Lukács László: A mezőföldi tanyák néprajza. A farmtanyák kialakulása és pusztulása a Mezőföldön a XIX - XX. században - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 32. (Székesfehérvár, 1998)
A tagosítás és a tanyásodás
16 tanyaépítést elsodorta a második világháború. 1944 decemberében a németek lőszerraktárnak használták a tanyát, a harcok során felrobbant és leégett. A front alatt 180 menekült volt a tanyában, a szalmakazlakban és az istállóban aludtak." Enyingen a Tolvajlápi-dülőben még Varga Tót Lajos nagybátyjának, Köntös Mihálynak volt 40 kh-as parcellán egy féltetős fészere, négy állatra (2 ló, 2 ökör). Szobát nem építettek hozzá, de néha ők is kinn aludtak. Jakab Péternek 101 kh-as parcelláján szoba, 8 állatra méretezett fészer és egy kút volt. Tavasztól őszig itt lakott egy férfi cseléd. Tóth Kálmánnak 58 kh-as parcelláján téglalábakon állt a cserép féltetős fészer. A téglalábak közeit malter nélkül téglával rakták be. Szoba nem volt, de ők is néha kinn aludtak. Nádasdi Péter 60 kh-as parcelláját a Siómarosra dűlő részben mérték ki. Tanyáját falábakra építették, de téglából, szalma tetővel. Egy cseléddel tavasztól őszig itt aludtak, de csak a férfiak. Az állatokat is kinn tartották a tanyán. Sárkeresztesen 1942 őszén került sor a tagosításra, amelynek rendező elve az volt, hogy a nagyobb földterülettel rendelkezők választhattak tagosított parcellákat később, így földjük a község belterületétől távolabb esett. A nagygazdák, középparasztok közül többen a falutól távoli tagosított földjükön kunyhót építettek: ágasfát ástak le, rá szelement tettek, tetejét megrakták szalmával, kukoricaszárral, az oldalát kukoricaszárral, napraforgószárral rakták be. A kunyhóban a gazdasági eszközöket tárolták, az időjárás viszontagságaitól így védték, munka közben eleredt eső elől ide menekültek. A második világháború előtt 10-15 ilyen kunyhót építettek a sárkeresztesi határban. Berényi Gábornak (25 kh) az Újkútnál, a Szilvölgyi-dülőnél, Csikesz Szabó Józsefnek (10 kh) az Alsókútnál, a Székesekben, Szűcs Gábornak (25 kh) és Czakó Jánosnak (10 kh) a Kukoricaföldeknél, Nagy Szűcs Jánosnak (35 kh) a Kilencedesekben volt kunyhója. A kunyhók száma a második világháborút követő földosztás hatására emelkedett. Sárkeresztesen a tagosított földre egyedül Mészáros Péter János 38 kh-as gazda épített tanyát. Mészáros Péter János a tagosítás során a községtől messze, a Sárkeresztes-Zámoly-Székesfehérvár határának találkozási pontjában fekvő Farkas-tanyától nyugatra kapott földet. A tagosított földön vályogból szoba-konyhás lakóépületet, istállót, baromfiólakat építtetett 1943-ban. Mivel 1944 karácsonyán Sárkeresztes területe a front vonalba került, ezért sem ideje, sem anyagi ereje nem volt a nagyobb építkezéshez. Fiai sem segíthettek neki, mivel az egyik katona, a másik diák volt; de nem is igyekeztek segíteni, mivel mindkettőt "úriasan" nevelték. Mészáros Péter János a sárkeresztesiek véleménye szerint magának való, a nagy földterület ellenére gyengén gazdálkodó, gazdaságát elhanyagoló, rapsickodó (orwadász) ember volt. Anyagi helyzetét már korábban megrendítette sikertelen vállalkozása a cséplőgépekkel. Egy benzines és egy szívógáz motoros cséplőgépet vásárolt, amelyekkel az 1929-33-as gazdasági világválság idején tönkrement, ezért gépeit a harmincas évek végén el is adta (Gelencsér 1978, 346). Rossz minőségű terményei (pipacsos búza, mácsonyás árpa) miatt Sárkeresztesről már részesaratót sem kapott, ezért kénytelen volt a hegyvidéki Csókakőről aratót szerződtetni.
