Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 23. 1984-1985 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1987)

Tanulmányok – Abhandlungen - Lukács László: Paraszti tanyasodás a Mezőföldön a XIX–XX. században. – The development of peasant farmsteads in Mezőföld region in the XIXth–XXth centuries. p. 137–154. t. I–VI.

még a kenyérnek valót és a tejet is eladták, hogy a hitel törlesztéséhez szükséges pénzt előteremtsék. A válság éveitől eltekintve idős Tagai György számítása sikerült. Új lakóhelyén az 1930-as évek közepére tekintélyes gazda, egy ideig községi elöljáró, virilis jogon képviselőtestületi tag volt. Mind az öt fia Székesfehérváron elvégezte a téli gazdasági iskolát, alanykalászos gazda lett. Közülük három a Kalászos Gazdák Könyvében is szerepel. A legidősebbről Györgyről többek között ezt írták: „A kalászos-tanfolyamot Székesfehérváron, 1935-ben végezte el jó eredménnyel. Jutalomban is részesült. A kiállításon dicsérő elismerést kapott. Nagytudású, szorgalmas gazda. Mezőgazdasági ágazatokban szép eredményeket ér el. Olajosmagvakat, napraforgót, szójababot, lucernamagot termel. Kertgazdasággal, gyümölcs- és borszőlőtermeléssel is foglalkozik. Mintatrágyatelepe van. Méhészete, minta barofiólja, törzskönyvezett tehenei kiválóak. 1937-ben kancáival Adonyban II. díjat nyert. Gazdasága mintagazdaság." Istvánról megemlítik, hogy a fehérvári téli gazdasági iskola után Békéscsabán gazdasági szakiskolát is végzett. A kalászos szakosztály perkátai elnöke, szakíró. A Mezőgazdasági Művelődési Társaság pályázatán díjat nyert, mezőgazdasági cikkei feltűnést keltettek. Tagai István téli gazdasági iskolai osztálytársánál, Kiss Ernőnél Tabajdon 1981-ben egy fényképre bukkantam. A fényképen Kiss Ernő két gabonatábla határán áll, mindkét kezében feliratos táblát tart: „műtrágyázva" illetve „műtrágyázatlan" felirattal. Műtrágyakísérletét osztálytársa, Tagai István is megnézte, ő készítette a fényképet. Amikor ilyen s hasonló fotókra bukkanunk, megismerkedünk a téli gazdasági iskola egykori hallgatóival, lemérhetjük azt a pozitív hatást, amit a gazdálkodás és a művelődés területén az iskola nyújtott. Számomra elfogadhatatlan Móricz Zsigmond véleménye, amit a székesfehérvári téli gazdasági iskola működésével, hatásával kapcsolatban fejtett ki „Kisgazdász urak önképzőköre" című gunyoros hangvételű riportjában 1932-ben (1952, 225—228). A riportban az iskola igazgatója Móricz számára világosan megfogalmazta a téli gazdasági iskola célját: „Ebben az iskolában csupa olyan fiatalember van, aki szüleinek 15, s legfeljebb 50 holdas gazdaságában akarja folytatni munkásságát. Nem készülnek ezek állásba, nem mennek uradalmakba, hanem a falura mennek haza két téli tanfolyam után, s ott lesznek a falu társadalmának vezetői, s önképzőkört is azért tartunk velük, hogy belejöjjenek a szabadelőadásba, hogy meg tudjanak állni, beszélni, hogy a gazdakörök vezetésére majd annakidején képesek legyenek." Móricz ennek ellenére a következő gúnyos megjegyzéssel zárta riportját: „Jó mulatást kívántam a fiataluraknak, azzal távoztam, hogy hála istennek, azt mind el fogják felejteni, mihelyt hazamennek, amit itt tanultak az angol kastély tantermeiben, de talán a holnapi bálon szereznek egy kis okosabb tudományt. Az is megér két tehenet és ötven fillért a mai világban." Ifjú Tagai György az 1930-as évek első felében minden terménykiállításra jelentkezett terményeivel, s mindenütt elismerésben részesült. Az általa épített kukoricagórékra, silógödrökre és baromfiólakra is jutalmat, velük kacsolatos költségei egy részének térítését kapta a Mezőgazdasági Kamarától. 1943-ban a székesfehérvári Magyar Királyi Téli Gazdasági Iskola és Mezőgazdasági Szaktanácsadó Állomáson rendezett aranykalászos gazdaavatás és termelési versenykiállítás alkalmával a földművelésügyi minisztériumtól 100 pengőt és egy mezőgazdasági szakkönyvet kapott jutalmul. Az iskola igazgatója a meghívó levélben ezt írta neki: „Őszinte örömmel közlöm a Miniszter Úr 99,232 (1942) X. 3. számú rendeletét, melynek értelmében fenti Iskola eddig végzett aranykalászos gazdái közül Ön került legelsőnek kitüntetésre." Ifjú Tagai György 1939-ben Székesfehérváron a traktorvezetői és cséplőgépkezelői tanfolyamot is elvégezte. Idős Czinger György 1926 előtt Baracs-Apátszállás Széchenyi-telepen lakott. Itteni házát és 7 kh-as földjét cserélte fel a Perkáta Tóalji dűlőben vásárolt 20 kh-as parcellával, amit a vételár felének befizetése mellett 17%-os kamatra kapott hosszúlejáratú kölcsönre vett a banktól. Czinger Györgynek négy gyermeke (3 fia és 1 lánya) volt. Azért vágott bele a tanya vásárlásba, mert arra számított, hogy a felnövekvő fiúkat majd bekapcsolhatja a munkába. A baracsi határban szétszórt, pár kh-as föld nem adta volna meg a négy férfinak az éves munkát. A gazdasági világválság éveit leszámítva egészen a második világháború kitöréséig sikeresen gazdálkodtak. Két lovuk, 3—4 szarvasmarhájuk, 3—4 anyakocájuk volt. Az önellátást és az állattenyésztés takarmányszükségletét fedező növényfajták termesztésén kívül némileg szakosodtak is. Cukorrépával foglalkoztak, amit a szomszédos szabadegyházi szeszgyárnak adtak el. A két idősebb fiú földműves maradt, a legkisebb cipésznek tanult. Magyarország hadbalépése után mindhárom fiút bevonultatták. A legkisebb elesett, a legidősebb 5 évig hadifogságban volt. Az idős szülők így kénytelenek voltak napszámosokkal megműveltetni a földet. Idős Czinger György 1946-ban meghalt. Ezután György fia gazdálkodott 1951-ig, az első termelőszövetkezet megalakulásáig. Ifjú Czinger György 1950—53 között házat épített a faluban, de még 1955-ig a tanyán lakott. 1959-ben lépett be az ismét megalakított termelőszövetkezetbe, ahonnan elnökhelyettesként ment nyugdíjba. Tanyáján pár évig a szövetkezet juhállományát tartották, a lakóépületben a juhász lakott. A tanya valamennyi épületét az 1960-as években bontotta le a termelőszövetkezet. Jellegzetesen tanyás vidék Kelet-Mezőföld Duna menti részén Adony, Kulcs, Rácalmás Dunapentele, Baracs határa. Itt a Pusztaszabolcs—paksi vasútvonal, illetve a 6-os számú főközlekedési út két oldalán szinte az alföldi tanyavilág sűrűségére emlékeztető tanyás terület alakult ki. Tanyás vidékként tüntette fel ezt a Duna-jobbparti területet Teleki Pál Az Alföld mint táj című térképén (1936, I, 293). E területre 1938-ban Thirring Lajos is felfigyelt Fejér megye népességének vizsgálata során: „Különösen a Dunához közel eső részeken sok a nagyhatárú község : ugyanitt a lakosság külterületi hányadosa is magas. Végeredményben a megye lakóinak 29,5%-a élt 1930-ban a külsőségeken. Fejér vármegye ezzel a hányadossal már az alföldi tanyásmegyékre emlékeztet, sőt azokat részben meg is előzi... Úgy látszik tehát, hogy a tanyavilág éppen a Duna fejérmegyei szakaszán (és elvétve délebbre is) a Dunántúlra is átterjeszkedik, bár az is tény, hogy a szórványtelepülés a dunajobbparti részeken túlnyomóan uradalmi major szerű és még a nem uradalmi külterületeken is meglehetősen zárt" (1938, 223). Gróf Imre és Nik1 a i Péter 1941-ben már a mezőföldi táj egyik jellegzetes elemeként vette számba a tanyarendszert: „Egészen 149