Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 16. 1975 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1978)

Közlemények – Mitteilungen - Gelencsér József: A gépi cséplés Sárkeresztesen. – Maschinendrusch in Sárkeresztes. p. 345–350.

munkát végző aratókból szervezte, a jobban dolgozókból válogatott. Tizenhat egészrószes és hat félrészes volt. Az előbbiekből 4 asztagos, 4 kazalos, 4 zsákos, 2 etető, 1 polyvakazalos és 1 kazamester. A férészesek a kévét vágták, és a polyvát hordták el. Mivel a szómarázóból a szalma az elevátorba került, nem volt szükség szómahány ókra. A munka apróbb eltérésektől eltekintve nem különbözött a falusi kisgépektől. így a zsákosok közül csak kettő volt a gépnél, akik a segédtiszt által lemért gabonát a kocsira tették, míg a másik kettő a kocsin elszállított zsákokat a magtárban elrakta, emeletekre hordta. A szalmakazal helyét a béresgazda jelölte ki, készítését a kazamester irányította. Általában az ötven év körüli tapasztalt emberekből került ki. Munkájáért a többieknél 1 mázsával több részt kapott. A polyvát és a töreket együtt rakták a kb. 2 m magas kazaba, ezt a munkát a polyvakazlos végezte. A polyvát oldalról szalma fogta, és amikor kellő magasságot ért el, eszómázták, azaz vagy fél méter vastag szalmát dobtak rá a szalmakazalról, amelynek tövében állott. Az egész és fólréSzeSek fél naponként váltották egymást. Mindenki került mindenhova, kivéve a polyvakazalost ÓS a kazalmestert, valamint a két etetőt, akik egymással váltottak. Nem tartozott a masinásokhoz a gépész és a füttö. Nem is részt kaptak, hanem kom/menciót. A fűtő 1—2 órával előbb befűtött, és gondoskodott a fával való tüzelésről, tisztításról, olajozásról. A gőzgéphez a vizet lajtoskocsi hordta, s egyben ez látta el a masinásokat is ivóvízzel. A gépésznek viszonylag kevés dolga akadt. Konvencióban többet kapott azonban, mint a fűtő, mert mester volt. A falusi masinások mindkét évben asztagról csépeltek. A summásoknál a cséplés kezdetén gyakori volt, hogy nemcsak az asztagról, hanem közvetlenül a Szekérről kapták a kévéket. Általában abban a majorban csépeltek, ahol az állatok miatt Szükség volt a Szalmára. Ide a masinásoknak gyalog kellett elmenniük, Legtávolabb Borbála puszta esett 4 km-re. Akkor Sem aludtak kinn ha a csépAnstatt der Drescherarbeit durch Flegeln oder Treten, begann sich in den sechziger Jahren des 19. Jahrhunderts in Ungarn der Drusch mit manuell betätigten Maschinen zu verbreiten. Von den achtziger Jahren an ersetzten größere, durch Tierkraft angetriebene Konstruktionen die früheren Ilandkraft-Dreschmaschinen. Um die Jahrhundertwende verschwanden dann auch die durch Pferdekraft betätigten Dreschmaschinen und zur Zeit des ersten Weltkrieges waren bereits im ganzen Lande Dampf Dreschmaschiene in Gebrauch; inzwischen erschienen auch schon die mit Explosionsmotor versehenen Dreschmaschinen. Beim Prüfen der verschiedenen Arten der Korngewinnung in Sárkeresztes (Komitat Fejér) finden wir ein, vom gewohnten etwas abweichendes Bild. Die modernen Maschinen und die organisierten Arbeitergruppen erschienen später, zeitlich etwas verschoben, und die früheren Methoden blieben längere Zeit im Gebrauch. Erst zum Beginn des 20. Jahrhunderts tritt das Flegeln und das Treten in den Hintergrund, gegen die neuere lés késő este fejeződött be, hanem haza mentek. Ha egyegy férfi néha kint aludt a kazaltövében, kivételesnek számított. A gépeket 4 ökörrel húzatták a cséplés Színhelyére. Önjáró gépe az uradalomnak sem volt. A masinások ételükről maguk gondoskodtak. Az étkezési szüneteket ugyanúgy tartották, mint a faluban végzett munkánál. Fölöstökömre Szalonna, kenyér, tej lehetett. Az ebédet általában a kisebb testvér, feleség, édesanya hozta otthonról. Leves, bukta, sűrübab, egyszeregyszer tyúk az erős munka miatt — ezek voltak leggyakrabban. Uzsonnára ismét Szalonna, amelyet sokszor boltban vettek, mivel a sajátjuk ilyenkorra elfogyott, kenyér, tejföl, túró, gyümölcs. Ellentétben a summásokkal, a falusi masinások részért (4%.) dolgoztak. Tehát érdekük volt a nagyobb hajtás. Míg a summás azt tartotta; ,,laSSan béres majd csak dél lesz", addig a falusiak inkább igyekeztek. Az uradalom Szintén haza szállította a részt, amely 6—8 q is lehetett a gőzgép napi 180 q körüli teljesítményével. Jobb volt ugyan a kereset, de a munkaadó uradalommal még olyan emberi viszony Sem alakulhatott ki, mint a falusi nagygazdákkal . VI. Sárkeresztesen a Századfordulótól valamennyi szemnyerési eljárás megjelent. A nyomtatást felváltó, emberi erővel hajtott gép épp úgy, mint a lovasmasina, majd a gőz, illetve benzinmeghajtású cséplők. A munka Szervezettsége tekintetében is fokoztos fejlődésnek lehettünk tanúi, de az ország más részén kialakult legmagasabb fejlettségi fokozatot nem érték el. A fenti jegyeket, valamint a vizsgált időszak országos fejlettségét figyelembe véve, Sárkeresztest Semmiképpen nem Sorolhatjuk a fejlődósben élenjáró, hanem inkább a közepes fejlettségű községek közé. Gelencsér József Methode der Korngewinnung, den Maschinendrusch. Zuerst erschien die von vier Männern handbetätigte Dreschmaschine. Es arbeitete nur eine derartige Maschine im Dorf, die von 10 bis 15 Männern bedient werden mußte. Die Bauern halfen einander gegenseitig aus, der Inhaber der Maschine erhielt jedoch den 1/12 Teil des Korns. Bei Beginn des Jahrhunderts erschienen auch die durch vier Pferde getriebenen Maschinen. Zuerst kauften die Großbauern gemeinsam eine Maschine, Später kaufte jeder eine eigene. Die Arbeitsorganisation war der durch Handkraft betätigten Maschine ähnlich, jedoch konnten gegenüber der früheren Leistung von 25—30 Getreidepuppen jetzt 100—120 Puppen ausgedroschen werden. Die Bauern halfen einander gegenseitig, einige stellten aber auch Taglöhner an. Um 1930 erschienen die durch Kraftstoff und durch Sauggas betätigten Dreschmaschinen. Auch jetzt gesellten sich die ersten Inhaber zusammen. Es können die Merkmale des stufen weisen technischen Fortschrittes » MASCHINENDRUSCH IN SÁRKERESZTES