Molnár János: Az 1956-os forradalom Szegeden és Algyőn : Ahogyan átéltem és láttam (Szeged, Móra F. Múzeum Múzeumi Tudért Alap., 2006)

Az 1956-os forradalom Algyőn - Október 28. vasárnap

Az utca közepén haladt a honvédségi jármű. A jobb oldalon, ahol a ház volt, az ablak alatt Salamon Sándor, a bal oldalon pedig magam. Lassan lépésben, egymásra és a házakra figyelve mentünk. A háztól egy bizonyos távolságra - Sasa intésére - megálltunk. O odament a ház kapujához; bezörgetett és bekiabált. Kis idő múlva kijött valaki. Én nem láttam, hogy ki az, mert már sötét volt. Sándor bement, de nemsokára visszajött! Azt mondta, nincs itt, és ezzel visszafordultunk. Később az a hír járta, hogy a tiszai zsilip környékén bujkált. Másnap beszámoltam az eseményről a Vezetőség tagjainak. A község ellátása Algyőn abban az időben nem volt pékség. A kenyérellátás a boltokból történt, ha egyáltalán volt. Innen bejártak a városba és ott álltak sorban érte. Azonban ott sem mindenkinek sikerült venni. így volt ez más élelmiszerrel is, pl. a hússal. Mivel „Sándorfalva" községben volt sütöde, velük egyeztünk meg, hogy Algyőt is lássák el kenyérrel. A tangazdaság Csepel teherautója — amely most a község szolgálatában állt — hozta minden nap az igen jó minőségű kenyeret. Ez mindig igen pontos adminisztrációs eljárással történt. A község mindez ideig így nem volt ellátva kenyérrel. Algyő azóta is hálás Sándorfalvának a segítségért! Kapcsolataink a forradalom alatt: Szeged Járási Tanács Városi Tanács Hódmezővásárhelyi Mérleggyár Sándorfalva 54