Lukács László: A mezőföldi tanyák néprajza. A farmtanyák kialakulása és pusztulása a Mezőföldön a XIX - XX. században - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 32. (Székesfehérvár, 1998)
A tagosítás és a tanyásodás
15 kinn aludtak a tanyán, szalmán, szénán és pokrócon. Ilyenkor több napra való szalonnát vittek ki reggelire, vacsorára. Ebédet kocsival hoztak mindennap, a lovakkal mindig beszaladt valaki az ebédért. A Varga-tanya a második világháborút is átvészelte. 1950-51-ben betagosították a szeszipari célgazdaság területébe, amely az enyingi szeszgyár számára termelt gabonát. Ercsi-, Ágoston-puszta felé, a Vízálló részben adtak helyette földet. A tanyát a gazdaság lebontotta, területét felszántotta. Ekkor szűnt meg a Murvásgödör nevű részen mindhárom tanya. Adatközlőm, Varga Tót Lajos (szül. 1911) 1986-ban így emlékezett vissza a siómarosi út közelében épült tanyájukra: "A Tolvajlápi-dülőben volt 86 kh földünk a tagosítás után, 1927-ben. Korábban 80-85 helyen feküdt ez a föld, 1-2 mh-as parcellákban. A tagosított földet Enyingtől 5 krn-re mérték ki. Az alapelv az volt, hogy akinek sok földje van, az a határ távoli részében kapjon. A tagosított földhöz a siómarosi úton, a legelőn keresztül, két part közén kellett felmenni, a grófi fenyves mellett. A dűlőút mellé építettük a téglafalú tanyát, cseréptetővel, ami egy szobából, istállóból és polyvás fészerből állt. Az istállót nyolc állatra, négy lóra és négy ökörre méreteztük. A polyvás fészerben masináztunk, itt tartottuk a polyvát. Magas falábakon állt, nád volt a teteje, az oldala szotyolaszár és nád megcsaptatva. Rácsos lécajtaja volt. Kút is volt, 22 m mély, tekerős kút. Volt egy udvar, ahol meg lehetett fordulni a kocsival. A kútnál, aki arra járt, ott itatott. A tanyát körülültettük gyümölcsfával, 86 darab akácfát is ültettünk a tanya köré. 1928 tavaszán építettük a tanyaépületet. Aratáskor az aratók mindig ott aludtak. Takarmányrendezéskor (kaszálás, gyűjtés) mindig ott aludtak, a gazda és a cselédek is. Az udvaron voltak nyáron az állatok, az ökrök egy vízszintes rúdhoz kikötve, így az istállóban is lehetett aludni. Volt rá eset, hogy a szekérhez kötöttük őket, megraktuk a szekér elejét takarmánnyal, reggelre megették. Az ekét, fogast, hengert, vetőgépet kivittük a tanyára. A vetés után a vetőgépet hazahúzattuk, az ekét, fogast, hengert beraktuk télre az istállóba. Kapálásnál is kinn laktak, asszonyok is. Reggel, hüssel dolgoztak már. Az 1930-as évek végén egy 15-16 év körüli szógagyerek 30-40 disznót őrzött a tarlókon. Ö állandóan kinn lakott a tanyán. Éjjel az istállóba hajtották be a disznókat. Takarodáskor mindig vittük neki az ebédet. Amíg mindent föl nem szántottunk, addig voltak kinn a disznók, azután már a kanász hajtotta ki a legelőre. A tanyán csépeltettünk, Bering János járta a tanyákat a cséplőgépével. Haza is hoztunk kepéket, amiket itt csépeltek el, hogy itthon is legyen szalma és polyva. A tanyán két szalmakazlat raktunk, egyet a tavaszi, egyet az őszi gabona szalmájából. Ha kellett a tanyáról is hoztunk haza szalmát az állatok alá. Négy kh rozsot vetettünk az almoláshoz szükséges szalma végett, de még falevéllel is almoltunk. A 86 kh föld 1/3-a búza, 4 kh rozs, 2-3 kh őszi árpa, 25 kh kukorica, 15 kh baltacím, 5-6 kh csalamádé (zabosbükköny, mohar, másodvetés vagy elővetemény) volt. Az elöveteményt tavasszal elvetették, ősszel jött bele a búza, trágyázás és háromszori szántás után. Az 1930-as években azt terveztük, hogy egy szoba-konyhás tanyát építünk az egyik cselédnek és a ridegállománynak. A ridegállományt a másfél éves borjúk és az ökrök jelentették. A földterület közepére építettük volna, már meg is csináltuk a kutat. Már a falusi házunk udvarán volt a tégla, kő, cserép, de az új
