Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 12. 1971 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1972)
Az István király emlékülés előadásai: - Kralovánszky Alán: Székesfehérvár István király korában. XII, 1971. p. 276–278.
SZÉKESFEHÉRVÁR ISTVÁN KIRÁLY KORÁBAN István király és Székesfehérvár neve, valamint a magyar keresztény állam kialakulásának fogalma évszázadok óta elválaszthatatlanul összefonódott. Nem véletlenül, hiszen a hazai és a külföldi krónikás irodalom, valamint az ezekre támaszkodó történetírás ennek jogosságát bizonyítja. Ugyanis 1st ván király korában Alba eivit as ( — Fehér vár) településéhez, amelynek első ismert említése az 1009-es veszprémi püspökség egyik oklevelében maradt fenn, valamint a fehérvári királyi egyházhoz fűződik az egyre jobban feudalizálódó és kereszténnyé váló állami életünk és annak tényleges megteremtőjének, István királynak sok fontos tevékenységi köre. István király esetében ez azt jelenti, hogy itt temette el apját, Géza nagyfejedelmet a mai püspöki székesegyház elődjében, az egykori Szent Péter apostolfejedelem tiszteletére szentelt templomban; itt született fia, Imre hereeg; itt alapította a „propiïam eapellam", a Boldogasszony tiszteletért! szentelt királyi bazilikáját, amelynek adományozta hadjárataiból szerzett kincseit, s amely Vili. Benedek pápától (1012 — 24) kapót t privilégiumot, s ahol őriztette királyságának jelvényeit, s ahová temettette 1031-ben elhunyt Imre fiát, s ahová adományozta feleségével közösen a románkori Európa egyik legszebb texI ilmíívészeti remekét ugyancsak 1031-ben, a később koronázási palásttá átalakított miseruhát, amely adományt latinnyelvű feliraton megörökítették, s amely felirat ritmikus próza, így egyben legkorábbi költészeti emlékünk is; végezetül e bazilikába temették el őt magát is 1038-ban. Az Esztergommal párhuzamos létrehozott fejedelmi, majd pedig királyi szálláshely esetébon ez azt jelenti, hogy István király minden bizonnyal bővítette e szálláshelyet; itt ünnepelte augusztus 15-én saját temploma védnökének, Nagyboldogasszonynak napját, s tartotta ekkor a későbbi országgyűlések őseként az ország főembereivel tanácskozását, s egyidejűleg bíráskodott is az idesereglett panaszosok ügyében; végezetül pedig 1018 után a Szentföldre vezető útvonal Fehérváron át való vezetésével a nagy fejlődésnek indult megyeszékhelyt, illetve saját különleges szókhelyét bekapcsolta a nemzetközi gazdasági és szellemi vérkeringésbe. Most, amikor az ország István király születésének jelképes 1000 éves évfordulóját ünnepli ós az államalapítóra emlékezik, joggal tehető fel a kérdés: tett-e hozzá mai történetírásunk eddigi tudásunkhoz valamit, vagy már mindent elvégeztek elődeink? Mint oly sok mindenben, esetünkben is elődeink rakták le az alapokat. S ha mégis azt mondjuk, hogy ma másként látjuk Szent Istvánt és korát, többet tudunk személyéről és tevékenységéről, annak az az oka, hogy az utolsó nagy történeti összefoglalás, az 1938-as Szent István emlékév óta, több lehetőségünk nyílt az újabb adatok és módszerek bevonásával kutatni, tehát a jelenségeket szélesebb összefüggéseiben vizsgálni. Ez a helyzet Székesfehérvár esetében is, ahol ,,a helytörténeti írásnak" közel 1000 esztendős múltja van. A zömmel Fehérvárott írt korai krónikák, legendák, oklevelek elemzése, majd a múlt század közepén meginduló ós mondhatni évtizedenként folyamatosan végzett ásatások eis tudományos kutatások számos olyan adatot szolgáltattak, amelyeik további finomításra adhattak lehetőséget. Az előzményeken felül nagy segítséget jelentettek a JJ. világháború után Európa-szerte nagy mórtékben fellendülő feudáliskori várostörténeti kutatási eredmények, ós az erre támaszkodó) összehasonlítási lehetőségek. Milyen is volt Székesfehérvár István király korában — ahogyan ma látja a kutatás? Forráskritikai vizsgálat révén bebizonyosodott, hogy a várost nem István király alapította. Ezt egyetlen történeti forrás sem említi, azok csupán a királyi bazilika alapításáról beszélnek. Mivel a középkorban a királyi bazilika ós a város története rendkívüli módon összefüggött, ez tévesztette meg a korábbi kutatást. így érthetővé vált Dlugoss lengyel krónikás adata, akii. Ulászló 1440. évi fehérvári koronázása leírásakor világosan megírja, hogy a Péter katedrálisban nyugodott Géza nagyfejedelemnek és feleségének sírja. Ez a Szent Péter katedrális a város legmagasabb pontján levő, s a mai püspöki székesegyház elődjével azonos. Ez azt jelenti, hogy Fehérvárnak már Géza nagyfejedelem korában jelentős településnek kellett lennie. Ezt a képet egészítik ki, illetve támasztják alá azon újabb régészeti feltárásaink és újraértékelési adataink, amelyek szerint a X. század utolsó) negyedében területünkön jelentős útesomópont áthelyezés következett be. Igyekeztünk kimutatni ugyanis, hogy az ősi, Bécs— Belgrád, valamint a Kijev — Róma irányában haladó) útvonalak, a római Gorsium ós Fehérvár közötti úttalálkozást, amely a mai várostól délre metszette egymást, s amely úttalálkozás védelmére igazodtak az avarok ós a honfoglaló magyarok temetői, tehát telephelyei is, Géza nagyfejedelem a Sárvízzel jobban határos, ós ennélfogva jobban is védhető homokdombok egyikére helyezte át. E homokdomb, amely a mai Belvárossal azonos középkori vár területével esik egybe, legmagasabb pontjára építette megerődített szálláshelyét a nagyfejedelem. így 276
