Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 16. 1975 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1978)

Közlemények – Mitteilungen - Oelmacher Anna: A nő a művészetben. – Représentation de la travailleuse dans l'art. p. 351–355.

A m A MŰVÉSZETBEN Adalékok egy Ferenczy Noémi-gobelinhez Felfedeztem, — mert felfedezés-számba vehető — Kállai Ernőnek, a kiváló mükritikuS-eSszéistának egy pompás kis írását az ,,Űj Idők" 1937. július 20-i Számában, ami, címe után ítélve sorozat lehetett, mivel főcíme ,,A nő a művészetben", alcíme ,,A dolgozó nő". Az utolsó bekezdésben Ferenczy Noémi gobelinjeiről ír, Szelíd utalással a „szociális jövő hitére" s a Szövött képekben foglalt fohászra, ami így Szólna: „Dolgozók paradicsoma, jöjjön el a Te országod!". Ezt a miatyánkot olvassa le a jószemu, erősen progresszív hajlandóságú Kállai a gobelinek hajladozva munkálkodó asszonyairól. Ám még nagyobb öröm és meglepetés a reprodukcióban közölt Gyümölcsszedők című kép. Története kissé bonyolult, mert, bár tudtunk erről a képről, a nagy, 220x180 cm-es gobelinről, Soha nem láttuk és Noémi Sem tudott már felőle, amikor 1956 Szeptemberében a Nemzeti Szalonban gyűjteményes kiállítását rendeztük. És nála Sem volt már fotó ós vázlat sem róla, csak úgy emlékezett rá, hogy Németországban adta el. Az 1968-ban rendezett, a Ferenczy család várbéli nagy kiállítása előtt újra nyomozni kellett a magángyűjteményekben Noémi gobelinjei, guashai, rajzai után. így jutottunk el Wilde Ferenc tanár úrhoz (a Tanácsköztársaság bukása után emigrált Wilde János történész^ esztéta öccséhez), a Ferenczy család régi barátjához. Az Ő tulajdonában volt a gyönyörű Piros korsós SzőlőmunkáSnő, amit előzékenyen a kiállításra kölcsön adott s ami a tanár úr halála után a Nemzeti Galéria gyűjteményébe került. A legszebb kisplasztikái és éremgyűjteménye volt Ferenczy Béni munkáiból is, rajzok ós levelek Bénitől ós Noémitől. Wilde tanár úr nagy gesztussal nekem ajándékozta Noémi egyik, Berlinből írott levelét, amiben éppen a Gyümölcsszedők elkészüléséről számolt be. E levél első oldalán fenn a dátum — 1930. július 2. — Wilde tanár úr ceruza jegyzete, hátul, lábjegyzetben az utalás egy korábbi megjelenésre, valamint a feltehető tulajdonosra. A reprodukcióról is megállapítható, hogy a korábbi munkáin alkalmazott szövevényes növényi elemek közé komponált figurák itt, ezesetben új, összefoglaltabb formában jelentkeznek. (1. ábra) Azonkívül megfigyelhető, hogy egy-egy későbbi,magányos nagy alakja már itt megjelenik az öt almaszedő között ; így a Bőség illetve a Szt. Erzsébet előképe a bal Szélen álló, két kézzel kosarat tartó lány. A Szőlőmunkásnőre utal a fa tetején álló figura, de csaknem mindegyik felbukkan máshol, kis változtatással a tartáson, ám azonos arányokban és kifejezéssel. A bordűr itt is, mint későbbi munkái csaknem mindegyikén, a témához igazodik, azt támogatja, vagyis az óriási, dús gyümölcsű fát virágszególy veszi körül, kiemelve néhány ötszirmú virág. Nem véletlen ez, mert köztudott Noémi vallott világnézete, hiszen az 1926-ban készült Parasztfej kaszával című, gazdagon árnyalt kópén a bordűrbe búzaszálakat ós kévét, a négy Sarkába a sarló és kalapács emblémáját szőtte. Talán nem túlzás az igaz öröm, hogy Kállai Ernő jóvoltából egy szép adalékhoz jutottunk a — talán soha be nem fejezhető — Ferenczy Noémi oeuvre-katalógushoz, Ferenczy Noémi leveléből pedig megismerhetjük munkamódszerét. Hihetetlen munkabírásról tesz tanúságot, mikor leírja, hogy jó nyolc hónapon át, télen-nyáron átlag napi tíz órán át szőtt. Ilyen munkatempóhoz olyan elhivatott mester kell, mint Ferenczy Noémi volt. Kállai Ernő cikkét illetően még csak annyit, hogy a hálán kívül, amit ezért az írásért érzünk, a felfedezés erejével hat az is, hogy nem volt oldhatatlanul elkötelezve a valódi, vagy vélt modernségnek, mert széles és mély műveltsége más, de kvalitásos képzőművészeti jelenségek iránt is fogékonynyá tette. Azonkívül — cikksorozata bizonysága Szerint— a mindennapi népnevelői feladatokra is vállalkozott, tehát propagandista volt a Szó nemes értelmében. Nem érezte összeférhetetlennek a művészet népszerűsítését Sem kritikáiban, sem tanulmányaiban, mint ahogy fontos könyvét, az Új magyar piktúrá-t (1925) sem tartotta tudományos műnek. A tudomány, vagy művészet népszerűsítése híd a művek nehezebben befogadható emócióismeret anyagához. A művészet történetében, mióta csak írott története van, mindenkor a propaganda adta át a köztudatnak az egyébként nem köztudott művészi jelenségeket. Ha Számba vesszük, hogy G. Vasari a reneszánsz nagymestereihez ad vezetőt, Sztaszov a Vándorkiállítási TárSaSág nagy lelkesítője és hirdetője volt ; hogy Beaudlaire az impresszionisták kritikusa és hevítője, Zola is hirdette kortársai művészetét, Lyka Károly a Nagybányai Festők lelkes útitársa volt, Bölöni György a Nyolcak mentora s végül — hogy csak a legismertebbeket Soroljuk—Bortnyik—Hevesi—RebinovSzky könyve, a Kétezer év festészete, a grand art-on belül található témákra, valamint korokra és stílusokra bontott, nagyon élvezetes 351