Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 31. 2001 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2002)

Tanulmányok – Abhandlungen - Bor Kálmán: A hajdani adonyi pravoszláv templom régi nyomtatott szerkönyvei Székesfehérvár gyűjteményeiben. p. 23–34.

VI. Cetverojevandjelje. Mrksina Crkva 1562. A XVI. században, a velencei Vukovic-nyomdával párhuzamosan a Balkán-félsziget középső részén is dolgoztak nyomdák, főleg kolostorokban, nehéz politikai, gazdasági és műszaki körülmények között, mert a török hatóságok akadályozták működésüket, a nyomtatáshoz szükséges anyagok beszerzését, a könyvek terjesztését. Ezek a műhelyek rövid ideig működtek, termésük egy-két kiadványra korlátozódott. A sorban utolsó műhely, amely hosszú időre az utolsó nyomda, amelyben a déli szlávok részére liturgikus könyvek készültek, Mrksina Crkva kolostorában működött. Itt készült 1562-ben az a Négy Evangélium-kiadás, amelynek egyik példánya eljutott az adonyi templomba. Alkotója az a Mardarije nevű szerzetes, aki 1552-ben részt vett az ún. belgrádi Négy Evangélium nyomtatásában, majd visszatért kolostorába és tíz év múlva újra kiadta ugyanazt a művet. A szöveg szedése nem a legprecízebb, a nyomás sem mindenütt tökéletes, mindezt feledteti a mutatós külső: a könyvet fekete-fehér díszlécek (8 dúcról) és különösen szép iniciálék (6 féle) díszítik. Az adonyi példányban pénzügyi műveletet tartalmazó gazdasági feljegyzés maradt fenn, amely névtelen és datálatlan. A másik, a négyszer megismételt Dimitrije Popovic név a hajdani használótól származhat, szintén datálatlan. A mű 48 példányáról tud a szakirodalom, amelyeket közülük 19 mai lelőhelye ismeretlen, 29 példány 10 ország közgyűjteményeiben található. Magyarországon egy példányt Budapesten őriznek, az Adonyból előkerült kötet a második ismert példány. VII. Triodion. Moskva. 1763. A XVII. század végén (1690) tömegesen Magyarországra betelepedett szerbek mind jogi, mind gazdasági helyzete a XVIII. század közepére lényegében megszilárdult. Egymás után épültek a kőtemplomok a régi, fából készültek helyén. A szülőföldjükről magukkal hozott szerkönyveik a szó szoros értelmében elkoptak a használatban, és papjaik egyre inkább szerették lecserélni az elpiszkolódott, rongyos könyveket a keleti szláv nyelvterületről behozott új nyomtatványokkal, amelyeket országszerte árusítottak a muszkáknak (moskoviti) nevezett vándorkereskedők. Amikor a szerb főpapság a XVIII. század első felében elrendelte, hogy minden templomnak legalább ötféle szerkönyvvel kell rendelkeznie, mégpedig pravoszláv, moszkvai kiadványokkal, ugrásszerűen megnövekedett az oroszországi kiadványok forgalmazása. Amikor a bécsi hatóságok, amelyek kitartóan dolgoztak az egyházi unió érdekében, megtiltották könyvek behozatalát a pravoszláv Keletről (1771), becsempészésük jó haszonnal kecsegtető vállalkozás lett. A Moszkvából behozott szerkönyvekből az adonyi könyvek között egyetlen mű került a múzeumba, egy Triodion, amelyet 1763-ban a patriarchátus és a szinódus nyomdájában készítettek. Lapjain egyetlen bejegyzés található: Andrej Radanovic lelkész írta be a nevét 1805 szeptember 8-án, amikor megérkezett az adonyi paróchiába. A könyv magyarországi jelenlétéről és használatáról tanúskodik a Szentendrén őrzött további két példány. GÖRÖG NYELVŰ KÖNYVEK A nyomtatott könyvek között jellegzetes csoportot alkotnak a görög nyelvűek. A 14 darab, Adonyból származó könyv adatait rövidített címleírással, a példány állapotának és kötéstáblájának szokásos leírásával közli a szerző. Az adonyi ortodox gyülekezetet a XVIII. században részben szerb, részben görög hívek alkották. Mindkét nyelven tartottak szertartásokat, ezért szláv és görög nyelven is beszerezték a liturgiához szükséges könyveket. A XV.-XVIH. században a görög nyelvű nyomdászat egyik központja Velence volt. Ebben a városban működött az a négy nyomda is, amely évtizedeken át ellátta az ortodox híveket szertartáskönyvekkel, név szerint Nikólaosz Glíkisz Nikólaosz Szárosz, Antóniosz Bórtoli és Dimítriosz Theodósziosz műhelye. Az ő sajtóikon nyomtatták az adonyi templom könyveit is, köztük 9 mű az egyházi év ünnepnapjaira előírt himnuszokat és elmélkedéseket tartalmazó munka, az ún. mineon (a 12 kötetből álló sorozatból hiányzik a februárra, áprilisra és augusztusra szóló kötet.) A mineonok az említett Dimítriosz Theodósziosz nyomdájában készültek, ahol 1755-1790 között kb. 125 görög nyelvű könyvet, köztük a legkeresettebb szerkönyveket, a mineonokat nyomtatták. Ugyanez a nyomda cirill betűkkel is dolgozott. 17 év alatt. 55 könyvet adott ki a szerbek részére is (köztük Dositej Obradovic, a szerb felvilágosodás kiemelkedő alakjának írásait). A nyomda termékei a kereskedelmi hálózat csatornáin keresztül nemcsak a Balkán-félsziget ortodox hitű népeihez jutottak el, hanem a Magyarországon és az Erdélyben élőkhöz is. ******** * A magyarországi szerbek és egyházuk történetének becses emlékeit Szentendrén a Szerb Pravoszláv Egyházmegye Egyházművészeti és Tudományos Gyűjteménye őrzi. Ide kerültek be a hívek nélkül maradt, lebontásra vagy eladásra jutott szerb templomok könyvei is. Köztük ma egyetlen kötetről tudjuk, hogy egy szentendrei özvegyasszony ajándékaként jutott el Adonyba, a Szent Háromság templomba. Most, hogy Székesfehérvárott előkerült 22 darab a hajdani adonyi pravoszláv templom könyvei közül, felvetődik a kérdés, hol lehet a többi, hová kerül33