony község Szent Háromság templomának. A műből 65 példányt tart nyilván a szakirodalom, amelyek 11 ország közgyűjteményeiben vannak szétszó­ródva. Budapesten és Szentendrén l-l példány van, az Adonyból felbukkant 2 példány Magyarországon a har­madik és a negyedik. IV. Psaltir. Venecija 1546. Bozidar Vukovic vállalkozását fia, Vicenco örökölte és atyja halála után 15 éven át működtette. Öt kiadványa közül az első ez a Zsoltároskönyv (1546), apja azonos című művének (1520) újrakiadása. Ez a nyomtatvány a nyomdász Vicenco kiváló szakmai ismereteiről és újítói bátorságáról tanúskodik. A könyv újrakiadásával példát mutatott arra, hogyan illik egy régi könyvet új külsőben megismételni, a könyv külső megjelentetésében pedig újítással próbálkozott: a gravírozott iniciálékon kívül az­zal is díszítette müvét, hogy a szöveget keretbe foglalta, sőt, az első vignettát három vallásos tárgyú képpel is el­látta, ami eddig nem fordult elő cirill betűs kiadványban. Az adonyi példányban két értékelhető kézírásos be­jegyzés van. Az egyik azt tanúsítja, hogy a szentendrei Ivan Hadzi-Markovic uraság adományozta 1733-ban a Szent Háromság templomnak, amely Adony nevű hely­ségben fekszik. A másik, ismeretlen kéztől származó, datálatlan bejegyzés azt rögzíti, hogy a könyvet 4 forintért vásárolták. A műből a szakirodalom 64 példányt tart számon, 11 országban. Magyarországon Budapesten 1, Szentendrén 2 példányt őriznek. A most előkerült példánnyal ez a szám eggyel gyarapodott. V. Triód Posni. Venecija 1561. Velencében a Vukovic-nyomda sajtóin más nyomdá­szok is dolgoztak. Közéjük tartozott Stefan Marinovic, aki később mint önálló vállalkozó szülővárosában Skodrában (Scutari) működött. Első könyvét az ún. Böjti trirodot 1561-ben még Velencében nyomtatta ki saját neve alatt. Ez a kiadvány azért nevezetes a délszláv nyomtatás törté­netében, mert a keleti egyház e fontos liturgikus könyvé­nek eddig csak kéziratokban megőrzött és használt szöve­ge ebben került először sajtó alá. A küllemében megle­hetősen szerény, sőt, szegényes kiállítású könyv tipográ­fiai szempontból szolid munka. Az Adonyból előkerült példányon nincs kézírásos be­jegyzés, ezért nem tudjuk, milyen utat járt be, mielőtt oda került. A szakirodalom e műből 70 fennmaradt példányról tud, amelyeket 13 ország közgyűjteményeiben őriznek. Buda­pesten 1, Szentendrén 3 példány van, az adonyi az ötödik a magyarországi példányok sorában. 32

Next

/
Oldalképek
Tartalom