Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 12. 1971 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1972)

Az István király emlékülés előadásai: - Kralovánszky Alán: Székesfehérvár István király korában. XII, 1971. p. 276–278.

az esztergomi váránál a vízi, a Fehér váránál pedig a szárazföldi legfontosabb lítcsomópontokat helyezte ellenőrzése alá a központosító törekvésű Géza nagyfejedelem. S ez nem kevesebbet jelentett, mint azt, hogy a bizánci és a német-római császárság közé ékelődött magyarság ellenőrzése alá vonta a nemzetközi átmenő forgalom legfontosabb pontjait. Fehérvárott, a mai püspöki székesegyház dombján végzett 1968 évi ásatásaink rétegtani adatai azt mutatták, hogy a X. században olyan terepegyengetést végeztek itt, amely során a dombtető csúcsáról mintegy 50 cm vastagságban letermelték a humuszt, és azt 20 — 50 méterrel északabbra (a mai Anna kápolna felé), a mélyebben fekvő részekre terítették. így mintegy 250 m

2-nyi, enyhén északi lejtésű sík teret nyertek. F közmunkát, s egyben koncepcionális tervezést igénylő tereprendezés, ós az új járószint tetején közvetlenül jelentkező, első, kőporos kultúrréteg, benne X. századi kerámiával, a X. század végi fejedelmi szállás, vár kiépítésével hozható összefüggésbe. Az ásatások során a székesegyház északi oldalán észak — dél irányú, 150 cm széles falú, legkevesebb 9x12 méteres nagyságú Árpád-kori kőépület alapfalai kerültek elő, amelyekhez jól elkészített vízelvezető csatlakozik. A rendkívül vastag alapfalak, a gondos vízelvezetés ós a kisleletek hiánya középületet sejtet. Addig, míg a legkorábbi románkori templomhoz való viszonyát nem ismerjük, az újonnan felfedezett épületben vagy Géza fejedelem palotájának, vagy a Péter templom iskolájának maradványait gyaníthatjuk. A mintegy 0,2 km

2 nagyságú fejedelmi várterület méretével és topográfiai elhelyezkedésével megegyezik a Közép-Európa eddig ismert, hasonlókon"! fejedelmi és császári központokkal (Gniezno, Poznan, Quedlinburg, Wawel). A történeti Belvárosban végzett új régészeti kutatások (1966 — 69) azt is bebizonyították, hogy a X. század végén már nemcsak a fejedelmi szálláshely volt lakott, hanem a váralja és környéke is. Mindkét helyen ugyanis ekori települési nyomok és keresztény temető sírjai kerültek elő. A vár közvetlen környékén a vár szolgálatára telepítettek átlagban egymástól 1 km-re fekvő települési láncolata is az ezredfordulóra datálható. F lakott terület nagysága a régészeti és a topográfiai adatok alapján mintegy 24 km

2

. F nagyság megegyezik a TX — X. századi bolgár székhely — Pliska — nagyságával. A fentiek alapján látható, hogy i'ij adataink teljesen megegyeznek a Közép-Európában lijabban megfigyelt történeti és régészeti eredményekkel, ahol is a kezdődő feudális központok szinte törvényszerűen a fontos útcsomópontoknál fekvő megerődített várból, és előtte sejtszerűen növekvő iparos-kereskedő, illetve szolgáltató várnépből alakultak ki. A hasonlóság oka a lényegileg azonos szintű gazdasági és társadalmi vonatkozások megléte. A fejedelmi szállásterületen kívül, az egykori királyi bazilika és prépostság területén végzett ásatásaink is újabb adatokkal egészítették ki eddigi ismereteinket. A bazilikái első kőépítkezés érintetlen kultúrrétege alatt, keresztény temetkezést találtunk. Fz a temető joggal veti fel a kérdést, illetve engedi meg annak feltételezését, hogy a nyugat —keleti tájolású és melléklet nélküli sírok egy Géza-kori és a váralja néphez tartozó temetőhöz tartozhatnak. Ebben az esetben egy temetőkápolnát is joggal tételezhetünk fel (fa? kő?). István király bazilikáját tehát topográfiáikig azért építették oda, ahová építették, mert egyrészt a település legmagasabb pontja már foglalt volt a Géza fejedelem építtette épületekkel, másrészt — ha feltételezésünk megállja a helyét — azért, mert itt volt a váralja nép temetkező helye, tehát a településen belül itt volt egy nagyobb ,szabad' hely. Ugyancsak újabb eredmény, hogy sikerült a bazilikától délre eső területen megtalálni két kőkerítés falát (1965/66), amelyek a királyi bazilikához tartozó területet választották el a településtől. A 90 cm széles kőfalat egy kisebb ós egy nagyobb kapunyílás törte át. Az első kőkerítés az istváni bazilika apsisának külső érintője vonalában, a bazilika főtengelyére merőlegesen halad. Ezt lebontották, ós az előbbivel párhuzamosan, attól falvastagságnyira nyugatra újból felépítették. Ez a fal viszont a bazilika oldalhajóinak keleti zárófalához igazodik, azok keleti nyomvonalában halad. Ennek alapján fel kell tételeznünk, hogy István király kétszeri építkezést végeztetett a bazilikában. Lehetségesnek látszik, hogy összefüggés mutatható ki a régészeti adatok és az 1083 — 1108 között, valószínűleg magyar — fehérvári? — szerzőhöz kapcsolható Szent István Kisebb Legendájában megírtak között. A szöveg szerint ugyanis „István elhatározta, hogy a szentegyház csarnokát kibővíti, amit a legnagyobb alázattal teljesített is. Ugyanis a dicsőséges Szent Mária címén levő templomot helyreállította, megújította Fehérvár városában...". István király tehát feltételezhetően nem egyszeri építkezést végeztett itt, minthogy adományai is (1018 = a Keán elleni bulgár hadjárat kincsei; 1031 = miseruha) többször mutathatók ki. Ezt támasztaná alá, az 1112—16 között írt Hartvikféle István legendában fentmaradt tudósítás, hogy a királyi bazilika VIII. Benedek pápától (1012-1024) kapott privilégiumot, tehát akkor már az első építkezésnek be kellett fejeződnie, s a bazilikának egy része rnár funkcionált. Különben is, 1031-ben Imre herceget csak felszentelt templomban temethették el. Technikailag is az látszik valószínűnek, hogy a hatalmas bazilika nem egyszerre épült fel. Tly módon feloldható lenne az az ellentmondás, hogy István király halálakor, Hartvik szerint, a bazilika még nem volt felszentelve; ebben az esetben tehát a második építkezési fázisban épült oldalhajókkal bővített bazilika. Mindenesetre, s ez összefüggésben látszik lenni az 1018. évi nagy adományozással, az istváni háromhajós bazilika mintegy 6—8000 fős nagyságúra becsülhető. E bazilika anyagi ós szellemi dimenzióival mól tón reprezentálta István király személyiségét és a keresztény magyar államot, s méltán váltotta ki Európa csodálatát. E bazilikától észak ra 100 méterre állt egy közelmúltban felfedezett kis templom. Szentélye valószínűleg háromkaréjos. A mintegy 60— 80 főt befogadó képességű templomban három, hatalmas, római, keménymészkőből faragott oszlopot használtak fel, amelyek a szentélyt díszítették. A hiányzó negyedik oszlopot, egy töredékesen megmaradt darab alapján valószínűsíthetően, hengertagokból külön faragták. A hajó falát karcsú faloszlopok díszítették. A szépen faragott kváderkövekből épült templom hajója négyzetalakú, ^s padlója t errazzóból készült. Az a tény, hogy egy Árpád-kori épületbe rómaikori épületelemeket építenek be rendeltetésük szerint, adja meg a templom páratlan építészettörténeti sajátságát, hiszen hazai Árpád-kori emlékanyagunkban ilyen megoldásra eddig még nincs példa. Az új műemlék építési korának pontosabb meghatározására kétféle támpontunk van. A közvetlen vizsgálatok szerint a kváderkövek nagysága, formája és a falrakás technikája a X — XII. századi építészeti emlékekhez hasonlatos, de ugyancsak korai építkezésre vall a római kori oszlopok másodlagos felhasználása is. A közvetett korhatározáshoz e templom sajátos alaprajzának egyetlen hazai párlmzama visz közelebb. Templomunk ugyanis alaprajzában, valamint méreteiben és belső kiképzésében is rendkívül hasonlatos a Heves megyei Tarnaszentmária XI. századi templomához. Felmerül a kérdés, hogy mivel magyarázhatjuk e két, egymástól távol fekvő templom hasonlóságát? Régóta ismert, hogy Heves megye területén, közelebbről Abasár, Feldebrő, Tarnaszentmária környékén volt az egyik honfoglaló törzs leszármazottainak, az Aba nemzetségnek központi szállásbirtoka. Az Aba nemzetség legkiemelkedőbb tagja Aba Sámuel volt, aki 1010 körül István király egyik nővérét vette feleségül. Mint nádorispán a király utáni legfőbb állami tisztség viselője volt, s később, 1041-től, az 1044-ben bekövetkezett megöletéséig pedig Magyarország királya. Nyilvánvaló, hogy Aba Sámuel Fehérvárott számtalanszor megfordult, ós jól ismerte e királyi központot. Feltételezhető tehát, hogy a nemzetségi központjában felépített tarnaszentmáriai 277