Gärtner Petra (szerk.): Szent István király bazilikájának utóélete. A Középkori Romkert 1938-tól napjainkig - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 56. (Székesfehérvár, 2016)
Mentényi Klára: A kőfaragványok története 1936 - 1938-ban
a nemzeti múlthoz kapcsoló, reprezentáló szakrális szerepe miatt, a város építészeti szövetében is elsőrendű térképző elemként volt jelen. Romjainak a mai város-szövetbe való beillesztése még várat magára. A várakozás Az ünnepi évet megelőző várakozás egy eredményes periódus munkáját hitelesítette. Say Géza utólag erre így emlékezett: „a csodába vetett hittel készültünk a Szent István Évre”.6 Az igazi, jövőbe mutató érvet már 1936-ban, az ünnepi év előkészületeit ecsetelve megfogalmazta a polgármester: a sok munka „1938-ra nemcsak méltó keretet fog biztosítani az ünnepségek számára, hanem erős alapokat is rak le a jövő Székesfehérvára számára”.7 Igazi korszakhatárként várta a város minden polgára is az 1938. évet. Ezt az öntudatos várakozást szólaltatja meg a Székesfejérvári Naptár cikkírója: „Tudja e városnak minden fia, hogy Szent István lelke köztünk él, s hogy e lelket híven szolgálja. A kötelességteljesítés büszke öntudatával fogadja ezért a nemzet ajándékát: Szent István szobrát, a nemzet követeit, az ide zarándokló testvéreit és idegen érdeklődőket.”8 A Szent István halálának 900. évfordulójára emlékező jubileumi év felkészülése és ünnepségsorozata tanulságosan jól sikerült.9 Az 1938. évi tartalmas és lélekemelő ünnepségek egyik alkotására, a török uralom alóli felszabadulásra emlékező Medgyessy-domborműre nem véletlenül került a fölírás: „SZENT ISTVÁN ÁLLJA ITT MINDIG A VÁRTÁT!” (47. kép) Dr. Baróth Ernő visszaemlékezése szerint: „Kisebb vita után dr. Balassa Brúnó mondata került föl a táblára. Őt a benne található germanizmus miatt sem szidta meg egykori tanára, Námesy Medárd, hiszen ekkor Balassa volt a királyi tankerületi főigazgató.” A siker egyik fontos forrása volt az, hogy az előkészítés az 1931-es Szent Imre-évtől tudatosan folyt. Hóman Bálintnak — aki 1932 óta Székesfehérvár országgyűlési képviselője, akkor vallás- és közoktatásügyi miniszter, 1934-től a város díszpolgára volt - sikerült a Szent István-jubileumi-év országos ünnepségeihez kapcsolni a helyi kezdeményezéseket. 1934-ben, díszpolgárrá választása alkalmából kereste fel Hóman minisztert a város vezetőiből álló küldöttség. Memorandumukban egy 1894- ben hozott országgyűlési határozatra hivatkoztak, mely szerint Szent István szobrát Székesfehérváron kell fölállítani, s ehhez kapcsolódóan ajánlják, hogy az országos ünnepségek helyszíne városunk legyen. A Hóman által vezetett Szent István Emlékbizottság tagja volt 1934-től Széchényi Viktor (1871-1944) főispán, 1938-tól dr. Csitáry Emil (1892-1970) polgármester is. Az 1938-as Székesfejérvári Naptár a belváros kialakuló képét a következőképpen foglalja össze: „utcái tiszták, rendezettek, stílusosak. Parkjai üdék, terei hangulatosak, szobrai művésziek. A Városháztérnél, a Várkert új panorámájánál költő sem álmodhat szebbet.”10 A feltárásokkal kapcsolatos várakozások különösen a munkálatok megindulása után fokozódtak: egészen az ünnepi év kezdetéig minden városrendezési kérdést a Romkert kialakítása függvényében vizsgáltak, mindent annak sikerétől tettek függővé. Természetes módon kapcsolódott az egykori koronázó templomhoz az a terv, hogy „hazahozzák” a templomban egykor itt eltemetett személyek földi maradványait. A „királysírok” kialakítását a Székesegyház altemplomában tervezték. Az altemplom rendbehozatala is ezt a várakozást tükrözte, konkrétan azonban végül csak III. Béla és felesége maradványaival kapcsolatosan történtek lépések. A kormányfőtanácsosi címmel frissen kitüntetett Marosi Arnold múzeumigazgató 1931. évi kezdeményezése nyomán a polgármester el szerette volna érni az azonosított királyi pár hazahozatalát. A törekvést maga Hóman Bálint is támogatta, amikor 1933-ban Marosi Arnold „a bazilika területén talált királyi sírok visszaszerzésére irányuló indítványát terjesztette elő”." A királyok hamvainak visszahozatala egyébként már Zavaros polgármesternek is kedves terve volt. A nagy terv nem sikerült - bár a Székesfehérvári Friss Újság már lelkes cikkekben számolt be a hamvak hazahozataláról folyó tárgyalásokról -, csupán a sírládák eredeti kemény mészkő darabjai kerültek vissza: „Visszakaptuk a nagy király, III. Béla és felesége eredeti, vörös márvány koporsóját, amelynek alsó lapján a hullasav révén gyönyörűen kirajzolódott a királyi házaspár alakja. (így is látható, hogy III. Béla milyen hatalmas ember volt.) Ezeket a koporsókat a székesegyház altemplomába helyeztük, a koporsók alsó lapjait, üvegfal alatt.50
